A száz tanulsága: tovább, tanulás!

A száz méter – az nagyon más. Kívülállóék nyilván elintézik annyival, hogy ha jól tudja úszni a kétszázat, akkor csak kicsit gyorsabban kell menni, feleakkora a táv, nem is fárad el, simán megoldja, nem?

Nem, nagyon nem. A száz a közös csatatere a vérbeli sprintereknek és a középtávon remeklő klasszisoknak. Avagy itt ütköznek meg azok, akik az adott úszásnemben 50-en és 100-on jók, illetve azok, akik a 200 mellett vállalják a 100-at is.

Olyan már rég nem akad, aki 50-től 200-ig visz mindent. Igazán nagy versenyen legalábbis – elő-előfordul rövid pályás eseményeken, kontinensviadalokon; vb-ken régebben is inkább akkor, ha lyukasabb volt a mezőny (a kínai Csin Haj-jang 2023-ban villantott egy triplát mellúszásban – a brit zseni, Adam Peaty ugyebár nem volt ott –, hogy aztán egy évre rá Párizsban dobogóra se kerüljön egyik távon sem, avagy ez inkább az egyszer volt Sanghajban egy nagyobb kutyavásár esete).

Egyszóval ma már a duplázáshoz is jelentős felkészültség kell – és aki két aranyat visz, az inkább 50-100-on bizonyul a legjobbnak. A 100-200-as söprés egyre ritkább. Éppen azért, mert a kigyúrtabb sprinterek nyerik meg a százat a lazábban épített kétszázasok előtt – ott ugyanis jóval több oxigén kell, amihez nem szabad nagyobb kötegeket összesúlyzózni karra és lábra.

Két fancsali ábrázatot kellett néznünk, miután sem Ábrahám Minna (200 gyors), sem Márton Richárd (200 pillangó) nem jutott döntőbe. Reggel nagyjából ugyanott tartottak mindketten (12. és 11. hely), ám egyértelműen arra vágytak, hogy szerda este is ott legyenek a rajtkövön. Ám hiába tempózott be gyönyörűen negyediknek Minna az első előfutamban s javított csaknem egy másodpercet reggelhez képest (1:56.70), a másodikban valahogy az egész mezőny jobban meglódult, így hatan is 1:55-ös idővel zubogtak a falhoz, legjobbunknak pedig be kellett érnie a 10. hellyel. „Nagyon szerettem volna szerda este is úszni, de marad az, hogy dolgozunk tovább… Azért még komolyan gyúrnom kell arra, hogy reggel és este is erősen kell úszni, és hogy aztán ha úgy van, akkor harmadszor még jobbat tudjak jönni” – sóhajtott Minna, akiből egyébként hömpölyögve árad a derű, most viszont érezhetően visszafogottabbá tette a csalódottság. Márton Richárd pedig csupán a fejét ingatta. Nem hinném, hogy valaha is látni fogjuk dühösen csapkodni. Hangot emelni. Nyolc rossz szót szólni egymás után. Az nem ő lenne. Épp ezért hangzott igazán lélekbe markolóan, amit az újabb 1:55-ös idő és a 14. hely után mondott: „Nem tudom, mit lehetne még csinálni. Többet edzettünk, mint korábban bármikor. Az edzéseken jobb időket megyek, mint tavaly bármikor. És mégis, most megint itt tartunk.” És még hozzáteszi, már alig várta, hogy ússzon, hogy végre neki tudjon menni az újabb kétszáznak, hogy bizonyítsa: meg tudja csinálni. Pláne most, hogy a fináléban nem volt két hely eleve foglalt (Párizs két legjobbja, Léon Marchand és Milák Kristóf ugyebár hiányzott a startlistáról), 1:54.94-gyel lehetett bekerülni, ami messze nem megugorhatatlan magasság. Ráadásul Mártonra nem áll, ami Kósra, hogy már másnap javíthat. Neki csak a kedd volt; a szerdát már nem tudta kiharcolni. És ilyenkor irdatlanul sok lelkierőre van szükség, hogy szeptembertől ugyanazzal az elszántsággal álljon bele a kőkemény munkába.

Kivételes klasszisoknak jött össze az utóbbi években a 100-200 – bizonyos Milák Kristófnak pillangón, miután az 50-100-at rendszeresen nyerő Caeleb Dressel megfakult (a 2022-es budapesti vb-n, Eb-n meg háromszor), aztán a román zseninek, David Popovici-nak gyorson (szintén 2022-ben), azóta viszont 100-on már megelőzték őt is. Azaz nekik is csupán egy alkalommal állt össze minden tökéletesen (eddig). Mellúszásban az 50-100-at megdönthetetlenül uraló Adam Peaty mellett labdába sem rúghattak a 200-asok sokáig, mígnem két éve jött a már említett Csin-tripla, inkább szabályt erősítő kivétel gyanánt. 

