Capel, ha későn is, de felnőtt

A kitűnő vágtázó már Sydneybe esélyesként érkezett, ám nemhogy nem nyert, a döntőben csupán a nyolcadik lett. Pedig addig minden simán ment. 1999-ben 19.87 másodpercet futott 200 méteren, százon 10.03 másodperces egyéni csúcsot állított fel. Egy évvel később még akkor is bekerült volna az olimpiai csapatba, ha Michael Johnson és Maurice Greene nem lép vissza 200 méteren az amerikai válogatón. Így viszont újabb kitűnő eredménnyel (19.85) fölényesen nyerte meg a versenyt. Sydneyben az elődöntőben 20.10 másodpercet futott, a legjobb idővel került döntőbe, ott azonban fejre állt. Rendkívül rosszul rajtolt, és utolsó lett.
,,Az a futam szörnyű volt – emlékezik Capel. – A sydneyi olimpia azóta is minden este kísért. Hiába mondta a feleségem, hogy felejtsem el, hiszen nem több, mint egy verseny, mégsem tudtam másra gondolni, csak a kudarcra.”
Dühösen, elkeseredetten érkezett haza, mindenkivel utálatos volt, legszorosabb kapcsolatait is megszakította. Távol tartotta magát az edzőjétől, a menedzserétől, a szponzoraitól, s hat hónapig még az édesanyjával sem beszélt. A házassága válságba jutott. A marihuána, amelyen Brooksville-ben "felnőtt”, ismét szerepet kapott az életében.
,,Ha az ember magányos, nehéz a rossz szokásokat félretenni.”
Úgy döntött, hogy visszatér korábbi szerelméhez, az amerikai futballhoz. Csakhogy 2001 februárjában megbukott az NFL-idény előtti edzőtáborozásai során végzett doppingvizsgálatán – marihuánát találtak a szervezetében. Tavasszal a Chicago Bears mégis lefoglalta, de edzőtáborozni már nem mehetett a gárdával, mert marihuánaterjesztés miatt letartóztatták. Az ügyet ugyan ejtették, de a csapatban nem kapott helyet. Egy évvel később a Kansas City Chiefs jelentkezett érte, de végül ennél a klubnál sem találta meg a számítását. Elege volt a kudarcokból, s egy beszélgetés vetett véget a kitérőnek. Dick Vermeil, a Chiefs edzője vette kezelésbe Capelt.
,,Menj haza, gondold át, miben vagy a legjobb, és azt csináld – idézte fe Capel a péntek esti sajtótájékoztatón. – Nos, a futásban vagyok a legjobb. Ha találkoznak Vermeillel, mondják meg neki, hogy imádom őt.”
Megkereste régi trénerét, Mike Hollowayt, aki azzal a feltétellel fogadta vissza, hogy komolyan edz. Megígérte. Nem vett többet a kezébe marihuanás cigarettát, és szeptemberben kemény munkába kezdett.
,,Azt hiszem, végre felnőttem. Ebben szerepet játszott a kislányom születése, és nagyon sokat segített a feleségem is. Nagy hiba volt, hogy hátat fordítottam az atlétikai pályának. Utólag úgy vélem, három évvel ezelőtt még nem voltam felkészülve arra, hogy olimpiai bajnok legyek. Ennek ellenére butaságot csináltam. De végre újra itt vagyok. Lehet, hogy az ide vezető utam tele volt buktatókkal, de most már könnyen veszem az akadályokat.”

Januárban fedett pályán ismét versenyezni kezdett, Gainsville-ben 55 méteren az előfutamban beállította 6.15 másodperces egyéni csúcsát, a döntőben pedig 6.14 másodpercre javította.
,,Igazán érdekes verseny volt. Több mint két éve nem rajtoltam ilyen viadalon, rettenetesen ideges voltam. Nem mintha valaki másnak meg kellett volna mutatnom, hogy mit tudok. Magamnak akartam bizonyítani.”
Ezt követően Capel 6.48 másodpercre javította legjobbját 60 méteren, 200 méteren győzött a fedett pályás amerikai bajnokságon, ám sérülés miatt nem indulhatott Birminghamben.
A nyáron egyre jobb eredményeket ért el. Igaz, hazája bajnokságán kikapott 200 méteren Darvis Pattontól, de a párizsi Golden League-viadalon megnyerte ezt a számot, míg Rómában, Berlinben és Zürichben 100 méteren diadalmaskodott. Az utóbbi versenyen 9.97 másodperces egyéni csúccsal győzött.
,,Csodálatos érzés, hogy újra itt vagyok, és az, hogy nyertem. Bizakodva készülök az athéni olimpiára. Remélem, végre valóra váltom az álmomat.”