Berkit bedobták a mély vízbe

Ezért döntött úgy Vereckei István szövetségi kapitány, hogy meghívja a fiatal tornászt a felnőtt válogatottba, úgymond kipróbálja: mire viszi a srác a "mély vízben”.És Berki Krisztián kiállta a próbát. A kapitány még annak ellenére is jelölte őt a világbajnoki csapatba, hogy az októberi magyar nemzetközi versenyt "elizgulta” Debrecenben, amely után úgy nyilatkozott: szoknia kell a zsúfolt lelátókat, a felnőtt viadalok hangulatát. Erre is megkapta a lehetőséget, hiszen Fekete Levente és Gál Róbert mellett elindulhatott a glasgow-i Világkupán, amelyen az előkelő kilencedik helyet szerezte meg.– Glasgow-ban sikerült egy kicsit rákészülnie Debrecenre?
– Nagyon hasznos volt az a verseny – mondta Berki Krisztián. – Egyrészt testközelből láthattam a nagy ellenfeleket, másrészt pedig ráéreztem a verseny hangulatrára. Sajnáltam, hogy egy apró hibát elkövettem, hiszen ha az nincs, biztos, hogy nem tartalékként, hanem indulóként várhattam volna a szombati finálét.
– Az, hogy Fekete Levente mellett ön lesz a másik részvevő lólengésben, csak szerdán este dőlt el. Hogyan érintette, hogy mindvégig versenyben volt Lőrik Attilával az indulói helyért?
– Természetesen vágytam arra, hogy ott legyek Debrecenben, de ha nem rám esik a szövetségi kapitány választása, azt is megértettem volna, hiszen én még fiatal vagyok, rengeteg lehetőségem adódhat a jövőben. Attilával, aki korláton és nyújtón lép a szerekhez, egyébként sokat beszélgettünk erről, és igazából nem okozott konfliktust köztünk ez a döntés.
– Az Európa-bajnoki ezüstérme és az, hogy bekerült a világbajnokságon indulók közé, változtatott-e valamit az életén?
– A nagy változást az ezüstérem hozta. Tudatosult bennem, hogy ezzel az éremmel elismerték a tehetségemet, a munkámat és ez méginkább ösztönzőleg hatott rám. Megváltozott az edzésekhez való hozzáállásom, az edzőmmel, Kovács Istvánnal is érettebben tudjuk megbeszélni a feladatokat, és ma már ő is felnőttként kezel engem.
– Ha jól hallottam, a világbajnokságra változtattak a gyakorlatán.
– Igen, a Magyar vándor helyett Wu-Guonian elemet tettünk a gyakorlatba, ami szintén tíz pontból indul, de szerintem és mások szerint is sokkal szebb, mint a patraszi produkcióm volt.
– És mit vár ettől a gyakorlattól?
– Elsősorban az elődöntőbe szeretnék bejutni, aztán meglátjuk, mire lesz elegendő a gyakorlatom. Mindenesetre az edzők levették a vállamról a terhet azzal, hogy azt mondták, nem történik tragédia, ha nem jutok be a legjobb nyolc közé.
– Azt már tudjuk önről, hogy remek lovas és meglehet, később ön lesz majd az új Magyar Zoltán a magyar tornában. De mire képes a többi szeren?
– Serdülőként megsérültem, úgy tönkrement a bokám, hogy csak a lólengésről való leérkezést tudja "elviselni”. Ráadásul túl magas vagyok, ez mondjuk nyújtón és lólengésben jól mutat, de mint említettem, a bokám nem bírja a nagy terhelést.
– Akkor igazából ön örül annak, hogy kitalálták a szerenkénti világbajnokságot.
– Igen, ez a lebonyolítási forma kedvez nekem. Jövőre az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon például biztos, hogy nem rúgok labdába, hiszen ott olyan versenyzőkre van szükség, akik több szeren is tudják segíteni a csapatot. Ha sikerülne kijutni Athénba a válogatottnak, akkor talán bizakodhatnék, mert a hat csapattag mellett plusz két embert indíthatnának az olimpián.
– Ön szerint ott lesz Athénban?
– Bízom benne. Mindenesetre a debreceni vébé jócskán megalapozhatja a pályafutásomat.