Davis és a védekezés a titok

Nem egészen 25 hónappal ezelőtt egy esős hideg januári napon a Carolina Panthers szomorú rekordot könyvelhetett el. Az első csapat lett az NFL történetében, amely egymást követően 15 vereséget szenvedett el egy idény során. A 72000 férőhelyes stadionban mindössze 21000 néző látta, amint a vendég New England 38–6-ra diadalmaskodik. A két csapat 2004. február 1-jén újra találkozik. Az akkori és mostani meccs között két alapvető különbség lesz. Egyfelől a Patriots ezúttal korántsem lehet biztos a dolgában, másfelől a csapatok a nagydöntőben, a Super Bowlon találkoznak.
A Carolina az NFL egyik legfiatalabb együttese, csak hárman töltöttek legfeljebb annyi időt a ligában, mint a Panthers. 1995-ben játszotta első szezonját, s már második évében bejutott a rájátszásba, ahol megverte az előző év bajnokát, a Dallas Cowboyst. Utána viszont hat szűk esztendő következett, köztük a már említett, egy győzelemmel és tizenöt vereséggel záruló 2001-es évad. Nem meglepő, hogy a 2002-nek már új edzővel vágott neki a csapat. Az viszont már igen, hogy a John Fox edzette gárda két év alatt a Super Bowlig jutott. Hogy mekkora szerepe volt ebben a trénernek? Legyen elég annyi, hogy a 22 jelenlegi kezdő közül tizenketten a két évvel ezelőtti kudarcnak is részesei voltak.
Ha az év sikersorozatának okaira vagyunk kíváncsiak, kicsit részletesebben is elemeznünk kell a csapatot.
Bárkit kérdeznénk is a Carolina erősségeiről, biztos, hogy elsőként a védekezést említené. A védelmet, amely a nyolcadik legkevesebb yardot, illetve a kilencedik legkevesebb pontot engedte ellenfeleinek a 32-es mezőnyből. A Panthers védelmi vonala a legjobb irányítókat is folyamatosan képes nyomás alatt tartani, és mivel az ellenfelek futójátékát is könnyen semlegesíti, a többi védő nagyobb energiát fordíthat a passzjátékok elleni védekezésre.

A védelem már tavalyelőtt is a csapat erőssége volt, a támadósornak viszont frissítésre volt szüksége. Az idény előtt érkezett a csapathoz Stephen Davis, aki hét év után hagyta el a Washington Redskinst. Ma már könnyen kijelenthető, hogy a futó-labdavivő játékos (running back) jó befektetés volt. A 105 kilós Davis éppen azt a kemény, az ellenfeleket felőrlő stílust képviseli, ami Fox edző hitvallása is. Nem véletlen, hogy az alapszakasz során Davis a liga hetedik legjobb futója lett. Amikor pedig sérülések miatt két mérkőzést ki kellett hagynia, remekül helyettesítette őt a nála hat évvel fiatalabb DeShaun Foster. Foster leglátványosabb megmozdulása egyébként az elődöntőben volt, amikor öt ember próbálta megállítani, ő mégis touchdownt szerzett.
Fontos szerep jutott természetesen az irányítónak, Jake Delhomme-nak is. Az idényt még a kispadon kezdte, azóta viszont 11 győzelemre vezette csapatát az alapszakaszban, majd háromra a rájátszásban. Az erős futójáték sokszor lekötötte az ellenfelek védekező energiáit, így Steve Smith, a Párducok szélső-elfogója (wide receiver) karrierje legjobb idényét játszotta, fogott 1100 yardot és hét touchdownt.
A támadás és a védekezés mellett meg kell említeni John Kasayt, a Carolina rúgójátékosát, aki egymaga 125 pontot gyűjtött csapatának, s ezzel a negyedik legjobb volt a ligában.
Sokakat meglepett a Carolina döntőbe jutása, mert az évad során szerzett 11 győzelem közül hét meccsen is három vagy annál kevesebb pont döntött a Panthers javára (kétszer csak a hosszabbításban). Nos, a rájátszásban a Párducok bizonyították, szoros győzelmeik nem a véletlen művei, hanem a jó felkészülésnek köszönhetők. Három mérkőzésükön kétszer annyi pontot szereztek, mint ellenfeleik (72–36). Kritikus helyzetekben mindig higgadtan, türelmesen játszanak. A St. Louis elleni meccsüket például csak a második hosszabbításban nyerték meg, az NFL történetének ötödik leghosszabb mérkőzésén.
A higgadt, türelmes játék persze nem mindig közönségszórakoztató. Egyes újságírók az utóbbi évek egyik legunalmasabb döntőjét jósolják, félve attól, hogy mindkét csapat a védekezésre koncentrál, s kevés lesz a kockázatos (ám látványos) támadóakció.
S hogy mi kell a Panthers győzelméhez? Leginkább az, hogy ezen a meccsen is a rájátszásban mutatott játékával rukkoljon ki. A sok, nagy küzdelemben megszerzett futott yardot, amivel kikényszeríti, hogy az ellenfél védői több időt töltsenek a pályán, s hamarabb elfáradjanak. Hibamentes játékot, amely megóvja a csapatot attól, hogy nagy hátrányba kerüljön, s kizökkenjen a természetes játékstílusából. S végül a szigorú védekezést, amely kevés pontot hozó meccsen is meghozhatja a győzelmet.