Tifán-Péter Bence mindenben hasonlít Kerkez Milosra

Különleges élmény volt… Ha  Kerkez Milos-hasonmásversenyt rendeznének, egészen bizonyos, hogy az NB III-ban szereplő Bicskei TC labdarúgója, Tifán-Péter Bence végezne az élen. Aki látta, tanúsíthatja, a 21 éves bal oldali védő nem csupán alkatra, arcra hasonlít az AFC Bournemouth csapatát erősítő 23-szoros válogatott labdarúgóra, hanem mozgása, technikai tudása, bal lába, megalkuvást nem ismerő elszántsága, mentalitása is a szerbiai Verbászról származó futballistát idézi. A sors hozta úgy, hogy Tifán-Péter Bence  és Kerkez Milos egy időben került Győrbe az ETO-hoz, s míg a Vajdaságból származó játékos útja Angliáig és a Premier League-ig vezetett, az erdélyi Székelyudvarhelyről az anyaországba érkező futballista Bicskén bizonyíthatja, hogy nagyobb feladatokra is képes.

„Nagyapám és a Győrben élő, az ETO utánpótláscsapatainál dolgozó Fazakas József barátsága révén hat évvel ezelőtt, tizenöt esztendősen előbb próbajátékra hívtak az ETO-hoz, majd nagy örömömre Tuifel Péter edző javaslatára ott is maradhattam – mondta lapunknak Tifán-Péter Bence. – Tulajdonképpen együtt érkeztem a velem egyidős Kerkez Milossal, igaz, ő Verbászról, én pedig Székelyudvarhelyről. Egy darabig a sorsunk is hasonlóképpen alakult: ahogyan az övé, úgy az én papírjaim is elkeveredtek valahol, így sokáig csak edzeni tudtunk, játszani nem. Akkoriban még keveseknek tűnt fel a köztünk lévő hasonlóság, ám ahogy korosodtunk, egyre többen figyeltek fel ránk. Még a mozgásunkban, a játékstílusunkban is sok a közös vonás, nem véletlen, hogy ő a példaképem. Miután Hollandiába szerződött, még megvolt köztünk a kapcsolat, ma már szinte lehetetlen elérni, de azért remélem, összefutunk majd valamelyik stadionban, hiszen minden vágyam, hogy élvonalbeli labdarúgó legyek.”

A bicskeiek védője könnyei­vel küszködött a Mosonmagyaróvár elleni, bajnoki címet eldöntő vasárnapi mérkőzést követően.

„Valóban elérzékenyültem – mondta még a játékos. – Azért igazoltam Bicskére, hogy az NB II-ben futballozhassak, sajnos öt-kettőre kikaptunk, így nem sikerült az osztályozó kiharcolása, s ahogy jöttem le a pályáról, láttam édesanyám arcát, potyogtak a könnyei, persze én is elérzékenyültem. Bánt a kudarc, s bár jól érzem magam Bicskén, magasabb osztályba vágyom, célom, ha apró lépésekkel is, hogy NB I-es labdarúgó legyek. A Puskás Akadémia játéka szimpatikus számomra,  a sors úgy hozta, az utolsó fordulóban éppen a felcsútiak második csapatával mérkőzünk…”