Tényleg bírja szuflával

– Mit tetszett a legjobban az idei évadban?
– De jó ilyen kérdésre válaszolni! – lelkendezett Kovács Katalin. – Tudniillik nekem is voltak korábban olyan éveim és versenyeim, amikor arról faggattak, miért nem sikerült valami, mi volt a probléma, ám ezúttal tényleg minden flottul ment. Úgyhogy nehéz a választás: annak örülök a legjobban, hogy minden úgy ment, ahogyan azt, mondjuk, tavaly ilyenkor elterveztem. Az egyesben és négyesben megvédett világbajnoki cím egyformán kedves a számomra, és fontos, hogy a csapattal mindhárom számban máris megszereztük az olimpiai kvalifikációt.

– A korábbi szezonok majdnem tökéletes szereplése után úgy tetszik, Fábiánné Rozsnyói Katalin az elmúlt években rátalált a makulátlan teljesítmény receptjére. Ha így van, elárulja, milyen összetevői vannak?
– Szerintem nincs recept. Illetve ha jobban belegondolok: az örökös megújulás képessége a titok. A felkészülésünk mindig más Kati néninél, egy kezemen meg tudom számolni, hogy mikor csináltuk végig szinte ugyanazt az edzést. Sőt általában előre el sem árulja, mi vár ránk az adott napon. Amikor véletlenül mégis beavat valamibe, inkább befogom a fülem, mert már bevált, hogy tréning közben derül ki, mire számítsunk a soros gyakorlatnál.
– Ilyen módszerek mellett aligha lehet elunni a kajakozást!
– Nekem ez az életem, csaknem mindig örömmel megyek edzésre. Kati néni metódusa pedig valóban garantálja, hogy új és új izgalmak várjanak ránk, s azt is: eszünkbe ne jusson tartalékolni a következőre egy-egy feladatnál.
– Tudja, hogy "már csak kétszázötvenet kell aludni”?

–Tudom. Úgy várjuk az olimpiát, mint gyerekkorunkban a Mikulást vagy a Jézuskát. Nem dugjuk a fejünket a homokba, Kati néni is gyakran elmondja, mennyi időnk van még a nagy versenyig, és mennyi munkát kell még addig elvégeznünk. Szóval kérdezősködjön csak bátran, nem idegeskedem az olimpia miatt. Egészséges bizsergést érzek, de versenylázról szó sincs. Ha eszembe jut, egyelőre az utazásra, a megnyitóra és a hangulatra gondolok. Az utolsó hónapokban minden más: akkor, a szememet becsukva, már a pályán látom magam, és bójáról bójára haladok előre.
– Ez esetben talán azt is megtudakolhatom, milyen számokban versenyez majd előbb lelki szemei, utóbb a szurkolók előtt?
– Szerencsére e tekintetben is kialakult elképzeléseim vannak. Az eddigi eredményeim alapján a május eleji válogatón egyesben és négyesben próbálom meg kiharcolni az athéni részvételt. Ha reálisan nézem a dolgokat, tilos változtatni, módosítgatni: azokban a számokban kell beteljesíteni az álmainkat, amelyekben az idén és tavaly is sikeresek voltunk.
– Kegyed ma Magyarország legkiemelkedőbb sportolónője, ám udvarlás helyett zárásképp engedjen meg egy rettentő prózai kérdést: anyagilag illő megbecsülésben részesül?
– Nem szeretnék panaszkodni, s nincs is rá okom. Számos egyéni szponzorom van, az eredményeimet a szövetségnél és egyéb fórumokon is elismerik. Persze érdemes tisztázni, hogy az én helyzetem – néhány társaméval együtt – az átlagsportolókhoz, kajakosokhoz mérten majdhogynem kivételes. Összességében tehát a folyamatos eredménykényszer és a kemény munka jutalmaként jól élek, és a jövőmre gondolva félre is tudok tenni, bár lehet, hogy egy jól menő magyar labdarúgó a templom egerének érezné magát a bőrömben.