Marian Dragulescu csak a királytól, azaz Alekszej Nyemovtól tart
Talaj
A talaj és az ugrás világbajnoki címvédôje, Marian Dragulescu „megfelezett” reményekkel készül a debreceni szerenkénti világbajnokságra. A vb elôtt a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön edzôtáborozó tornász készségesen nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, és elsôsorban idôhiánnyal magyarázza, hogy ugrásban az idén nem sorolhatja magát az éremesélyes versenyzôk közé.
– Hogyan tűri a hosszú edzôtáborokat?
– Nehezen, hiszen ilyen periódusban szinte versenykörülmények között vagyunk kénytelenek eltölteni akár négy-öt hetet is. Aki próbálta, tudja, milyen idegi és fizikai megterhelést jelent ez. Szinte valamennyi edzésen végre kell hajtani a versenygyakorlatokat, néha több alkalommal is. Egyszóval nem kellemes egy hónapon át állandó riadókészültségben élni.
– Ön mire számít Debrecenben?
– Elsôsorban talajon szeretnék érmet szerezni, ugrásban sajnos hiányzik a második gyakorlatom, anélkül pedig nem sok jóra számíthatok. Ezzel párhuzamosan nagyon sok jó ugró bukkant fel, úgyhogy Debrecenben inkább a talajra koncentrálok.
– Mivel magyarázható ez a meglepô hiányosság?
– Bármilyen furcsán hangzik is, a sok versennyel… Az utóbbi évben gyakorlatilag megszakítás nélkül versenyzek, egyszerűen nem volt idôm jó második ugrást tanulni, olyat, ami a jelenlegi pontozási rendszer körülményei között elengedhetetlen. Ezért, mint mondtam, a világbajnokságon gondban leszek. Jövôre azonban mindent bepótolok. Talajon szerencsére már korábban is nagyon sok erôs elemet tudtam, úgyhogy inkább szelektálni kellett, mintsem újakat tanulni. Ha Debrecenben képes leszek hiba nélkül végrehajtani a gyakorlatomat, egyetlen ellenfelemtôl sem kell tartanom. Legfeljebb az orosz Nyemovtól…
– Ön szerint mi magyarázza a román férfitorna utóbbi évekbeli sikereit?
– A hagyományon túl az, hogy egyre többen értik az idôk szavát: sok és jó munkával egyre több pénzt lehet keresni a tornával. Na meg annak a felismerése is, hogy kár fölöslegesen tölteni az idôt, a torna nem az a sport, ahol blöffölni lehet. Ha más nem, akkor a balesetek mindig figyelmeztetnek erre.
– Ha nem a torna mellett kötött volna ki, milyen sportot űzne?
– Talán fociznék, mint a legtöbb fiú. Néha ma sem nagy ívű triplacsavarról álmodom, hanem tökéletes kapáslövésrôl, amely a bal felsô sarokba vágódik…
Marian Dragulescu csak a királytól, azaz Alekszej Nyemovtól tart
Talaj
A talaj és az ugrás világbajnoki címvédôje, Marian Dragulescu „megfelezett” reményekkel készül a debreceni szerenkénti világbajnokságra. A vb elôtt a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön edzôtáborozó tornász készségesen nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, és elsôsorban idôhiánnyal magyarázza, hogy ugrásban az idén nem sorolhatja magát az éremesélyes versenyzôk közé.
– Hogyan tűri a hosszú edzôtáborokat?
– Nehezen, hiszen ilyen periódusban szinte versenykörülmények között vagyunk kénytelenek eltölteni akár négy-öt hetet is. Aki próbálta, tudja, milyen idegi és fizikai megterhelést jelent ez. Szinte valamennyi edzésen végre kell hajtani a versenygyakorlatokat, néha több alkalommal is. Egyszóval nem kellemes egy hónapon át állandó riadókészültségben élni.
– Ön mire számít Debrecenben?
– Elsôsorban talajon szeretnék érmet szerezni, ugrásban sajnos hiányzik a második gyakorlatom, anélkül pedig nem sok jóra számíthatok. Ezzel párhuzamosan nagyon sok jó ugró bukkant fel, úgyhogy Debrecenben inkább a talajra koncentrálok.
– Mivel magyarázható ez a meglepô hiányosság?
– Bármilyen furcsán hangzik is, a sok versennyel… Az utóbbi évben gyakorlatilag megszakítás nélkül versenyzek, egyszerűen nem volt idôm jó második ugrást tanulni, olyat, ami a jelenlegi pontozási rendszer körülményei között elengedhetetlen. Ezért, mint mondtam, a világbajnokságon gondban leszek. Jövôre azonban mindent bepótolok. Talajon szerencsére már korábban is nagyon sok erôs elemet tudtam, úgyhogy inkább szelektálni kellett, mintsem újakat tanulni. Ha Debrecenben képes leszek hiba nélkül végrehajtani a gyakorlatomat, egyetlen ellenfelemtôl sem kell tartanom. Legfeljebb az orosz Nyemovtól…
– Ön szerint mi magyarázza a román férfitorna utóbbi évekbeli sikereit?