Háton pedig… Régebben, amíg az ötvennek híre-hamva sem volt, azaz alapból 100-200-ra készült mindenki, az első öt vb-n háromszor is feljegyeztek egy-egy duplázást. Utána már csupán a hátúszás valaha volt legnagyobbja, Aaron Peirsol érte el ezt a bravúrt világbajnokságon (egymás után kétszer), 2015-ben pedig az élete formájában versenyző Mitch Larkin (aki viszont sohasem nyert olimpiát) – illetve az orosz géniusz, Jevgenyij Rilov a tokiói játékokon (aztán 2022-ben részt vett egy háborús rendezvényen Moszkvában, így őt aligha látjuk már versenyezni).

Azaz vb-n immár tíz éve nem jötte össze senkinek a 100-200 aranypár a férfi hátúszóknál, amiből azért talán lemérhető, hogy milyen pályán próbált meg minden eddiginél jobban helytállni Kós Hubert. Fukuokában beküzdötte magát a döntőbe, országos csúcsokat úszott, ám a hatodik helynél nem jutott előrébb, és még az 53-as határt sem tudta áttörni – akkor ez a táv csakis a 200 előkészítését szolgálta.

Párizsban már 52-es időket szállított, ám még mindig nem érte el azt a sebességet, ami elég lett volna a döntőhöz, így végül tizedikként ballagott ki az arénából (a mostani vb-rajt előtt megjelent interjúnkban azt is elárulta, hogy az ötkarikás felkészülés jóval hektikusabb volt annál, ami igazán kellett volna a rövidebb távú eredményességhez).
A decemberi, rövid pályás vb-n már látszott, hogy Kós elkezdett számottevően gyorsulni százon is – noha akkor még az ifjú orosz, Miron Lifincev meglepte a döntőben, azaz maradt az ezüst –, ám a tavaszi NCAA-hadjárat, illetve az országos bajnokságon újfent megdöntött csúcsok mutatták, egyre jobban képes felvenni a versenyt a vérbeli sprinterekkel.
Szingapúrba már úgy érkezett, hogy kimondta: megvan a sebessége, semmit sem vár úgy, mint a száz hátat. Annyira ismerjük már, hogy tudjuk, bőven nem az motoszkált a fejében, hogy akkor teszteli, hol tart. Érmet akart nyerni, sőt.

A hétfői úszások alapján úgy tűnt, minden kész van ahhoz, hogy minimum dobogós legyen.

A keddi fináléban sem volt más a helyzet: még 85 méternél is őt sejtette első helyen a tévés grafikákat megjelenítő szoftver.

Kár, hogy elsősorban a százas futamok épp ezután dőlnek el: az utolsó 10-15 méteren. És három vérbeli sprinter jobban bírta a végét: nyert a dél-afrikai Pieter Coetze, másodiknak fröccsent be az olimpiai bajnok, világrekorder olasz Thomas Ceccon, és még a franciák izomembere, Yohann Ndoye-Brouard is betempózott Hubi elé.

Ugyanakkor elég jellemző adatok meredtek ránk az eredményjelzőről: míg ez a három fekete öves százas a vb eddigi legszorosabb versenyét vívta – 0.07 választotta el az elsőt a harmadiktól –, és mindannyian 52 másodpercen belül értek a falhoz, Kós Hubert 52.20-nál állította meg az órát. Magyarán: ismét élete legjobbját úszta, egy századdal újfent megdöntötte az egy napja úszott országos csúcsát – ám százon a bronzérmes és közte lévő 28 század azért jelentősebb különbségnek számít. Az érmesek brutális második ötveneket úsztak, mind 27 másodpercen belül, Hubi 27.21-et préselt ki magából.

„Ebben tényleg nem volt több… – mondta később, miután a melegítőmedencében leúszott három adagban nagyjából kétezer métert levezetésként. – Elkezdtem, ahogy tudtam, hogy menni tudjak Kolesznyikovval – majdnem a saját ötvenes rekordom közelében úsztam, lehet, hogy nem kellett volna ennyire tolni az elsőt, mert így több maradhatott volna a végére. Én viszont még tanulom ezt ezen a szinten. Azt tudtuk, hogy érmet itt ötvenegyes idővel lehet nyerni, nekem is ez volt a célom, de azért látszik, erősödnöm kell, tapasztalat kell, azaz nem bánok semmit. Egy szám ment le, van még három, ugyan miért kéne elkeserednem.”

Pozitív szemléletére jellemző módon ahhoz is jó képet tudott vágni, hogy most vitték el doppingvizsgálatra. „Eredményhirdetésre úgysem kell mennem, ezután jönnek a duplázós napok, úgyhogy ennek is jó az időzítése” – közölte mosolyogva, majd elvonult átöltözni.

