Amikor szabad a pálya

Az UEFA-kupa második fordulójának visszavágóján: VfB Stuttgart–Ferencváros 2–0. Garami József szerint a zöld-fehérek az Üllői úti mérkőzésen kihagyott helyzetek miatt búcsúztak.

Hajdú B. István: – Garami Józsefnek igaza van. A Stuttgart tipikus Bundesliga-középcsapat, és semmi extrával nem rukkolt elő játékban, de iramban, küzdelemben, koncentrációban többre képes, mint egy magyar élcsapat. Budapesten egyszer jutottak el a kapuhoz a németek, azt belőtték, igaz, az akció során kint volt a labda, Stuttgartban pedig egy lecsúszott lövésből szerzett góllal döntötték el a továbbjutás kérdését. A nagy különbség ez: a VfB másfél-két helyzetéből belőtte a legfontosabb gólt, a Fradi hat nagy lehetőséget hagyott ki, nulla rúgott góllal pedig nem lehetnek komoly reményei senkinek.
Mezey György: – Nagy esélyt szalasztott el a Fradi. A realitás az, hogy a Stuttgart jutott tovább, és bár nem volt szégyenteljes a vereség, de mintha a játékosok nem hitték volna el, hogy meg lehet fogni a német csapatot.
Nyilasi Tibor: – Az első meccsen a Fradi kezében volt a győzelem megszerzésének lehetősége, és a mieink egyenrangú ellenfelek voltak. Amíg a bajnokságunk nem lesz gyorsabb, nyitottabb, támadóbb szellemű, addig csak ennyi vigasz marad nekünk.
Csank János: – Látszott, hogy a Ferencváros jobb képességű játékosokból áll, legalább két gól benne maradt a csapatban, pedig ha egyet lő, jobban kinyílt volna a Stuttgart. A lehetőségeknél tapasztalt pontatlanság döntött, igaza van Józsi bácsinak.
Kemény Dénes: – Le a kalappal az FTC előtt, a száznyolcvan perc alatt a magyar csapat jobban futballozott, több nagy helyzete volt, de ahogy Dragóner Attila mondta, egy rossz lövésből kapott góllal kiesett. A félig teli pohár esete ez, szerintem inkább örüljünk a helytállásnak, mintsem szomorkodjunk a kihagyott helyzetek miatt.

Nyolc soproni futballista kapott pénzbüntetést azért, mert szerda éjjel egy szórakozóhelyen mulatozással hangolt a szombati, FTC elleni bajnoki mérkőzésre, amelyet a fővárosiak végül 3–1-re nyertek.

Nyilasi: – Ma már legendás a történet, hogy egy Fradi–Újpest előtti este elhívtuk Törőcsik Andrást vacsorázni, majd amíg mi szép csendesen hazaszállingóztunk, barátaink egyesével még meghívták egy italra, és alaposan elnyújtották az éjszakáját. Nagyon büszkék voltunk az ötletre, csakhogy másnap Törő kilences osztályzatra játszott, és egyedül vert meg minket. Erről ennyit.
Mezey: – A futball idegfeszültséggel jár, ha valaki kiereszti a gőzt meccs után, az belefér. De ott tartunk, hogy előtte is? Ezért kell összetartást szervezni, hogy a labdarúgók ne csavarogjanak el? Ez nagyon gyerekes, és rendkívül méltatlan. Nem tudom, hogy aki ilyet tesz, nevezhető-e egyáltalán profinak.
Kemény: – Ha a szerződésben rögzítik, hogy ilyet nem szabad tenni, teljes joggal él szankciókkal a munkáltató, még ha érdekes is, hogy mennyi a hatszámjegyű büntetés: száz- vagy kilencszázezer forint? Hadd tegyem hozzá, hogy hat év alatt egyszer sem mondtam meg, mikor van a takarodó, mert akit csak a győzelem érdekel, az úgyis tudja. Ha akkor játszik jól, amikor tízkor lefekszik, akkor tegye azt, ha azt szereti, hogy hajnali egyig olvasgat, csinálja nyugodtan.
Csank: – A mulatozás tág fogalom, nem tudom a részleteket, mennyi üdítő fogyott, és pontosan ki mikor tért haza. Nyilván nem ideális ez a felkészülés, és bár a futballista is ember, neki is szüksége van a kikapcsolódásra, egy igazi profi tudja, hogy arra mikor kell időt szakítani, és hol vannak a határok. Külföldön sem aszkéták szaladgálnak a pályákon, de ilyet nem illik tenni meccs előtt.
Hajdú B.: – A játéktudás egy szórakozóhelyen nem szerezhető meg, de el sem veszthető. A mentalitás az érdekes, de meglehet, a játékosok már arra készültek, hogy milyen az, amikor szórakoznak az emberrel – mint ahogy a Fradi tette azt az ellenfelével. A csapatszellem tekintetében az a kérdés, hogy hol voltak a többiek? Ha csak a kezdő tizenegyről van szó, akkor hárman ugyebár hiányoztak, hogy néz a többiek szemébe az, aki kimaradt? Számomra érdekes, hogy a büntetéssel a vezetőség megvárta a mérkőzést, és így adja magát a kérdés: mi történik, ha a Sopron három–nullára megveri a Fradit? Kiadják a jelszót, hogy irány a diszkó, a bár avagy a kiskocsma? Talán az a megoldás, ha a meccs előtti héten a megyében már csak a múzeumok lehetnek nyitva.