– A hagyományon túl az, hogy egyre többen értik az idôk szavát: sok és jó munkával egyre több pénzt lehet keresni a tornával. Na meg annak a felismerése is, hogy kár fölöslegesen tölteni az idôt, a torna nem az a sport, ahol blöffölni lehet. Ha más nem, akkor a balesetek mindig figyelmeztetnek erre.
– Ha nem a torna mellett kötött volna ki, milyen sportot űzne?
– Talán fociznék, mint a legtöbb fiú. Néha ma sem nagy ívű triplacsavarról álmodom, hanem tökéletes kapáslövésrôl, amely a bal felsô sarokba vágódik…
Nem mondhatnánk, hogy a legteljesebb nyugalomban tölthették el a felkészülési időszakot a román női válogatott tagjai. Az év elején még az borzolta a kedélyeket, hogy kiderült: korábban a születési évszámok meghamisításával versenyeztettek a felnőttmezőnyben olyan ifjúságiakat, akik a szabályok szerint még nem indulhattak volna a világversenyeken.
Ezt követően Octavian Belu, a női válogatott szövetségi kapitánya "borította a bilit”, miután kijelentette: anynyira gyenge állapotban vannak versenyzői, hogy képtelen az áprilisi patraszi Európa-bajnokságra olyan csapatot kiállítani, amely ne tenné magát nevetségessé. Éppen ezért Belu csak a fiatal Ioana Petrovschit nevezte az eseményre, a sydneyi olimpiai bajnoki csapatból megmaradt egyetlen tornászát, Andreea Raducant pedig kőkemény fogyókúrára fogta.
Egész Romániát izgalomban tartotta, hogy az amúgy már kezelhetetlenné vált Raducannak sikerül-e teljesítenie a kapitány elvárásait és ezáltal megoldódik majd a konfliktus, amely odáig fajult, hogy a mester egyszerűen elzavarta csapatából a világhírű tornászt.
Hogy végül mégis sikerült a megegyezés, arról az tanúskodik, hogy Raducan megjelent az októberi Világkupa-viadalokon, Párizsban megnyerte a gerendát, és talajon harmadik lett az orosz Natalja Zigansina és honfitársa, Ioana Petrovschi mögött (aki a francia fővárosban felemás korláton és ugrásban is győzött), míg a glasgow-i viadalon szintén gerendán diadalmaskodott, s talajon egy helyet előrelépett, azaz másodikként zárt. A skót versenyen egyébként Petrovschi ismét megnyerte a felemáskorlát-döntőt, ami arról árulkodik, hogy Debrecenben akár két-három érmet is szerezhetnek a román lányok.
Ugyanez érvényes a férfiakra is, akiket a tavalyi genti világbajnokság kétszeres aranyérmese, Marian Dragulescu, a lólengés uralkodója, Marius Urzica, továbbá Dan Grecu szövetségi kapitány szerint az ő "másodhegedűsük”, aki bármikor képes szólót is játszani, Ioan Silviu Suciu képviseli majd.
"Örülök a kapitány megállapításának, és most már jogosnak is tartom, hiszen Urzicát és Dragulescut is sikerült már legyőznöm – mondta Suciu. – Még nem tartom magam jobbnak náluk, de lovon, talajon és ugrásban mindenképpen a nyomukban vagyok. Bár elsősorban a talaj a kedvenc szerem, jövőre belehúzok, hiszen elsősorban az egyéni összetett siker érdekel.”
Suciu egyébként elárulta, hogy példaképe Marius Urzica, aki nem csak tudása és eredményei, de egyénisége miatt is nagy hatással van rá.
Hogy mit hoz Urzica számár a debreceni vb?
Elsősorban lólengésben szeretné megőrizni világbajnoki címét, de korláton is érdemes vele számolni, hiszen a sydneyi olimpián ezen a szeren is a fináléban szerepelt.
"Más szereken azért nem tudok készülni, mert a különböző sérüléseim megakadályoznak benne – mondta Urzica. – A torna az ízületeket, az izmokat és az idegeket egyaránt megkoptatja, de amíg az egészségi állapotom engedi, tornászom. Úgy érzem, a debreceni világbajnokságra tökéletes állapotban érkezem majd, és lólengésben, valamint korláton is éremközelben lehetek, sőt az anyagerősségem alapján még akár szebb álmokat is szövögethetek.”