Közben „felügyelő” edzője, Nagy Péter megosztott néhány értékes gondolatot a történtekről: „Elkezdte, mert nem akarta elengedni Kolesznyikovot, és úgy gondolta, hogy így a másodikban le tudja nyomni – ez működött is, csak hát voltak még mások is. Azt pedig most már egyértelműen látni, hogy az érmesek nem adtak ki mindent magukból a középdöntőben. Hubi igen, csúcsot úszott – ez is jó tanulság. Elég bejutni, és itt az sem baj, ha nem a középső pályákra kerül az ember, azaz nem kell tövig nyomni a gázpedált.”

A BVSC-sek vezetőedzője aztán az Omega versenyanalíziséből még kibányászta, hogy Hubi több tempóval ment végig a medencén, mint egy nappal korábban. Ötvenes bontásban így festett ez: 32-34 hétfő este, 33-36 most. „Az ő kétszázas, nyugodtabb technikájához ez kevésbé illik, nem baj, ha erre is figyel a jövőben” – jegyezte meg a szakember (azaz a kevesebb tényleg több lehet), aki ugyanakkor megnyugodva nézte a laktátszintmérőt, amikor először bökték meg klasszisunk ujjbegyét, hogy aztán a vércseppet analizálják sebtiben.

A képernyőn 9.8 jelent meg. Halandónak ez nagyjából semmit sem mond, az úszóedzőnek annál többet . „Egy ilyen száz után az sem lenne csoda, ha felugrana tizenhatig – ez viszont azt mutatja, hogy bár mindent beleadott, a felkészültsége rendben van, nem szaladt el a tejsav, azaz bőven van még benne erőtartalék a kétszázas távokra” – magyarázta Nagy. Amúgy az ifjú bajnoknak százméternyi hátúszás után több etapban azért kellett a már említett nagyjából kétezer métert végigtempóznia, hogy ez a bizonyos szint visszasüllyedjen 2-ig; ez a normál átlag mindannyiunknak. Miheztartás végett: amikor futunk a szigeten, az erdőszélen, a futópadon, és ez a mérték 4-5-ig felszalad (látatlanban), már úgy érezzük, megkínoztuk magunkat annyira, hogy a lehető leghamarabb befejezzük a testmozgást…

Az úszóversenyzők 9–19-es tartományba szokták belehajszolni a testüket – nagyjából napi rendszerességgel. A jutalom pedig… Most a sajgó izmok mellé egy kicsit sajgó lélek, elvégre akármilyen profi is Kós Hubert, akármilyen mosolygósan is mondta el, hogy erősödnie kell, tanulnia kell… Azért pontosan tudjuk, hogy ott, belül most azért egy kissé háború dúl, hiszen ő többet várt magától.

Viszont azért jó úszóversenyzőnek lenni, mert másnap tovább lehet lépni a történteken. A laktátszint megint kilő, a fájdalom megint az izmokba költözik, mindez azonban mellékes – amíg a vasakaratot nem hajlítja meg semmi, addig maximálisan érvényes Nelson Mandela örökbecsűje: „Én sohasem veszítek. Vagy nyerek, vagy tanulok.”

