Amikor szabad a pálya

Négy nappal a másodosztályú bajnokság rajtja előtt eldőlt, hány csapat, hány csoportban, milyen lebonyolítási rend szerint indulhat az NB I B-ben.

Kemény Dénes: – Ezek szerint nemcsak a labdarúgópalánták nevelésével van gond, a pályán kívül is akadnak problémák.
Mezey György: – A tény önmagában katasztrófa, hűen tükrözi a jelenlegi állapotokat. Mégis azt érzem, ez a kikristályosodáshoz vezet, azaz a magyar futball helyre teszi önmagát.
Détári Lajos: – Nem tett jót ennek az sem, hogy feljutottak olyanok, akik végül nem tudták vállalni az indulást a magasabb osztályban. Másrészt, szerintem továbbra is vezetői válságban van a futball, még mindig előfordul, hogy háromszáz forintot költ, akinek csak száz van a zsebében. Így nem lehet hosszú távon gazdálkodni.
Csank János: – Természetesen nem jó helyzet ez, az anyagi nehézségek okozták, hogy későn rajzolódott ki a rendszer. Ennek ellenére szerintem ez most jól alakult, mert így érdekesebb lesz a másodosztályú bajnokság.
Hajdú B.: – Sokallom az időt. Elég lett volna a meccs délelőttjén szólni, így a tét nem nyomta volna a játékosokat. Annál is inkább, mert a tudósítások szerint nagyon jó mérkőzések voltak a nyitányon. Nos, ehhez tartozik, hogy nem lehetett tudni, a Honvéd végül melyik osztályban indulhat, de a lényeg, hogy hiába nevezzük a bajnokságot profinak, a szituáció roppant szomorú. Talán jellemző, de már most tudom, a Sport1 december harmincegyedikéig melyik angol bajnokit pontosan mikor közvetíti.

Waltner Róbert hosszas gondolkodás, illetve a sérülésveszély miatt visszamondott próbajáték után Zalaegerszegről az argentin Boca Juniorshoz szerződött. Az első fordulóban nem lépett pályára, még a tartalékok között sem, a hírek szerint erőnléti problémák miatt.

Kemény: – Biztos vagyok abban, hogy csak a nyaralás miatt látják úgy a Bocánál, hogy az erőnlét nem megfelelő.
Hajdú B.: – Sajnálom, hogy a Boca junioroknál sem kapott szerepet. Ezzel együtt remélem, valóban játékosa, és nemcsak kerettagja lesz az argentin együttesnek. Nagy dolog, hogy a Benfica megvette Fehér Miklóst, és vannak magyarok a német első osztályban, de a Boca Juniors más kategória, még a nehéz argentin gazdasági körülmények ellenére is. Kár, hogy a magyar bajnoki forma még húsz percre sem elég, vagy nyáron romlott sokat a csatár teljesítménye.
Csank: – Nem egyszerű beilleszkedni egy teljesen más környezetbe. Más az étrend, más az életritmus, van, hogy minderre az izomzat nem megfelelően reagál, és akkor jön a sérülés, remélem, hogy Waltner Róbertet ez elkerüli. Későn került ki, nem csoda, hogy nem volt egyből kezdő.
Mezey: – Lehet, a sok gondolkodás eredménye, hogy az első meccsen nem is játszott a csatár. És remélem, ennek nem az lesz az eredménye, hogy fél év múlva hazaküldik. Ha valaki kimegy, maximálisan a futballra kell koncentrálnia, mert a profivilág nem ismer kegyelmet.
Détári: – Óriási dolognak tartom, hogy Waltner Róbert egy ilyen nagy klubhoz igazolt. Ezt meg kell becsülni, inkább oda menjen, mint Izraelbe. Más földrészen, egy hatalmas klub tagja lehet, és ebből csak tanulhat.

Kispesten Gujdár Sándor, Újpesten Szabó András, Zalaegerszegen Kovács Jenő számít hivatalosan vezetőedzőnek, noha mindenki tudja, hogy a munkát az A-licenccel nem rendelkező Fitos József, Molnár László és Bozsik Péter irányítja.