A bíróság első fokú ítélete szerint Reszeli Soós István nyilatkozataiban megsértette a Matáv Sopron jó hírnevét, ezért helyreigazítás közlésére és jelentős kártérítésre kötelezte a szakembert. A csapat egykori edzője fellebbez, és elmondta: ha minden részlet napvilágot lát, mindenki jót derül majd.

Hajdú B.: – Az előbbi hír után mondható, elég jó híre van a klubnak, de az edzővel történt megállapodás jogi ügy, az nem, hogy miért bántak így Reszelivel. Annyi szomorúság van a magyar futballban, hogy jó lenne, ha együtt derülhetnénk.
Mezey: – Ezek az ügyek nagyon sokat ártanak a futballnak, jó lenne, ha a felek megegyeznének.
Nyilasi: – A lovagiasság szabályai szerint már rég le kellett volna zárni az ügyet, fárasztó már ez az egész. És nem tudom, ugyan kinek hiányzik…
Kemény: – Sohasem jó, ha sportügyekről polgári per dönt, a sporton belüli fegyelmi bizottságoknak elegendőnek kellene lenniük arra, hogy rendezzék a vitákat. Ahhoz, hogy polgári perben fizetésre kötelezzenek valakit, nagyon súlyos sértésnek kell elhangoznia.
Csank: – Nem ismerem a vezetők szempontjait, de úgy tudom, már addig sem fizették ki, amíg ki nem tört a balhé. Ha pedig ez így van, nincs miről beszélni. Úgy fest, mintha az őt követő edző bérét akarták volna Reszelivel megfizettetni. Itt nem csak anyagi kérdésről van szó, arról nem is beszélve, hogy veszteséges nagyvállalatok vezetőinek még fizetnek is, amikor kirúgják őket.

Ismét verekedés színhelye volt a Sóstói-stadion: ezúttal a kispesti drukkerek csaptak össze a Videoton híveivel.

Mezey: – Verekedés mindenhol előfordul, de a stadionon belül csak nálunk. Ez az "átmászok a kerítésen, aztán jól összeverlek” stílust képtelenség megszüntetni, pedig a magyar futball elemi érdeke, hogy végre valóban rend legyen. Akárki akármit állít, ebben a rendőrségnek is szerepe van.
Nyilasi: – Megint azok járnak roszszul, akik kizárólag a mérkőzés kedvéért mennének ki az amúgy sem festői látványt nyújtó stadionba. Lehet, az én szürkeállományom kopott már el, de egyszerűen nem tudom értelmezni ezeket a híreket.
Kemény: – Minden verekedés úgy kezdődik, hogy valaki visszaütött. Nehéz utólag kideríteni, ki kezdte. A rendezők felelőssége egyértelmű, például a Bozsik- stadion biztonsági embereit mégsem büntethetik meg.
Hajdú B.: – A Nemzeti Sport keddi számának kilencedik oldaláról idéznék egy, az angol futballal kapcsolatos hírt. "Négy hónapos börtönbüntetésre ítélték azt a Birmingham City-szurkolót, aki a szeptember tizenhatodikai, Aston Villa elleni városi derbin a pályára futott és konfrontálta az ellenfél kapusát, a potyagólt kapó Peter Enckelmannt. A huszonhat éves Michael Harpert hat évre mindenféle labdarúgó-eseményről eltiltották, hiába írt bocsánatkérő leveleket mind a két klubnak, illetve Enckelmannak.” Ha ezt figyelmesen elolvassák az illetékesek, megértik, mire gondolok.
Csank: – Az erőszakot nem lehet szép szóval megfékezni, csak erőszakkal.

