Érezd a száguldást!

A 2005-ben és 2006-ban egyéni és csapat-világbajnoki címet nyerő francia gárda májusban indította útjára Feel It (Érezd át!) elnevezésű programját, amely során havi két alkalommal a szerencsés kiválasztottak testközelből is megtapasztalhatják a gyorsasági autósport szépségeit. Egy forró napon mi is átélhettük azt, amiért világszerte rengeteg fiatal évekig dolgozik.

A helyszínválasztás nem is lehetett volna tökéletesebb: a Bernie Ecclestone tulajdonában lévő, Marseille-től nem messze fekvő Paul Ricard-pálya (amelyhez hozzátartozik az F1 gazdasági vezetőjének négycsillagos, golfpályával kiegészített luxusszállója és kisméretű nemzetközi repülőtere is) hatalmas bukótereivel Európa legbiztonságosabb ringjének számít. Kell is az elővigyázatosság, hiszen a programban részt vevők jelentős része még soha életében nem vezetett versenyautót, itt viszont egyből beültették az embert egy 350 kilós, 185 lóerős Formula–Renault-ba. A gépek, amelyeket a hétvégén a Hungaroringen több mint nyolcvanezer érdeklődő testközelből megismerhetett, szinte semmihez sem hasonlíthatóan gyorsultak és lassultak, a benne ülők feje gázadáskor hátra, fékezéskor előre vágódott – a Clióhoz szokott mezei sofőrnek már ez is megterhelő volt, hát még az út és a többiek nyomon követése a pályán. Az óvatos első körök után fokozatosan érzett rá az ember a fékezési és gyorsítási pontokra, de a kocsi teljesítőképességének határaitól még így is messze jártunk. Fantasztikus élmény volt, de tudtuk, a java még hátravan. Kimi Räikkönen 2001-ben a Formula–Renault Európa-kupából érkezve rögtön egy Formula–1-es autóba ült, és a Sauber pilótája lett. Velünk hasonló történt, csak éppen délelőttről délutánra, és egy futamgyőztes F1es autó volt a következő „állomás”. Két 2004-es Renault-t (amilyennel Jarno Trulli Monacóban a pole pozícióból indulva nyert) kifejezetten erre az eseményre készítettek fel.

A volánhoz ülőkkel is szükséges volt alaposan átbeszélni, mit hogyan kell tenniük. A szakmai ráhangolódás – hivatalos nevén briefing, vagyis versenyzői eligazítás – során a szakavatott technikusok és a Renault pilótaiskolájának tanárai egymás után ismertették az alapvető tudnivalókat. A Formula–Renault-s hibák kiküszöbölésére hívták fel a figyelmet: ne fékezzen későn és ne gyorsítson korán az ember, valamint tartsa magasan a fordulatszámot, hiszen ezek versenyautók, és nem szeretik, ha óvatoskodnak velük. A motornak azért kell a nagy sebesség, hogy hatásos legyen a menetszél általi hűtés, és az aerodinamikai elemek leszorító hatása is csak bizonyos tempónál érvényesül. Végül elmondták, hogy mivel az elinduláson kívül nem kell kuplungot használni, mert a kormányba épített két váltókapcsolóval (jobb oldalon a felfelé, a balon a lefelé váltás) megoldható a folyamat, így az F1-es gép vezetése tulajdonképpen könynyebb, mint a Formula–Renault-é. Persze ez csak a speciálisan számunkra előkészített autókra értendő!

A gépbe ülve két megdöbbentő tapasztalattal gazdagodtunk: a hatalmas motorzajjal, melyet 700 lóerő idézett elő, illetve a pilótafülke mérete, amely jóval szűkösebb volt, mint a Formula–Renault-é. Ahogy elindultunk, már nemigen foglalkoztatott a kényelem, és a vezetést megelőző nyomasztó érzés is szertefoszlott. Az autó a gázpedálra ható legkisebb nyomástól is elképzelhetetlen lendületet vett, a fékpedálra taposva pedig már az sikerélménynek számított, hogy nem fejeltük le a kormányt.

Két kört tettünk meg a fenevaddal, amelyhez valóban semmi sem hasonlítható. Legalábbis addig semmi sem ért fel vele… ...aztán a nap csattanójaként megismerkedhettünk a kétszemélyes géppel is. Egy profi pilóta mögött ülve derült ki igazán, mit is tud az R24-es, a bivalyerős autót a velejéig ismerő sofőr számunkra elképzelhetetlen manővereket hajtott végre, melyek persze neki természetesek voltak, mint ahogy azok Giancarlo Fisichella, Heikki Kovalainen és vetélytársaik számára is. Bár az előttünk ülő pilótától nem sokat láthattunk, a ránk ható erők a látványért is kárpótoltak. Ahhoz, hogy ne vergődjön az ember a kocsiban, természetesen erősebben kellett ellentartania, mint korábban a masszőrnél (lásd keretes írásunkat), hiszen ezúttal nem is egy g-s erő hatott a testre, hanem két és fél.

Kedden ez a kör tartott a legrövidebb ideig, de ez is volt a legkeményebb – a program címének megfelelően ekkor éreztük át igazán, milyen is Formula–1-es versenyzőként száguldani...