Egy lépésre a csodától

Az eredménysor imponáló: a bajnokság végén 20 győzelem és két döntetlen áll a Monostorpályi SE neve mellett, a csapat 111 gólt szerzett és mindössze tizenhetet kapott. Bónuszként pedig a Magyar Kupa megyei selejtezőjében négy, magasabban jegyzett ellenfelet kiejtve bejutott a legjobb négy közé, s mivel Hajdú-Biharból három együttes szerepelhet a főtáblán, még egy meccset meg kell nyernie ahhoz, hogy ide eljusson.

Pedig négy évvel ezelőtt szó szerint hamuvá vált a monostori futball jövőképe, hiszen egy júniusi napon porig égett a helyi sporttelep öltözőépülete.

„Éppen a Vekeri-tónál voltunk idényzáró főzésen a helyi gyerekfocistákkal, amikor hallottuk, hogy tűzoltóautók száguldanak szirénázva Monostorpályi irányába – idézte fel a szomorú napot Vágó András polgármester, a helyi sportegyesület ügyvezető elnöke. – Amikor hazaértünk, csak romokat találtunk, odalett minden, amit közösen felépítettünk.”

A trauma hatására a következő szezonban a Monostorpályi SE el sem indult a bajnokságban, az emberek sokáig kerülték a sporttelepet, nem akarták látni a pusztulás nyomait.

„Rájöttünk, szomorkodással nem megyünk semmire, ezért elkezdtünk forrásokat kutatni, mihamarabb szerettük volna felépíteni az öltözőt, megszervezni egy új, fiatal csapatot – folytatta a község vezetője. – Elmentem a megyei közgyűlés elnökéhez, és Juhászné Lévai Katalin szerencsére mellénk állt, bruttó nyolcmillió forintot kaptunk az építkezésre. Régi jó kapcsolatunkra tekintettel Miklóssy Ferenc, a Keviép igazgatója elvállalta az építkezést, megépült az új öltöző, amelyet úgy terveztettünk meg, hogy előtere színpaddá alakítható a majálisok, falunapok alkalmával. Mindez az önkormányzatnak egy fillérjébe sem került, a helyiek társadalmi munkával járultak hozzá az építkezéshez.

Öltözőnk tehát már volt, nekiláttunk összeállítani a csapatot…”

A 2006–2007-es szezonban már újra szerepelt monostori csapat a legalacsonyabb osztály Déli csoportjában, s a nyolctagú mezőnyben a hetedik helyen végzett. A 2007-es nyár azonban újra pozitív változást hozott, hiszen egy helyi vállalkozó, Kéri Lajos, a Thermoseed Kft. társtulajdonosa állt a gárda mellé, ő lett az egyesület társadalmi elnöke, s felszerelések, labdák vásárlásával segíti a labdarúgókat. A csapat az újrakezdés utáni második szezonban már bronzérmes lett, s el is indulhatott volna az átszervezés következtében felduzzasztott létszámú megye II-es bajnokságban. A monostoriak azonban adtak még egy évet az egyre fiatalodó keretnek, mert saját erőből szerettek volna feljutni. Az alig húszéves átlagéletkorú gárda pedig új edző irányításával vágott neki a 2008– 2009-es szezonnak.

„A csapatot két éven át felkészítő Orbán Imre családi okok miatt nem tudta folytatni a munkát, s éppen edzőt kerestünk, amikor a véletlen a segítségünkre sietett – idézte fel első találkozását a jelenlegi trénerrel Vágó András. – A közeli presszót akkoriban újították fel, s a megyeszékhelyről érkezett az üzletvezető, Darabos Attila. Ő korábban a Debreceni Sportiskola utánpótlásedzője volt, s mint megszállott focirajongó, már első nap kinézett a sporttelepre. Szerencsére nem kellett sokat győzködni, elvállalta a csapat felkészítését. Csodálatos kis közösség jött létre, nincsenek magasabb osztályt megjárt, nagynevű játékosok, a fiatalok viszont roppant lelkesek, s egyre jobban fociznak. Jövőre a megye kettőben már ifjúsági csapatot is kell indítanunk, de ez nem okoz gondot, hiszen az első meghirdetett edzésre több mint harminc gyerek jött el, s rendszeresen huszonhatan járnak a tréningekre. Mondanom sem kell, hatalmas a lelkesedés, a Zsáka elleni utolsó bajnoki mecscsünkre több mint százan kísérték el a csapatot, majd utána Monostorpályiban, az éremátadó bulin kétszázan ünnepelték a fiúkat.”

A nagy dobás azonban még hátravan, hiszen ha a veretlenül megvívott szezon után még egy bravúr benne maradt a kiscsapatban, a Monostorpályi SE ott lehet a Magyar Kupa főtábláján.

Akkor szeretnek majd csak igazán meccsre járni az emberek…

További eredmények a www.nso.hu-n