A Győri Dózsa–Rábapatona (4–4) megyei első osztályú találkozón a játékvezetőt a Dózsa kispadjáról megdobták egy labdával, majd a győriek egyik futballistája az öltözőfolyosón kétszer meg is ütötte a bírót, akinek az autóját hazafelé menet némi üldözés után Bágyogszovát térségében leszorította az útról egy Dózsa-játékos, Puska Péter által vezetett autó. A játékvezető gépkocsijában jelentős anyagi kár keletkezett, az ügyben a megyei szövetség mellett a rendőrség is vizsgálatot indított.

Nyilasi: – Az előző "jó példa” ragadós, már horrorisztikus elemekkel tarkítottak a mérkőzések. Ott tartunk, hogy józan ember nem megy sem futballistának, sem nézőnek, sem játékvezetőnek, mert annyi öntörvényű alak van jelen a labdarúgásban.
Mezey: – Elkeserítő, de ez nemcsak futballügy, hanem társadalmi jelenség. Ha az ember egy rossz mozdulatot tesz az autóval, kigyúrt, kopasz, tetovált urak azonnal verni kezdik a szélvédőt, és ha kinyitjuk az újságot, látható, mi történik nap mint nap az országban. Sokan azt hiszik, korlátok nélkül lehet élni.
Csank: – Ez bűncselekmény. Vannak dolgok, amiket én másképp ítélek meg, adott esetben sokkal szigorúbban lépnék fel, mint az illetékesek. Először is komoly vezetői mulasztás történt, alkalmatlan az a vezető, aki eltűri, hogy a kispadjáról dobálják a bírót. Az sem feltétlenül jó pedagógus, aki nem tudja fegyelmezni a játékosát annyira, hogy az ne pofozza fel a játékvezetőt. Aki pedig közúton ilyet tesz, azt kőkeményen büntetném, ha rajtam múlna, az a legkevesebb, hogy soha többé nem vezetne autót.
Kemény: – Menjünk visszafelé. A közlekedésnek megvannak a törvényi szabályai, a pofozkodót a fegyelmi bizottság nyilván súlyosan megbünteti, a labdát talán azért dobták oda, mert kicsit focizni akartak a bíróval. De úgy fest, több sportág is szóhoz jutott a meccs kapcsán. A labdadobálást – igaz, más környezetben – magam is sokszor nézem, az ökölvívás is népszerű, igaz, a folyosó helyett a ringben bemutatott változata, és az autóversenyt is sokan szeretik, bár nem a közúton. Szóval, spontán olimpia volt itt, csak az a baj, hogy eredetileg futballmeccset rendeztek volna.
Hajdú B.: – Ha az ember izgalomra vágyik, Győr-Moson-Sopronba kell mennie. Nomen est omen – avagy gyanítható, mi lett volna a következő lépése Puska Péternek. Aki a bíró után eredt, mintha puskából lőtték volna ki… De nem akarok viccelni: nem szép, ha valaki a bíróhoz vágja a labdát, de egyszer mindenkivel előfordulhat, istenem, dühös volt. De autóval üldözni a bírót! Az már nem hirtelen felindulás, legfeljebb hirtelen elindulás. Azt sem tudom, mi történt volna, ha a játékvezető távolsági busszal távozik, akkor kamionnal kergetik? A hír egyetlen pozitívuma, hogy megismertük a meccsen nem érintett Bágyogszovát nevét. E település aligha hitte, hogy a sportújságba kerül, jövőre talán kiírják a Bágyogszovát-ralit.