Arc(ulat)pirító eset

Jogvégzett emberként sem értem kristálytisztán, miben áll a volt Megyeri úti híresség, a mai zalaegerszegi ász, Tóth Norbert vitája az újpestiekkel.

Biztos vagyok benne, hogy a szabályoknak mindenben megfelel az „arculatátviteli” szerződés (magyar futball és arculat – ez egyébként jó…), de abban is, hogy a felek lelkesebben pártfogolták a jog hézagait, mint a szellemiségét.

Nevezett Tóth azért juthatott a bizonyára roppant jövedelmező lehetőséghez, mert a pályán számítottak rá, így aztán amikor Újpesten nem csupán nem volt szükség a tudására, hanem még sikerrel fel is jelentette a klubot a szövetségnél, nem sok jóra számíthatott.

Aki türelmes, annak többnyire az ölébe hullik a bosszú lehetősége – Tóth-ügyben ez most következett be Újpesten. Egymillióba került a klubnak a Tóth-féle panasz, ha minden jól megy, most a fele visszaszáll a kötbérköveteléssel. Vagy nem.

Mifelénk a futballban minden előfordulhat, leginkább az indulatos adok-kapok, legkevésbé pedig az, hogy egyértelmű, átlátható viszonyok uralják az anyagiakat.

A közeli és távoli múltban egyetlen olyan termékkel, szolgáltatással sem találkoztam, amelybe beleszerethettem volna Tóth Norbert arc(ulat)a jóvoltából, miközben a brit celeb, David Beckham azt is a borotválkozás hívévé tette, akinek még ki sem nőtt a szakálla.

Így aztán jó okom van azt hinni, hogy a szerződés fejében elsősorban gólokat, gólpasszokat, jó játékot vártak Tóthtól.

Végül kiebrudalták Újpestről, magyarán, nem tartották méltónak arra, hogy a pályán, az utcákon, a tereken, akárhol képviselje a klubot, így mindenképpen logikai ellentmondás, hogy az arc(ulat)ához viszont körömszakadtukig ragaszkodnak.

Nem normális az a munkadó, amelyik kirúgott alkalmazottjától várja el, hogy növelje a cég jó hírnevét. Tóth középpályás pénteken a mezőny legjobbjaként, gólt lőve tért vissza Újpestre – zalaegerszegi színekben.

Jó reklámhordózója volt új klubjának – az ilyesmi nem arc(ulat)pirító szerződés kérdése.