Könyvújdonság: a Liu testvérek már tizenévesként önálló életet éltek

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Rasovszky Kristóf, Póta Georgina és Liu Shaolin Sándor sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

Kristóf nyolcévesen, a békakorosztály országos bajnokaként a Margitszigeten

RASOVSZKY KRISTÓF
nyílt vízi úszó

A még mindig csak 22 esztendős, világ- és Európa-bajnok hosszútávúszó arról az időszakról is mesél a könyvben, amikor eldöntötte, a jövőben elsősorban nem a medencés versenyzésre összpontosít.

„A nyílt vízi karrierem kezdetén egyáltalán nem tűnt szerencsésnek a váltás, az első versenyeim korántsem úgy alakultak, ahogyan szerettem volna. A legjobb medencés idővel neveztem, mégis lemaradtam a többiektől. Nem volt könnyű megszokni, hogy a végén kell a legerősebben úszni, vagyis muszáj tartalékolni az utolsó két kilométerre. A tetejébe a fizikai kontaktus is nagyon zavart, és ez így van még ma is. Ha tehetem, kimaradok a vízi bunyóból. Persze vannak pillanatok, amikor elkerülhetetlen beszállni.”

A kis Gina a virágcsokor után a későbbiekben az eredményeit vitte ajándékba legnagyobb szurkolójának, az édesanyjának

PÓTA GEORGINA
asztaliteniszező

Az Európa-bajnoki aranyérmes, a korábban a világranglista 14. helyén is álló játékos a kötetben felfedi tinédzserként sokáig őrzött titkát is.

„A világ összes kincséért sem mondtam volna el, hogy rossz a szemem, mert arra gondoltam, hogy a végén még szemüveges leszek. Később, úgy tizenöt esztendősen aztán a kontaktlencsével csak-csak megpróbálkoztam, egy éven át kínlódtam vele, amíg megszoktam. Azt viszont ne kérdezze senki, addig hogyan tudtam egyáltalán sportolni… Sokat gondolkoztam rajta, és nyilván így is van: alighanem azért választottam magamnak önkéntelenül az asztalközeli stílust, mert ha távolabbról pingpongozom, homályos lett volna a kép. Talán a makacsságomnak köszönhetően alakult ki az átlagon felüli labdaérzékem is, hiszen, miután a kaucsuk pörgését szemmel nem érzékeltem, rá voltam szorítva a megérzéseimre.”

Öcsém, ezt figyeld! – Shaolin és Shaoang még a koris karrier kezdete előtt

LIU SHAOLIN SÁNDOR
rövid pályás gyorskorcsolyázó

A 2018-as teljesítménye alapján az idehaza az év férfisportolójának megválasztott, a váltóval olimpiai bajnok short trackes szoros kapcsolata öccsével, az aranyérmes négyesben szintén szereplő Liu Shaoanggal köztudomású.

„Annak idején apa leültetett minket, és elmagyarázta, hogy miért nem szabad veszekednünk, miért kell mindig odafigyelnünk egymásra. Azt mondta, azért, mert a végén úgyis csak a testvéred lesz az, akire számíthatsz. Nekem, az idősebbnek meghagyta, hogy mindenben támogassam Ádót, neki meg azt, hogy hallgatnia kell rám. Mindig egy szobában laktunk, együtt jártunk és járunk versenyekre. Amikor én tizennyolc voltam, ő meg nem egészen tizenhat, és apa, aki akkor már jó ideje különköltözött anyától, Németországban telepedett le, a megüresedett lakásban is ketten, magunkban éltük az életünket. Persze anya is besegített, de alapvetően mi osztottuk meg egymás közt a házimunkát, hogy éppen ki mos, ki főz, ki takarít. Nagyon hasonlóan gondolkodunk.”