Ennél kétszázon több kell, Ági!

Nem kell papot rendelni, vétek lenne fekete keretbe foglalni ezt a berlini szerdát, ám az is tény: másra számítottunk. Éremre. Egyre, kettőre. A kettő összesen tizenhárom századra volt. Nem sok, de ettől még fáj. Fáj, ami Kovács Ágival történt. És nem az, hogy elmaradt az aranyérem 100 méter mellen, nem az, hogy öt év elteltével, zsinórban három Európa-bajnoki győzelem után (Sevilla, Isztambul, Helsinki) nem ő állhatott a dobogó legfelső fokára. Ezt előre borítékolni lehetett, hiszen a svéd Emma Igelström az utóbbi időben bombaformában versenyzett, Európa-rekordot úszott és Berlinben is csak játszott a mezőnnyel. Van az úgy, hogy az ember nem a legjobb.

Kovács Ági viszont Európában nem maradhat érem nélkül 100 méter mellen. Pedig megesett a csúfság, addig-addig barátkoztunk az ezüsttel, amíg a bronz is elúszott (egy tizeddel előzte meg az orosz Bogomazova).
A döntő amúgy a teljes katarzis jegyében telt a magyar olimpiai bajnok számára: rossz rajt, rossz forduló, rossz hajrá. A szétesésnek – mert ez bizony az – persze okai vannak. Na, ez az ami nem derült ki szerdán késő estére sem. De hallgassuk elsőként a főszereplőt, akin azért látszott, meglepődött, hogy érem nélkül maradt.
"Egyszerűen nem tudom, mi történt, nem vagyok gyors, éreztem, hogy hiába teszek meg mindent, nem jutok egyről a kettőre. Már az elődöntőben is ez volt, éppen ezért úgy gondolkoztam a finálé előtt, lehetek aranyérmes, de akár negyedik is. Az utóbbi jött be, amit azért egyáltalán nem tartok tragédiának. A kétszáz mell a fontos, ott mindenképpen nyerni szeretnék” – mondta a magyar klasszis, majd eltűnt a tömegben.
Turi György, Ági edzője sem tagadta, őt is sokkolta, hogy a várt ezüstből semmi sem lett. Az okát viszont még keresi. Megfontolt ember, vigyáz minden szavára. Kristálytisztán látja, a kétszáz mellre ismét fel kell építeni a magyar világbajnoknőt.

Így viszont, marad a találgatás. Kovács Ági ilyen szétesetten ugyanis még soha sem versenyzett.

Az ukrán Bondarenko 1:09.28-cal lett ezüstérmes a svéd mögött. Áginak szerda előtt rutinfeladat lett volna ennyit úsznia. Még délelőtt is. Estére a rutinfeladat megoldhatatlan feladvánnyá változott. Van, aki azt mondja, ebben a 100 méterben csúcsosodott ki, hogy Ágnest megviselte: hosszú évek után komoly riválisa akadt Európában.

Ô ugyanis nem az a típus, aki könnyen tudomásul veszi, hogy nem lehet a legjobb. Rágja magát, ez kellett ahhoz, hogy olimpiai bajnokságig jusson. Most viszont viszszafelé sült el a fegyver. Begörcsölt. Más állítja, az amerikai és a magyar edzésmódszer vegyítésének az áldozata. Az év nagy részében ugyanis Phoenixben úszik. Más edzőnél, más életvitel mellett, más forgatókönyv szerint. Két-három hónapot meg itthon. Egy biztos: ha lelki okai vannak a gyengélkedésnek, azon talán lehet segíteni. Ha szakmai a gond, akkor 200 mellen ismét visszaköszönhet. Egyet viszont tilos: napokig elemezgetni, mi is történt szerdán. Szombaton rendezik a 200 mell döntőjét. Ott már a régi Kovács Ágit szeretnénk látni. Ugye, menni fog?
Ági negyedik lett. Hidegzuhany. Kerékjártó Tamás negyedik lett. Ez már valami.

Persze gyorsan tegyük hozzá, a keddi produkció után (2:00.38 az elődöntőben!) már a dobogón láttuk. Három századdal maradt el tőle a 200 méter vegyes fináléjában. Az Eb előtt mindent odaadott volna ezért a negyedik helyért, szerdán este viszont (emberek vagyunk) a bronz után sóvárgott (az Eb-t amúgy a finn Sievinen nyerte).

,,Bosszant, hogy lecsúsztam a harmadik helyről, ugyanakkor elégedettséget is érzek, átszakadt a gát, bebizonyítottam magamnak, hogy ott tudok lenni a legjobbak között. Megismert egy Sievinen, tartott tőlem egy Boggiatto, ez azért vigasztal. Életemben másodszor úsztam kettő perc egy másodpercen belül, még hullámzok, nem úgy megy, mint mondjuk Sievinennél, aki talán századra előre tudja, hogy mit tud kihozni magából. Kérem, írja meg, hogy köszönöm az itthoni edzőmnek, Fázold Henriknek a rengeteg segítséget, ő faragott úszót belőlem, sajnos most nem lehet itt velem Berlinben” – nyilatkozta az amúgy az év nagy részében Los Angelesben élő versenyző.

Kerékjártó negyedik lett, Batházi István pedig ötödik. Róla se feledkezzünk el – ő a negyedik magyar úszó, aki valaha kettő perc egy másodpercen belül tudott 200 méter vegyesen –, főleg, hogy 400 méter vegyesen is indul.

"Amikor a helsinki Eb-n nyertem négyszáz vegyesen, előtte kétszázon két másodperccel úsztam rosszabban, mint most. Bizakodok, a kétszázas teljesítményem mindenképpen jó előjel” – összegzett Batházi.

Nem a mi napunk volt, példa erre Zubor Attila esete. Ô 100 méter gyorson titkon a harmadik helyben reménykedett. A holland Van den Hoogenband és az orosz Popov ugyanis külön kaszt. Extraklasszisok. Nos, a harmadik helyből (amire pedig volt sansz, csak az egyéni legjobbját kellett volna megközelítenie) ötödik lett. Zubor tudja az okát.

"Én rontottam el, az utolsó tíz méteren elkezdtem dobálni magamat, pocsék lett a hajrám. Rettentően sajnálom, ugyanis úgy éreztem, most tényleg itt van a lehetőség, arra, hogy dobogóra állhassak. Nem tudom, lesz-e még ilyen” – fogalmazott a magyar sprinter.

A döntők tekintetében nem a mi napunk volt, a selejtezőknél viszont volt miért örülnünk. Risztov Éva például 800 méter gyorson új magyar rekorddal, első helyen masírozott be a fináléba. Egy ezüstérme már van. Csütörtökre is tervez egy érmet. Vagy itt van Horváth Péter. Ô 50 méter háton reggel, majd délután is megdöntötte a magyar csúcsot. Természetesen tagja a mindent eldöntő futamnak (a német Rupprath Európa-rekorddal melegített rá). Csütörtökön amúgy minden finálénak lesz magyar részvevője, Risztov és Horváth mellett 200 méter vegyesen Reményi Diána, 200 méter mellen Bodor Richárd, 200 méter pillangón pedig Kolozár Dávid kvalifikálta magát.

Talán nem árválkodik már sokáig egymagában Risztov Éva hétfőn nyert ezüstérme.