A klubok spórolnak, így a sérültek pórul járnak

Az örök kérdés: ha a labdarúgó sérülést szenved, akkor neki kell gondoskodnia arról, hogy a biztosítása fedezze a kényszerpihenőn töltött időt, vagy a játékost foglalkoztató klubnak illene gondoskodni a futballistákról, s szerződni olyan szervezettel, amely garantált kompenzációt ad? Noha minden igazolt futballistának van alapbiztosítása, a megállapodás csak jelképes szerződést takar, vagyis mindössze arra megfelelő, hogy a sportoló versenyengedélyt kapjon, baj (sérülés) esetén csupán kismértékben kárpótolja a jövedelmétől eleső focistát.

A Hivatásos Labdarúgók Szervezete (HLSZ) többek között ebben a kérdésben is a játékosok pártját fogja: dr. Horváth Gábor főtitkár elárulta, az érdekvédelmi testület körültekintő vizsgálat után megegyezett egy céggel, amely jutányos biztosítási díj ellenében tisztességesen megfizeti a szerencsétlenül járt játékost – más kérdés, hogy ezt az opciót mindössze néhány élvonalbeli futballista választja…

„A versenyengedélyben található biztosítás minimálisan tesz csak eleget a követelményeknek, csupán azt szolgálja, hogy a sporttörvény szabályzata alapját is jogos legyen a futballista szerepeltetése – mondta dr. Horváth Gábor. – Sokszor hangsúlyoztuk már: a labdarúgó felelős a saját egészségéért, fontos, hogy gondoljon a jövőjére. Szervezetünk piackutatást végzett a bajnokság előtt, s így alakíthattuk ki a leginkább sportolóbarát ajánlatot. Minderről tájékoztattuk a klubokat, játékosokat, ennek ellenére csak negyven profi labdarúgó választotta ezt a megoldást. Holott a biztosítási díjat nézve is kedvező a konstrukció, hiszen csoportosan tudunk megállapodást kötni, így a kétszáznegyvenezer forint helyett csupán nyolcvanezret kell befizetni. Amúgy pedig érthetetlen számomra, hogy az egyesületek miért nem gondoskodnak a labdarúgók biztosításáról… Ha csak a számokat veszem, akkor is megérné a csapatnak, hiszen a keret biztosításának díja aprópénz a költségvetéshez képest, ráadásul egy-két játékos sérülése esetén a klub már érezné e befektetés fontosságát, és a sportolót is tisztességesen lehetne kárpótolni.”

Mit tesznek a klubok, hogy labdarúgóik ne kerüljenek hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe, mint Mundi Roland?

Az Újpest technikai vezetője, Füzi Ákos korábban élvonalbeli labdarúgó volt, s pályafutása során ő maga is többször volt sérült. Immár vezetőként dolgozva mindkét oldalról van rálátása a problémára.

„Jelenleg kötelezően kell biztosítást kötnie mindenkinek, ennek a tétele körülbelül ötszáz forint, persze sérülés esetén nem is fizet sokat – mondta Füzi Ákos. – Ez egy alapbiztosítás. A helyzet az, hogy Magyarországon a sportbiztosítás sohasem volt különösebben jó kategória. Hozzáteszem, jó sportbiztosítást viszonylag bonyolult megkötni. Az első sérülésem után például egyik társaság sem akart biztosítást kötni a térdemre, pedig utána is mindig azzal volt problémám. Aztán amikor be kellett fejeznem a labdarúgást, néhány tízezer forintot kaptam. Megoldást az jelenthetne, ha a kötelező biztosítás szolgáltatásait növelnék. Ezzel persze drágulna a szolgáltatás, és akkor jönnének az újabb kérdések, például az, hogy ki fizesse. A futballban ugyanis minden pénzkérdés – miért éppen a spoprtbiztosítás jelentene kivételt ezalól.”

Nos, a HLSZ által javasolt biztosítás alapján Mundi Roland állkapocscsonttörése és kórházi ápolása után körülbelül hetvenezer forintot kapna – a játékost azonban csak minimális értéket képviselő biztosításra jelentette be a klubja, így a kapható összeg is értelemszerűen nagyságrendekkel kevesebb…