Mezey: – Több oldalról kell a kérdést megközelíteni. Egy: amikor kialakult a nemzetközi edzőképzőrendszer, arra a magyar futball ráállt, rá kellett állnia, nem volt más választása. Ha ugyanis az UEFA két-három éven belül kötelezővé teszi a pro-licencet, a hazai csapatok csak külföldi edzőket szerződtethettek volna. Ide minden, valamit minimálisan magára adó futballal rendelkező országnak csatlakoznia kellett. Kettő: a legtekintélyesebb magyar edzők, Egervári Sándortól kezdve Csank Jánoson át Garami Józsefig, már megtalálták a módját, és fordítottak arra időt és energiát, hogy ne csak az A-, de már a pro-licenc is a birtokukban legyen. Három: a média szerintem eltúlozza az ügyet, feleslegesen csinál ekkora cirkuszt ebből, mindez nem használ a labdarúgásunknak. Négy: az adott helyzet ugyebár az, hogy van egy határozat, amelyet be kell tartani, és szerintem a liga be is tartatja. Mindenesetre a jelek biztatóak, az Újpest rendezi a kérdést, Molnár László megszerzi a papírt, Bozsik Péterrel személyesen beszéltem, tagja a tanfolyamnak, és elvégzi azt, és bizonyára így tesz majd a tehetséges, értékes Fitos József is.
Détári: – Ez valahol tragédia: mindenkinek volt két-három éve, hogy megszerezze a papírokat, én is így tettem. Hallottam olyan vélekedést is, hogy Bozsik Péter bajnokcsapat edzője lett, már csak emiatt is legyenek vele nagyvonalúak. Akkor én is verhetném a mellem, hogy hatszoros világválogatottként nekem postán küldjék ki a pro-licencet, de… Nem így gondolom. Én is két évig jártam a TF-re, aztán a B-, az A-licences tanfolyamra. Senkinek sem árt, hogy ha minél több iskolát elvégez. Arról nem beszélve, hogy sok tréner még mindig a hatvanas évek módszereit alkalmazza.
Csank: – Ez csak átmeneti állapot, de jellemző, hogy a vezetők mennyire veszik komolyan az MLSZ előírását. Évtizedekig az volt a szabály, hogy csak szakedző ülhet a padon, aztán sok helyen nem az ült. Most kicsit keményítettek, és mindenkinek meglesz a szükséges papírja.
Hajdú B.: – Mindenki azt mondja, rendnek kell lenni. Ehhez képest két csapat úgy nevezett ki új edzőt, hogy tudta, annak nincs meg a megfelelő képesítése. És ezt tudhatta, mert két éve szóltak neki erről. A baj számomra leginkább az, hogy a klubok mégis nyugodt szívvel döntöttek jelöltjeik mellett, mert tisztában voltak azzal is, hogy a szabály kijátszható, és ki is játszották. Ha egy szabályt a megszegése esetén nem lehet kellően szankcionálni, akkor az mit sem ér.
Kemény: – Nekem nincs magyar szakedzőim. Nagyképűen hangzik, de ez az olimpiai aranyérem megszerzését nem nagyon akadályozta.

Este tízkor kezdődött az Újpest szombati edzése. Nem a vereség miatt: már korábban rögzítették a programban, hogy a lilák dunaújvárosi fellépése után a bajnoki nyitányon szereplőknek késő este átmozgató, a hiányzóknak úgymond rendes edzést tartanak.

