A brazilok után jönnek Európa braziljai

A két együttes jobbára csak szenvedett a csoportmérkőzések során, aztán a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben Luis Figóék és Zinedine Zidane-ék is összeszedték magukat, és két-két komoly ellenfelet búcsúztatva masíroztak be a legjobb négy közé. A portugálok langyos csoportmeccsek után viharos, húsz lappal tarkított derbin verték meg 1–0-ra a hollandokat, aztán egy órán keresztül emberelőnyben tologatták a labdát Anglia ellen, hogy végül tizenegyesekkel küldjék haza Steven Gerrardékat. A franciáknál a harmatos kezdés szintén stimmelt, utána viszont igencsak megemberelték magukat, a spanyolok 3–1-es legyőzése után Thierry Henry góljával kiejtették a világbajnoki címvédő, sztárokkal teletűzdelt brazil garnitúrát.

Fabien Barthez újra magabiztos a kapuban, a Willy Sagnol, William Gallas, Lilian Thuram, Eric Abidal védőnégyes szinte átjátszhatatlan, különösen úgy, hogy élő reteszként a zseniális Patrick Vieira, Claude Makelele tandem szűri meg az ellenfél támadásait. A középpálya támadószekciójában Zinedine Zidane mellé felnőtt az ifjú Franck Ribéry és a lyoni Florent Malouda, elöl pedig továbbra is a házi gólkirály, Thierry Henry „keveri a kártyát”. Nincs meglepetés tehát – miért is lenne, hiszen sérülés és eltiltás nem nehezíti Raymond Domenech kapitány munkáját – a kezdőcsapat megegyezik a negyeddöntőn szereplő bravúros tizeneggyel.

És ha már a kapitánynál tartunk, a korábban – részben joggal – sokat bírált szakvezetőt egyre nagyobb tisztelet övezi franciahonban. Speciális terve, amelyet a gárda folyamatos formába hozására dolgozott ki, úgy tűnik, bevált, Zidane-ék az igazi tétmérkőzéseken már az 1998-as aranycsapat játékát idézték, és ma már sokan a vb legfőbb esélyeseként emlegetik őket.

Domenech is bölcsebb lett az elmúlt hetek, napok során, ezúttal így nyilatkozott: „A kapitányok teszik a dolgukat, és nem mindig értenek egyet az újságírókkal, akik szintén a munkájukat végzik. A probléma ott szokott lenni, hogy a tréner ismeri a legjobban a játékosokat, a kerettel alkalmazható taktikai variációkat, és ez nem mindig egyezik a kívülálló számára egyértelműnek tűnő megoldásokkal.”

A tréner a riválisról nem nagyon nyilatkozott, megtette ezt helyette az ifjú reménység, Franck Ribéry: „Szorosabb, kiélezettebb meccs lesz, mint a negyeddöntő volt, mivel a portugálok egyénileg ugyanolyan képzettek, mint a brazilok, ugyanakkor csapatként sokkal egységesebbek, szervezettebbek.”
Hat francia játékosnak a szokásosnál is jobban kell figyelnie az elődöntőn, mégpedig arra, hogy eltiltás miatt ne mulasszák el a döntőt, avagy a harmadik helyért rendezendő mérkőzést, Willy Sagnol, Lilian Thuram, Louis Saha, Patrick Vieira, Franck Ribéry és Zinedine Zidane egyaránt sárga lapos. Különösen a brazilok ellen fenomenálisan futballozó, de a figyelmeztetésekkel hadilábon álló Zidane-nak kell higgadtnak maradnia, ha nem a portugálok ellen szeretné játszani élete utolsó hivatalos mérkőzését.

Mint ismeretes, az irányítónak már meggyűlt a baja a játékvezetőkkel, a Svájc és a Dél-Korea elleni mérkőzésen összeszedett kártyái miatt Togo ellen nem is léphetett pályára. Így nem is találkozhatott még a pályán az elődöntő bírájával, az uruguayi Jorge Larriondával, aki azon a találkozón is fújta a sípot.
Ami a portugál gárdát illeti, a középpályára visszatérhet az angolok ellen eltiltását töltő Deco és Costinha, így a negyeddöntőn pályára lépő kezdőcsapatból kimarad Tiago Mendes és a második sárga lapja miatt amúgy is pihenő Petit. Kérdéses továbbá a portugálok két legnagyobb sztárjának, Cristiano Ronaldónak és Luis Figónak a játéka, miután a keddi edzésen sérülés miatt csak könynyített gyakorlatokat végezhettek, külön a többiektől. Akit viszont portugál mezben talál a gyepen a kezdő sípszó, feltehetőleg a lelkét is kiteszi majd a győzelemért, hiszen óriási lehetőség előtt áll a Scolari-legénység: ha továbbjut, felülmúlja az ország eddigi legsikeresebb csapatát, az 1966-ban harmadik helyet szerző Eusébio-féle Portugáliát.

Érzi a pillanat rendkívüli súlyát a világbajnokság immáron egyetlen brazil résztvevője, Luiz Felipe Scolari is, aki a franciák elleni elődöntő előtt a következőképpen fogalmazott: „A 2004-es Európa-bajnokságon megvolt az esélyünk arra, hogy történelmet írjunk, mégsem tudtunk élni vele. Most azonban kaptunk egy újabb lehetőséget, amit már nem szeretnénk elmulasztani. Ha meg kellene találnom azt a pontot, ahol jobb a mai portugál válogatott a két évvel ezelőttinél, akkor egyértelmű a válaszom: a csapatszellemben. Ez a fajta harcosság, ami jellemzi a jelenlegi csapatot, ez az, ami korábban hiányzott”.

A szövetségi kapitány egyébként nagyobb sikernek tartja mostani együttesének szereplését, mint a négy évvel ezelőtt – szintén általa dirigált – vb-győztes brazilokét: „Nehezebb volt bejutni Portugáliával az elődöntőbe, mint 2002-ben Brazíliával a döntőbe – rangsorolt Luiz Felipe Scolari. – Hogy miért mondom ezt? A dél-amerikai csapat mögött száznyolcvanmilliós, míg az európai gárda mögött csupán tízmilliós ország áll.”

A brazil kapitány amúgy esetleges világbajnoki győzelmével két rekordot is magáénak tudhatna: ő lenne az első szakvezető, aki idegen ország válogatottjának kispadján vb-aranyat nyer, és az egyetlen, aki két különböző nemzet csapatával feljut a csúcsra.

---- A ----