Deco zseniálisan irányította a kupagyőztest

Az egyébként roppant szerény irányító ugyanis nemcsak zseniális technikai tudásával vétette magát észre, hanem azzal is, hogy tökéletesen lát a pályán és ennek megfelelően osztogatja a labdákat a csapattársaknak – így persze könnyen lőnek gólt-gólokat a többiek…
A brazil származású, de immár portugál állampolgár Deco 1997-ben a Corinthians Alagoanótól érkezett Portugáliába, mégpedig a Benficához, de a fővárosi egyesület hozzáértői úgy vélték, a játékosnak még érnie kell ahhoz, hogy a "Dicsőséges” becenévre keresztelt klub mezét magára húzhassa, ezért kölcsönadták az Alvercának. A kiscsapatban Deco azonnal megmutatta, mit tud, irányító létére tizenháromszor vette be az ellenfelek kapuját, és szinte nem volt olyan mérkőzés, amelyen ne őt választották volna a csapat (és sokszor az adott összecsapás) legjobbjának. A szezon befejeztével természetesen bízott benne, hogy a produkciója elegendő lesz a Benfica illetékeseinek meggyőzéséhez, de a lisszaboniaknál újfent elutasították, mondván: többszörösen telített az a poszt, ahol ő játszik, ezért ismét kölcsönadták, ezúttal a Salgueirosnak. A piros-fehérektől az 1998–1999-es szezon hajrájában csatlakozott a "sárkányokhoz”, a kék-fehérek akkori edzőjének, Fernando Santosnak a közreműködésével.
A Portónál akkoriban sorozatban az ötödik bajnoki cím megszerzésére készültek – hasonlóra még nem volt példa a klub történetében –, azaz Santosnak már megvolt az alapcsapata, de az akkor még brazil játékost nem jegelte a kispadon, hanem azonnal betette a kezdőbe. Egy ilyen megmozdulás a legtöbb helyen zúgolódást vált ki az egész évben robotoló játékosokból, ám Deco és új csapattársai esetében erről szó sem volt, az irányító ugyanis azonnal megcsillantotta kivételes tudását. Kiválóan jellemzi a középpályás produkcióját, hogy első portói idényében hat mérkőzésen szerepelhetett, és annak ellenére, hogy nem lőtt gólt, a következő szezont megelőző edzőtáborban részben már rá építették a csapatot.
Nem is kellett csalódniuk benne, mert bár a Porto elveszítette a bajnokságot a Sportinggal szemben, Deco gólkirályt csinált Jardelből, ráadásul a kupadöntőben, éppen a zöld-fehérek ellen, ő lőtte az északiak második, a győzelmet garantáló gólját. Egy évvel később a Portóval újra kupagyőztes lett, viszont a bajnokságban – amelyben hatszor volt eredményes – ismét csak az ezüstérmet vehette át. Meglepő, de Deco egyre jobb teljesítményt nyújtott, viszont a Porto egyre lejjebb csúszott: a 2001–2002-es szezonban tizenhárom gólt szerzett a bajnokságban, de csapata csak a dobogó harmadik fokára állhatott fel, míg a kupában a negyeddöntőben vérzett el.
Aztán eljött a 2002–2003-as idény, illetve Deco ideje. A José Mourinho edzette Portóban minden korábbinál szabadabb kezet kapott, és élt is a lehetőséggel: jelenleg (két fordulóval a bajnokság vége előtt) tíz gólt számlál, megnyerte második portugál bajnoki címét, UEFA-kupa-győztes lett, június 15-én a Leiria ellen ismét megnyerheti a Portugál Kupát, ami pedig ennél is lényegesebb, március óta portugál állampolgár, és a brazilok ellen góllal mutatkozott be a nemzeti tizenegyben.
Csoda, hogy valósággal tülekednek érte az európai élklubok?