Az Acélbikák mindenese

Így látja Ancsin János

"Vas Márton, a dunaújvárosiak hokisa a fiatal tehetségek közé tartozik. A játékán meglátszik, hogy korábban ő is szerepelhetett Kanadában. Nagyon nagy előnye, hogy védőként és csatárként is bedobható, más kérdés, hogy egyik területen sem érzem százszázalékosnak. Ennek ellenére, az esetleges sérülések miatt nagy szüksége van rá a csapatnak, hiszen a mezőnyben bármely poszton játszatható, és amit tud, azt megbízhatóan hozza szinte minden meccsen. Sajnos nem igazán gólveszélyes, ami talán amiatt lehet, hogy nem megfelelően koncentrál.

Ebben mindenképpen fejlődhetne, már csak azért is, mert a keze nagyon jó. A testi erejét is jobban kihasználhatná, különösen az ütközéseknél lehetne határozottabb. Mindezek ellenére érzésem szerint idén rengeteget fejlődött, s a fentebb elmondottak miatt a dunaújvárosiak mindenesévé nőtte ki magát.”

Ellenfélnéző
2003. április 21., hétfő, 20 óra
Lengyelország

Mariusz Czerkawski hamar, 1991-ben, 19 éves korában vándorbotot vett a kezébe, amikor a GKS Tychy csapatától – a szezon során 24 meccsen negyven pont – a svéd elitligás IF Djurgardenhez igazolt. Társulata ugyan kölcsönadta az második vonalbeli Hammarbynak, de a következő idényben már ismét az IFD szerelését ölthette magára, s olyannyira jól ment neki, hogy a Boston Bruins, mely már 1991-ben lefoglalta játékjogát, áthívta a tengerentúlra. Az első szezon nem bizonyult túl emlékezetesnek – négy meccs, két gól, egy assziszt –, így újabb európai vendégjáték következett a finn Espoo Bluesban. A Bocsok újfent visszarendelték – másfél idény alatt 17 gólt és 20 passzt hozott össze –, majd elcserélték az Edmontonnal. Az Oilerstől – 38 találat és ugyanennyi előkészítés – a N. Y. Isladershez vezetett az útja, s a Szigetlakóknál öt szezon alatt nőtte ki magát a jobbszélső – a hírnevét 120 gól és 126 assziszt öregbítette –, ám tavaly nyáron ismét továbbállt, a Montreal Canadienshez kötelezte el magát. Döntését vélhetően megbánta, hiszen parkolópályára került, lepasszolták az AHL-es Hamilton Bulldogsnak, ahol összekapott az edzővel, aki talonba tette – ezzel viszont elhárult az akadálya vb-szereplésének. A válogatottban az 1992-es olimpián mutatkozott be, ám csak elvétve tudott segíteni a piros-fehéreknek NHL-kötelezettségei miatt. Tavaly az A-vb-n három mérkőzést vállalt, ezeken két-két gólt és passzt jegyzett, azaz tényleg erősítést jelent a polákoknak.

Kis magyar hokitörténelem 10. (1964)
Olimpián utoljára

"Minden kezdet nehéz” – vezette fel az innsbrucki olimpia nyitónapján a mieinkre váró megpróbáltatásokat a Népsport kiküldött tudósítója. Nem mondhatni, hogy túlzott, hiszen a torna első meccsét éppen a szovjet válogatott ellen vívta a magyar csapat. Az ellen a szbornaja ellen, melyben olyan sztárok terelgették a pakkot, mint Almetov, Alekszandrov, Loktyev, Firszov, Davidov, vagy a Majorov-ikrek. A sarló-kalapácsos alakulat tagjai egyébként a derbi előtt kedélyesen elbeszélgettek a mieinkkel, ám amint elkezdődött az összecsapás… "Alighogy a két svéd bíró a sípjába fújt, valósággal szélvészként vették ostrom alá Vedres kapuját. (…) …támadásaikat csak az első harmad húsz perce alatt huszonnyolc ízben fejezték be jól irányzott, közvetlenül a kapura tartó lövésekkel Majorovék..” S ebből a 28-ból nyolc be is akadt… A folytatás sem hozott kellemesebb pillanatokat, a következő két harmadban még tizenegy alkalommal rezdült meg a magyar háló – Alekszandrov 3, Almetov, Loktyev, Firszov, Jakusev, Volkov, J. Majorov 2-2, Davidov, Kuszkin, Starsinov, Pjetuhov 1-1 gólt vállaltak –, míg tőlünk csak Zsitva tudott válaszolni, s ezzel a magyar csapat az alsó ágra került. Nyitásként hiába vezetett Bánkuti találatával a társulat Olaszország ellen, a következő magyar gólig négyszer is beköszönt az ellenfél, s ez el is döntötte az összecsapást. Jöttek az osztrákok, akik közül csak az exkanadai Del John tudta bevenni Vedres ketrecét, igaz ő háromszor is, majd a lengyelek és a norvégok rámoltak be fél tucatot (6:2, illetve 6:1). A jugoszlávok Schwalm és Rozgonyi találataira a duplájával feleltek, s hiába állt a gárda előbbi és Balogh góljaival ikszre a japánok ellen, a végére megint megkaptuk a "szokásos” hatost. A búcsúmeccsen 3:3-ig – Zsitva duplájának és Rozgonyinak köszönhetően – együtt mentünk a románokkal, akik viszont igencsak megnyomták a meccs végét, a hátralévő időben ötször örülhettek – ebből kettő öngól! –, így a magyar csapat pont nélkül zárt mind ez idáig utolsó ötkarikás fellépésén.

A palánk mellől

Tárgyalás a közvetítésről. Hétfőn Budapestre érkezik az Infront Media Sport, a vb közvetítési jogaival rendelkező cég képviselője, Joachim Herzer, aki tárgyalásokat folytat majd több hazai csatornával a viadal képernyőre kerülési lehetőségeiről, hiszen jelen állás szerint a vb-t egyetlen magyar tv sem közvetítené.