A klubelnök egyelőre hallgat

Aztán a legutóbbi bajnoki évben negyedik lett az Egervári Sándor vezette együttes, és bár ez a szereplés minden idők harmadik legjobb újvárosi eredménye volt, a visszaesést nem lehetett nem észrevenni.
És hogy mi volt az oka a jól felépített csapat visszaesésének?
Nyilván jó néhány okot fel lehetne sorolni, de a legdöntőbb alighanem a csapat főszponzorának, a Dunaferr Rt.-nek a megváltozott gazdasági helyzete. A korábban napra pontos kifizetések egyre inkább csúsztak, a játékosok a futball mellett (helyett) elsősorban a tartozásokkal foglalkoztak, és mindez a teljesítményükre is kihatott. Nyáron meghatározó labdarúgók távoztak, elment a sikeredző, Egervári Sándor is, ennek ellenére reális elvárásnak tűnt a felsőházba kerülés.
A Tornyi Barnabás vezette gárda a bajnoki nyitányon valósággal leiskolázta az átigazolási időszakban alaposan megerősített Újpestet. Csakhogy a rajton aratott győzelem óta hat forduló telt el, a Dunaferr mindössze két döntetlenre volt képes, és szombaton minden idők egyik leggyengébb teljesítményét bemutatva veszített hazai pályán a Kispest ellen. Úgy tűnik, a felsőházba kerülés egyre inkább csak vágyálom marad, a Honvéd ellen mutatott futball ugyanis a bentmaradáshoz sem biztos, hogy elegendő. Az újvárosiak trénere, Tornyi Barnabás mostanság alighanem a legszomorúbb napjait éli, hiszen pénteken az édesapját veszítette el, majd szombaton a kispadon kellett végigélnie azt, hogy csapatát a sokak által kiesésre ítélt Kispest lefutballozza a pályáról.

– Ennyire szétesően, elképzelés nélkül régen játszott a Dunaferr. Volt-e már a pályafutása alatt ilyen kiszolgáltatott helyzetben?
– Az biztos, hogy nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, de nekem a gyászszünet és a négy perc alatt kapott két gól ellenére is könnyebb volt a helyzetem, mint a futballistáknak – mondta az összecsapás másnapján Tornyi Barnabás. – Én ugyanis ülhettem, nyugodtan sóhajtozhattam, nekik viszont futballozniuk kellett volna. Gondoljon bele, már kétgólos hátrányban voltunk, és volt négy olyan labdarúgónk, aki még nem ért a labdába. Ekkor az ezerkilencszáznyolcvanhatos mexikói világbajnokságon játszott Magyarország–Szovjetunió mérkőzés jutott eszembe, bár talán ennyire tragikus még akkor sem volt a helyzet. A mérkőzés előtt azt gondoltam, két hét elegendő volt a siófoki csorba kiküszöbölésére, de rá kellett jönnöm, nem egyszerűen gödörben vagyunk, hanem mély szakadékban.
– A meccset követően a játékosokkal együtt bement az öltözőbe, és hosszú-hosszú ideig bent maradtak. Miről beszéltek?
– Magunkra csuktam az ajtót, és azt mondtam, akkor most terítsük ki a lapokat. Nagy szenzációról nem számolhatok be, önkritikus hozzászólásokat lehetett hallani, és ez jó, mert ez előrevisz.
– Megesett már a futball történetében, hogy ennél jobb szereplés esetén is felállították az edzőt a kispadról. Meg sem fordul a fejében, hogy megköszönik a munkáját?
– Természetesen gondolok erre, hiszen kézenfekvő megoldás lenne. A várt eredmények nem jönnek, és azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon élünk…
– Amikor hétfőn bemegy az öltözőbe, mit mond majd a labdarúgóknak?
– Két dolog szükséges az előrelépéshez. Egyfelől nyugalomnak kell lennie, amenynyire csak lehet, másfelől a sportembernek ebben a helyzetben fel kell kelnie a padlóról, ugyanis a repülő nem zuhant le, csak légörvénybe került. Muszáj visszaszerezni az önbecsülésünket, és ha a magyar játékosokban megvan a csibészség, akkor most már azt a pályára is ki kell vinniük.
Megkérdeztük az egyesület elnökét, Szabó Józsefet is arról, a vártnál gyengébb szereplés okozhat-e változást a csapat szakmai vezetésében. A klub első embere azt felelte, nem kíván az események elé menni, hétfőn majd az egyesület vezetőivel megbeszélik a szükséges tennivalókat. Egy biztos, Dunaújvárosra eddig nem volt jellemző az idény közbeni edzőcsere, igaz, a csapat régen játszott ennyire kilátástalanul…
A találkozó lefújása után lényegesen derűsebb volt a hangulat a kispestiek öltözőjében. A győzelmet és a vele járó három pontot teljesen megérdemelten szerezte meg a Honvéd. Annál nagyobb elismerés pedig aligha kell egy győztes csapatnak, ha a legyőzött ellenfél szurkolói ünneplik.
"Valóban, nagyon jólesett a dunaújvárosi közönség elismerése – mondta az egy gólt és két asszisztot jegyző Hercegfalvi Zoltán. – Persze annak még jobban örülök, hogy ezen a mérkőzésen végre egységesek voltunk, és csapatként játszottunk. Ezúttal elmaradtak a korábban jellemző veszekedések, szombaton tudtunk egymásért küzdeni, aminek meg is lett az eredménye. Szükségünk volt a kéthetes szünetre, ez idő alatt végig erre a meccsre készültünk, és úgy érzem, kezdünk végre összerázódni. Nem is olyan régen még rengeteg külső körülmény zavarta a munkánkat, de most már szerencsére ez nem így van. Más jellegű edzésmunkát végzünk Ioan Patrascuval, és bevallom, én személy szerint roppant frissnek éreztem magamat a meccs napján. Ha ez a teljesítményemen is meglátszott, annak örülök, mert – főleg az első félidőben – jól ment a játék. A végére kicsit elfáradtam, de a lényeg, hogy nyertünk, s remélem, ezzel a győzelemmel visszatér az önbizalmunk, és megkezdjük a felzárkózást is.”
A mérkőzés után történtekhez tartozik még az is, hogy az egyik – a vereséget fölöttébb nehezen viselő – hazai szurkoló többször is leköpte Hanacsek Attila játékvezetőt, aki ezt természetesen jelezte a rendezőknek. Az esetnek vélhetően lesznek következményei.