Bush-üzenet

Természetesen távol áll tőlünk, hogy a tengerentúli nagyhatalom akár nemzetközi, akár belpolitikai életének vonatkozásaiba belebonyolódjunk, hagyjuk ezt politikai napilapjainknak, ehelyett legfeljebb két megjegyzéssel magyarázzuk megkülönböztetett érdeklődésünk okát Bush elnök mondanivalója iránt. Az egyik, hogy valamennyi megnyilvánulásának különleges jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy az idei év – mint a nyári olimpiai játékok esztendeje – odaát a tengerentúlon az elnökválasztásé is egyben. A másik ok pedig már kifejezetten sport irányultságú. A republikánus Bushoz köztudottan közel áll a sport – mellesleg éppen úgy, mint elődjéhez, a demokrata Bill Clintonhoz – sőt, kapcsolata még szorosabbnak is mondható az előző elnökénél. Politikai pályáját megelőzően ugyanis, amikor az ifjabb Bush még főként a család olajüzleteit irányította, egy ideig az ő tulajdonában volt a Texas Rangers profi baseball együttese is… Az amerikai elnök nem indokolta, miért foglalkozik ezúttal behatóbban egy valóban érzékeny és fontos sporttémával, a doppingjárvány káros hatásaival, s él mindjárt a szigorú figyelmeztetés eszközével is. Nekünk azonban éppen ezért nem árt néhány vonással vázolni a hátteret és felidézni legalább a közelmúlt riasztó eseményeit. Tavaly nyár végén és őszel bontakozott ki az Egyesült Államokban a THG (tetrahidrogesztrinon) botrány. Egy ismeretlen feljelentő bejelentése nyomán derült fény arra, hogy a BALCO nevű, húsz évvel ezelőtt alapított kaliforniai táplálék-kiegészítő készítményeket előállító és forgalmazó cég új, az ellenőrzés eddigi legfejlettebb laboratóriumi eljárásaival sem kimutatható tiltott teljesítményfokozó szereket állít elő. Nem szükséges ezúttal részletezni a San Franciscói Szövetségi Bíróságon ezt követően történt kihallgatásokat, a lényeg, hogy számos atléta, főként amerikai, bár akadt közöttük európai élversenyző is (többek között a 100 m síkfutás brit Európa-bajnoka, Dwain Chambers), s mellettük a tengerentúli profi sportok – baseball, amerikaifutball, ökölvívás – képviselői csatlakoztak jelentős számban a kaliforniai cég klientúrájához… Az ügy még lezáratlan, a vészterhes lényegi következtetés levonásához azonban nem szükséges a majdani bírósági ítélet. Bush elnök sem várt erre... A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999 óta számos határozott lépést tett, sőt, sok millió dolláros anyagi áldozatot vállalt a doppingjárvány megfékezése érdekében, a jelek azonban sajnálatosan arra utalnak, hogy az erőfeszítések még mindig nem elegendőek… Sydney előtt, emlékezhetünk, folytonos fejfájást okozott az EPO, nem oldódott meg végérvényesen a vérdopping-ellenőrzés kérdése sem, ráadásul itt van most a legutóbb megjelent THG… Vajon mi lesz a következő? Jacques Rogge, a NOB elnöke igyekezett csillapítani a felbolydult kedélyeket – kijelentette, hogy ebben az utóbbi esetben csupán egy helyi, kaliforniai hálózat működéséről van szó, nem pedig a sportvilágban már széles körben elterjedt ragályról. Az aggodalmat ennél szemléletesebben jelezte a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) elnökének, a kanadai NOB-tag Richard Poundnak a heves reakciója, sőt nyílt Amerika ellenes támadása. A felháborodott montreali ügyvéd követelte, hogy hozzák nyilvánosságra a doppingügybe keveredett amerikai sportolók nevét. Kevesellte továbbá az amerikai szankciók mértékét (elsősorban a profi sportokban), s kerestlen szavakkal kárhoztatta a washingtoni Fehér Házat is azért, mert a WADA fenntartására és működtetésére korábban vállalt anyagi kötelezettségének nem maradéktalanul tett eleget. A Fehér Ház egyik évközi döntésével az egymillió dolláros eredeti támogatása összegét kétszázezerrel csökkentette.Pound odáig ment, hogy megfenyegette a jenkiket: "Igyekszem meggyőzni Rogge elnök urat, hogy kérje fel a nemzetközi szövetségeket: kiemelkedő versenyeik megrendezésére ne adjanak jogot, lehetőséget az Egyesült Államoknak… Ha nem történik érdemi változás az amerikai doppingfronton, New York eleve lemondhat a 2012-es nyári olimpiai játékok megrendezéséről!" – tette még hozzá fenyegetően a közismerten érdes modorú kanadai. Érdekes lenne megtudni, vajon ki tanácsolta Bush elnöknek, hogy – ha közvetett módon is – nyilvánítson véleményt mindezek után a doppingháborúról, valamint annak bajlós következményeiről, de hát végtére is ennek a részletnek sincs nagy jelentősége. Annak már inkább, amit az üzenetében megfogalmazott: "A sport fontos szerepet tölt be társadalmunkban – jelentette ki George W. Bush –, ezért tartom sajnálatosnak, hogy néhány profi sportolónk nem jár elöl követendő példával. A tiltott teljesítményfokozó szerek, a szteroidok használata olyan sportágakban, mint amerikai futball, baseball, de másutt is, rendkívüli veszélyekkel jár, s ráadásul káros üzenetet hordoz. Nevezetesen azt, hogy el lehet érni kiemelkedő teljesítményt hamis eszközökkel, meg nem engedett útlevágással is fel lehet érni a csúcsra, lényegében tehát azt, hogy a teljesítmény fontosabb a jellemnél… Ma este felhívom tehát a klubtulajdonosok, sportszervezetek, menedzserek, sportvezetők, edzők és versenyzők figyelmét: vegyék komolyan ezt az ügyet, játsszanak vezető szerepet a veszély elleni küzdelmünkben, legyenek szívósak és eltökéltek – szünjön meg a dopping a sport világában!" Az elnöki szavakat, pontosabban az üzenet sorai között meghúzódó szándékot, magától értetődően többféleképpen lehet megítélni. Az nyilvánvaló, hogy a Bush-adminisztráció, felismerve a kór társadalmi veszélyét, a jövőben komolyabb és kézzelfoghatóbb – más szavakkal költségvetéssel is hathatósan alátámasztott – kormányzati szerepet vállal a dopping- és a kábítószerhasználat tiltása tekintetében. Elkötelezettségét nyilván elégedettséggel fogadja az Athén nagy napjaira készülő Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a nemzetközi szövetségek közössége is. A sport tisztaságára áhítozó sportkedvelők millióiról nem is beszélve.