Akikből majd óriások lehetnek

A jászberényi Szivárvány óvodában tartott edzés figyelése közben Kis-Németh Albert arról mesélt, hogy náluk, itt, a jászságban, 1994 óta tartanak óvodásoknak labdarúgó-foglalkozásokat. Hogy a munkájuk mennyire sikeres, arra nyilvánvalóan sokféle mérce létezik: mindenesetre tény, hogy az első fecskék közül Remili Mohamed azóta már az MTK, Szász András a Ferencváros, Fülöp Ádám az Újpest játékosa lett.
Az ő példájuk mutatja, a jászsági óvodák udvaráról is vezet út az ország leghíresebb csapatainak öltözőjébe – sőt, talán még annál is tovább. De a labdarúgószakma talán megbocsátja, ha ezúttal nem is az ő sikeres karrierjük a fontos, sokkal inkább az, hogy minél több gyerek szeresse meg már ilyen pici korban a sportot.
Amikor Kovács Jánossal, a Nemzeti Labdarúgó Akadémia igazgatójával arról beszélgetünk, lehet-e ezeket az "edzéseket” valóságos képzésnek tekinteni, ő azt emeli ki: ebben a korban még sokkal inkább a majdani tényleges képzés előkészítésén, a sportolás, a mozgás iránti igény kialakításán, az általános mozgáskoordináció fejlesztésén van a hangsúly.
"A mai gyerekekre számos olyan lehetőség vár, ami alternatívát jelenthet a sport, a labdarúgás mellett. Nagy az elszívó hatás, ezért fontos számunkra, hogy minél hamarabb megtaláljuk és "beoltsuk focival” a gyerekeket” – mondja Kovács János.
Minden gyakorló apa és anya maga is tapasztalhatta, hogy minél fiatalabb fia-lánya, annál nagyobb energiákat, gondoskodást követel ki magának szüleitől. Nagy tartaléka ez az ovissportnak, ovisfocinak is, hiszen a szülők hálásak – és ennek a tanfolyami díj befizetésének formájában látható jelét is adják – azért, ha értelmes, gyermekük számára kedves tevékenységet kínálnak fel számukra. Jó, ha ez a mozgás az óvodai környezeten belül van, hiszen a kicsik kötődése saját mikroklímájukhoz igen erős, ráadásul a szülő számára sem praktikus óvodán kívüli programokra hurcolászni a gyereket sem munkaidőben, sem azon kívül.
A legkisebbekkel való foglalkozás ugyanakkor az edző számára is a megszokottól eltérő feladatot jelent, hiszen a picikkel sokkal nehezebb megértetni, milyen feladatot kell végrehajtaniuk, mi a foglalkozás célja: az ő képzésükben nagy szerep jut – bármilyen furcsa is első hallásra – az edző-óvónéniknek, vagy az edző-szülőnek is.
Ideális "felállás”, ahol a labdarúgó-szakember és gyerekek nyelvén talán jobban értő óvónő együtt foglalkozik a földből még épp, hogy csak kilátszó labdarúgó-palántákkal – mint ahogy azt teszi a jászberényi Szivárvány óvo-
dában is -, de létezik más jó recept is. Meglepően sok óvónő szerzett, szerez labdarúgó-szakmai végzettséget – hogy ne csak mindig a jászsági példát említsük, Kovács Jenő, az MLSZ Zala megyei instruktora önálló D-licences tanfolyamot szervezett a helyi óvónőknek.
A Nemzeti Labdarúgó Akadémia, illetve a Góliát-program számára kiemelkedően fontos, hogy a picik jól érezzék magukat az edzéseken, megfelelő felszereléssel a kezükben, vagy a lábuk előtt vághassanak neki labdarúgó pályafutásuknak. Az ovisok esetében ez azt jelenti, hogy bőven jut az intézményekbe a program által kifejlesztett 3-as méretű kogellán labdából, és idén már nem csak azt sikerül elérni, hogy minden gyerek "saját” labdával vehessen részt az edzéseken, de valamennyien kapnak egy focipólót is, amely még jobban köti őket az edzésekhez, a labdarúgáshoz.
A kiemelt támogatásból, az odafigyelésből is látszik, hogy a Nemzeti Labdarúgó Akadémia, valamint a programot végrehajtó Góliát McDonald’s FC számára milyen fontos az ovisfoci, hogy rendszerükben egyre nagyobb szerepet szánnak a legkisebbeknek – annak érdekében, hogy a minőségi képzésért felelős klubok minél előbb elkezdhessék a legtehetségesebbek kiválasztását.