"Egy újabb nehéz napon vagyunk túl. Számomra nem sikerült túl jól, a hét végi hegyi szakaszokat sem tudtam még kipihenni, és a hétfői is nagy tempóval kezdődött. Rögtön az elején, a Col du Lautaret felé vezető emelkedőn egymást érték a szökési kísérletek, nagy sebességgel haladt a mezőny, s nem sokáig tudtam tartani a lépést a többiekkel. Persze, sokan lemaradtak, de hátul is hamar kétfelé szakadt a boly, végül egy nagyobb csapattal értem fel az első csúcsra. A következő hegy, a Col d’Izoard után a lejtőn kialakult egy körülbelül negyventagú boly, ezzel tekertem el a célig. Talán lett volna lehetőségünk arra, hogy valamennyit faragjunk a hátrányunkból, de elöl is nagy volt a tempó, a mi bolyunkban pedig mindenki nagyon fáradt volt. Minket ilyenkor sem hagynak magunkra, egy-egy csapatot két kísérőautó visz végig a szakaszokon, az egyik elöl volt Bettiniékkel, a másik pedig mögöttünk, úgyhogy kaptunk rendesen frissítőket és információkat a verseny állásáról. Ezen a napon harminckét perces hátrányba kerültünk a győztessel szemben, de az időlimit nem veszélyeztetett minket. Minden etapon van egy bizonyos időhatár, amelyet a győztes időeredményéből számolnak ki, szerencsére ezzel mindeddig nem kellett foglalkoznom. A szakasz előtt azt az utasítást kaptuk, hogy amennyire lehet, vigyázzunk Richard Virenque-re a táv első részében, de ezt csak azok tudták végrehajtani, akik az első bolyban tekertek. Virenque megőrizte a pöttyös trikót, Bettini második lett a szakaszon, úgyhogy összességében elégedett a csapat. Kedden egy sík etapyw következik, de több mint kétszázhúsz kilométer hosszú lesz, abban bízom, hogy ezúttal nem lesz olyan nagy a tempó, s ezen a szakaszon, illetve a szerdai pihenőnapon sikerül valamennyire összeszednem magam.”