Ha valami, a körülményekhez való alkalmazkodás sosem okozott gondot Rasovszky Kristófnak és Betlehem Dávidnak (balra). Meg a hosszabb távok leúszása sem. Ám úgy tűnik, amikor az egyenlet túlzottan sokismeretlenessé válik, már nekik sincs mindenre olyan tuti válaszuk, mint korábban. Hogy a víz meleg volt Sentosa szigeténél – összességében a végére átküzdötték magukat ezen is, ennek a termése volt egy-egy érem. Hanem a következő teszt, úgy tűnik, kifogott rajtuk. „Másfél hete van vége a nyílt víznek, ilyenben még nem volt részünk – magyarázta Betlehem Dávid a 800 gyors előfutamát követően, ahol 10. helyen végzett. – Eddig, ugye, mindig az ment, hogy leúsztuk a váltót, és másnap kezdődött a medencés rész, azaz egy-két nap után vízben voltunk újra. Ez most nagyon sok, ennyi időn át fenntartani a formát... Küzdünk, de azt érzem, hogy már csak a döntőbe jutás a cél ezerötön, holott én többet akartam elérni. Nyolcszázon sem az volt a terv, hogy edzésnek használjam, pedig most az egésznek az volt a lényege, hogy legyen meg az az iram, ami majd ezerötön kell. Le sem borotváltam magam, és körülbelül sikerült olyan időt jönni, 7:50-et, ami ott kell ahhoz a táv első felén, hogy legyen esély a bejutásra – ennyi a sztori. És még így is szombaton úszom legközelebb, akkorra már két hét telik el a nyílt víz vége óta, ez tényleg rengeteg. Ezzel kezdenünk kell valamit, ha a jövőben is ez lesz, mert aki nyílt vízre időzített csúcsformát, annak azt nagyon nagy kihívás fenntartani még két hétig.” Rasovszky Kristóf a 800-zal búcsúzott Szingapúrtól – mondjuk úgy, ez sem sikerült úgy, ahogy szerette volna, ez a vb nagyjából a 2022-esre hasonlít, amit úgy, ahogy volt, el kellett felejteni. „Le kell vonni a tanulságokat, az egyik például lehet az, hogy elképzelhető: huszonnyolc évesen már nem lehet egy évben háromszor csúcsformába kerülni. Én úsztam egy országos csúcsot az országos bajnokságon, olyan Európa-bajnokságot csináltam, amilyen még nem volt – ez a vébé viszont nem sikerült úgy, ahogy terveztük. Nyilván végig fogjuk beszélni, mi ment félre, mit kell másként csinálni, mert az ember úgy van vele, hogy ha egy verseny félremegy, az ne egy világbajnokság legyen, inkább mondjuk egy ob.” A bajnok ugyanakkor perspektívába is helyezte a történteket: „Azért ez olimpia utáni év, sokan, akiknek jól ment Párizsban, most kevésbé remekelnek, mások, akiknek tavaly nem jött ki a lépés, eléggé felszívták magukat. Szerintem ők is úgy vannak vele, mint én: ha választani lehet, inkább az olimpián érek el jó eredményeket. Illetve van még Kós Hubi, akinek ment tavaly és megy most is, ő nyilván valamit nagyon jól csinál. Viszont összességében nem lehetek elégedetlen ezzel az évvel: áprilisban megdöntöttem azt a rekordot, amelyet már nagyon régóta akartam négyszáz gyorson, nagyon jól sikerült az Európa-bajnokság – ez a világbajnokság most nem jött össze, de történt annyi jó az idén is, amire lehet építeni jövőre. Los Angelesig különben is van még három év.” Korántsem mellesleg: azért Kristóf nem távozik üres kézzel, hiszen viszi haza a váltóval nyert bronzot. Vele kapcsolatban nem feledhetjük: 2018 óta minden egyes világversenyről hozott érmet, márpedig ez két olimpiát, öt világbajnokságot és öt Európa-bajnokságot takar.  Fürkészhetjük a különböző eredménylistákat, ilyesmire nemhogy országhatáron belül, azon kívül sem nagyon találunk példát.

VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR
Úszás
Előfutamok. A magyarok eredményei
Férfiak
800 m gyors: 1. Ahmed Zsauadi (tunéziai) 7:41.58, …10. Betlehem Dávid 7:50.57, …21. Rasovszky Kristóf 8:05.09 – Betlehem és Rasovszky nem jutott be a döntőbe
200 m pillangó: 1. Luca Urlando (amerikai) 1:52.71, …11. Márton Richárd 1:55.51 – Márton továbbjutott a középdöntőbe.
Nők
200 m gyors: 1. Erika Fairweather (új-zélandi) 1:56.54, …12. Ábrahám Minna 1:57.65, …19. Pádár Nikolett 1:58.62 – Ábrahám továbbjutott a középdöntőbe, Pádár kiesett

Középdöntők. A magyarok eredményei
Férfiak
200 m pillangó: 1. Luca Urlando (amerikai) 1:52.84, …14. Márton Richárd 1:55.80 – Márton nem jutott be a döntőbe
Nők
200 m gyors: 1. Claire Weinstein (amerikai) 1:54.69, …10. Ábrahám Minna 1:56.70 – Ábrahám nem jutott be a döntőbe

Döntők
Férfiak
200 m gyors
Világbajnok: David Popovici (Románia) 1:43.53
2. Luke Hobson (Egyesült Államok) 1:43.84
3. Murasza Tacuja (Japán) 1:44.54
100 m hát
Világbajnok: Pieter Coetze (Dél-Afrika) 51.85
2. Thomas Ceccon (Olaszország) 51.90
3. Yohann Ndoye-Brouard (Franciaország) 51.92
4. Kós Hubert (Magyarország) 52.20 – országos csúcs, régi: 52.21, Kós

Nők
1500 gyors
Világbajnok: Katie Ledecky (Egyesült Államok) 15:26.44
2. Simona Quadarella (Olaszország) 15:31.79
3. Lani Pallister (Ausztrália) 15:41.18
100 m hát
Világbajnok: Kaylee McKeown (Ausztrália) 57.16
2. Regan Smith (Egyesült Államok) 57.35
3. Katharine Berkoff (Egyesült Államok) 58.15
100 m mell
Világbajnok: Anna Elendt (Németország) 1:05.19
2. Kate Douglass (Egyesült Államok) 1:05.27
3. Tang Csien-ting (Kína) 1:05.64