Mészöly Kálmán üzenete a jövőnek

Lehet-e, kell-e ifjú futballisták számára annál jobbat elképzelni, mint hogy nyáron, kellemes fürdőidőben, a Balaton mellett edzőtáborozhatnak? S, ha arról, hogy a lábak tréningezése mellett a szellem pallérozása se maradjon el, a magyar futball olyan legendái gondoskodnak, mint Baróti Lajos, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, Illovszky Rudolf, és Mészöly Kálmán? Azt gondoljuk, nem túlzás, hogy a tábor valamennyi futballista-palántája úgy feküdt le este aludni, hogy szent esküvéssel fogadta a párna csücskének: márpedig ő világhírű futballista lesz, "minimum” olyan, mint amilyen a Gyula bácsi, a Kálmán bácsi, a Jenő bácsi volt.A Nemzeti Labdarúgó Akadémia a megalakulása óta eltelt fél évben rengeteget tett azért, hogy a magyar utánpótlás még mindig kiaknázatlan aranytartaléka, az iskolai csapatokban játszó gyerekek minél jobb feltételek között tanulhassák a labdarúgást, megfelelve ezzel annak az elvárásnak, hogy a legügyesebbek biztos alapokkal léphessenek át a minőségi képzést biztosító egyesületek öltözőinek küszöbén. Az iskolai program bázisát adó "góliátos” csapatok egyre nagyobb eszköztámogatásban részesülnek, pályázatok születtek a csapatok felszereléseinek beszerzésére, nyári edzőtáborokhoz kaptak a csapatok támogatást, és elkészült a szeptemberben "rajtoló” Grund-program kiírása is.
Ezekből a támogatási lehetőségekből mindenki részesedhetett – van azonban egy olyan "program”, amelyből csak a legkíválóbbak részesedhettek, amely jutalom, az elmúlt évi szorgalomért, ügyességért, kitartásért: a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Zánkán, a gyermek és ifjúsági üdülőközpontban, egyhetes edzőtáborozáson látta vendégül a Diákolimpiákon, valamint a Góliát-McDonald’s FC Tanévzáró Fesztiválján legjobban szerepelt csapatokat.
Kell-e mondani, hogy a kölyökfutballisták számára a Balaton, a tábor, a (játékos)társakkal közösen átélt élmények is felejthetetlenné tették a Zánkán töltött napokat. Az igazi élmény azonban a legendákkal való találkozás volt a szombathelyi fiúktól a katymári lányokig mindenki számára.

Tessék csak elképzelni azt a rácsodálkozást, ahogy a focival előbb a "gyakorlatban” ismerkedő, de most már, a tizedik évet elhagyva, a világbajnokság friss élményével a tarsolyban már "elméletben” is foglalkozó srácok megértik: azok a nagypapa-korú bácsik, akik itt ülnek velük szemben, néhány évtizeddel ezelőtt ugyanolyan világsztárjai voltak a futballnak, mint ma – hogy a posztoknál is maradjunk - Oliver Kahn, Cafú, vagy a szuperbrazilok, Ronaldo és Rivaldo. És ők itt vannak közöttünk, ha úgy tetszik, ők a mieink: a mi legendáink, a mi példaképeink, a mi közös kincseink.
A Nemzeti Labdarúgó Akadémia megalakulása után – a hagyományos támogatási formák kibővítésén túl – egyik legjobb (ha nem "a” legjobb) döntése volt, hogy a fantasztikus futballmúlt közöttünk élő legendáit bevonja a gyerekek nevelésébe.
Igen a nevelésébe, hiszen amikor Mészöly Kálmán arról beszél a srácoknak: ahhoz, hogy egyszer ők is kiváló játékosok, ha úgy tetszik, sztárok legyenek, semmi sem kell annyira, mint hogy akarjanak futballisták lenni, és ha akarnak, akkor tudniuk kell néhány egyébként vonzó dologról lemondani is – igenis neveli a srácokat. Ugyanúgy, mint ahogy tanáraik az iskolákban történelemből, földrajzból teszik.
Érdemes elidőzni a futballhősök néhány gondolatán, hiszen talán olyan is akad, aki kétségbe vonja, hogy a legendák mennyire beszélik a mai srácok nyelvét. Baróti Lajos arról beszélt, hogy aki igazán akar futballista lenni, az szorgalommal, kitartással a játék szinte valamennyi alapelemét elsajátíthatja. A futball tanulható játék – tessék csak a világbajnokság meglepetés-csapataira gondolni. A gyorsaság, az erő, a ruganyosság megszerezhető, az egyszerűbb technikai elemek pedig állandóan gyakorolhatók: csak az a fontos, hogy a "támaszkodó” lábról se feledkezzünk meg. Buzánszky Jenő azt a kissrácot állította példaként a többi táborozó elé, aki nem David Beckham, Figo, vagy Ronaldo, hanem a magyar válogatott mezét viselte, Grosics Gyula pedig – aligha csodáljuk – a kapusoknak szentelt külön figyelmet. A hajdani Fekete Párduc elárulta a srácoknak: a kapusposzt azért (is) különleges a csapatban, mert a jó kapusnak elszántságban, szorgalomban, az elvégzett munkában gyakran százhúsz, százötven százalékot kell teljesítenie társaihoz képest.
Illovszky Rudolf a lányokat dicsérte. Rudi bácsi ott volt Vácott és Fonyódligeten is a leány Diákolimpiák döntőjén, így személyes tapasztalatai alapján mondhatta az őt csillogó szemmel hallgató fiúknak: rengeteg ügyes kislányt látott, sok a tehetséges gyerek, akik bizony az ifjú urakkal is felveszik a versenyt.
De, ez talán így is van jól. A foci mindannyiunk játéka. Ahhoz viszont, hogy mindannyiunk öröme is legyen, hogy olyan játékosokért szoríthassunk, mint hajdan a Zánkára látogató legendák voltak, mindannyiunknak - gyerekeknek, felnőtteknek, fiúknak, lányoknak – tennivalónk is van. Ez olyan "befektetés”, amelynek nem lehet kétséges a megtérülése.