Détári: – Mondom, vannak régi módszerek. Én 1987-ben, Frankfurtban meglepve láttam, hogy a meccs után át kell öltözni, és futócipőt húzva húsz perc kocogás jelenti a levezetést. Minderről megoszlanak a vélemények, van, aki szerint a bajnoki mérkőzést követő után huszonégy órán belül muszáj edzeni, van, aki szerint tilos. Én azt vallom, hogy az esti meccs után, másnap reggel negyven perc könnyű futás, majd utána egy kis gyúrás, szauna megfelelő regeneráció. De mindenkinek megvan a saját specialitása.
Hajdú B.: – Ez csak a kapusokra vonatkozhatott, hiszen az ő edzőjük, Molnár László döntött így, a többiek nyilván önszorgalomból mozogtak. Kíváncsi vagyok, amikor Zalaegerszegről, Debrecenből vagy éppen Békéscsabáról hajnali kettőkor befut a csapat a Megyeri útra, lesz-e akkor is edzés. Arról nem beszélve, ha akkor jól szerepelnek a játékosok, a végén a lilák hazai meccsei is hajnalban kezdődnek.
Csank: – Gyanítom, akkor vasárnap nem volt edzés, így ha szokatlan is az időpont, nem olyan nagyon különleges. Főként úgy, hogy egy időben, hangsúlyozom, régen, a játékosok este tízkor el tudtak indulni otthonról az éjszakába, és ha akkor az nem számított nagyon kései időpontnak, akkor edzeni sem az.
Kemény: – Szakmailag mindent meg lehet magyarázni. Tudok olyan nyugati profiklubról, amely edzett hasonló időpontban, mert szerinte így gyorsítható a regenerálódás. Van olyan BL-győztes, amely edzett meccs után este, és van olyan is, amelyik nem.
Mezey: – Nem hiszem, hogy ebből szokás lenne, az edzőkolléga így döntött, és ezt tiszteletben tartom.

Noha a Magyar Labdarúgó-szövetség folyamatosan cáfolta, a 150-szeres német válogatott futball-legenda, Lothar Matthäus nyilatkozata szerint felkérték őt szövetségi kapitánynak. Az 1990-es világbajnok csapat kapitánya szerint közvetítőkkel tárgyalt, ám végül Gellei Imre a posztján maradt.

Mezey: – Erről szó sem volt az MLSZ-ben, és nemcsak elvi okokból. Egyrészt vannak ügynökök, akik pénzt akartak egy üzletből, ezért kavartak. Másrészt bárki lenne a kapitány, minimális különbséggel lehetne csak jobb bárkinél. Először a magyar labdarúgás alapvető problémáit kell megoldani, utána jöhet Lothar Matthäus.
Détári: – Nem hinném, hogy Lothar Matthäus minden vágya a magyar válogatott. Ez csak amolyan találgatás, arról nem beszélve, hogy tudtommal neki sincs licence. Ahogy hallottam, az igazi klasszisoknak, Matthäusnak, Rudi Völlernek, Mathias Sammernek, Jürgen Klinsmannak és a többieknek méltányossági szempontból amolyan gyorsított tanfolyamot rendeznek a német szövetség illetékesei, hiszen ők az átlagos edzőkkel szemben azért némi előnyt élvezhetnek.
Hajdú B.: – Időnként én is közvetítek, de esküszöm, ebben az ügyben ártatlan vagyok, nem én voltam! Azt nem tudom elképzelni, hogy Lothar Matthäus fekszik itthon, és kitalálja: de jó lenne Budapesten dolgozni, felhívom a Bildet, és azt mondom neki, hogy megkerestek, hátha lesz belőle valami. Valaki felhívta őt, ebben bizonyos vagyok, és a "gyanúsítottak” körét szűkíthetjük a németül beszélőkre. Ha kideríti, hogy Oliver Kahn nagymamája magyar, és Miroslav Klose dédszülei a Monarchia tagjai voltak, emígyen ráveszi őket, hogy játsszanak a magyar válogatottban, akkor nem lenne rossz kapitány.
Kemény: – Ha a magyar futball legnagyobb gondja a szövetségi kapitány lenne, az elmúlt tizenhat, világverseny-mentes évben már csak a nagy számok törvénye alapján is lett volna legalább egy ember, aki sikert ért volna el. Lothar Matthäusról az a véleményem, hogy fantasztikus futballista volt.
Csank: – Amikor arról beszélünk, ki volt III/III-as, vagy III/II-es, nem lehet kideríteni, ki beszélt vele, akkor nem érdekes az ügy. Ha MLSZ-illetékes volt, az nagyon furcsa lenne, nem hinném, hogy a szövetségből bárki vette volna fel vele a kapcsolatot. Kacsának tűnik ez az egész ügy, ha már ilyen ködös, mondhatnám, engem most kerestek Új-Zélandról, csak éppen nem tudom, kivel tárgyaltam.