Bordeaux-ban túl sok a csatár

Az európai bajnokságokat felvezető, pillanatnyilag a francia Ligue 1 élcsapataival foglalkozó sorozatunkban nyugatnak veszszük az irányt. Míg az Olympique Marseille-nél elsősorban a vezetői lapok újraosztása és a csapatépítési elvek ezzel szorosan összefüggő változása jelentette a legérdekesebb témát, addig mai kiemelt csapatunknál, a Girondins Bordeaux-nál szinte tilos a csatársoron kívül másra összpontosítanunk. Ha nem történik valami rendkívüli – márpedig a recesszió sújtotta európai futballpiacon egyre kevesebb az esély arra, hogy történik –, akkor a Girondins olyan párost szerepeltethet elöl, amelynek tagjai 41 gólt szereztek a legutóbbi idényben. Az eddig is Bordeaux-ban játszó portugál Pauleta – az auxerre-i Djibril Cissé társaságában – 22 találattal gólkirály lett, míg Jean-Claude Darcheville 19-et termelt a Lorient-ban, bónuszként ő lőtte az élvonalból kipottyanó bretonok győztes gólját a Francia Kupa döntőjében.Mielőtt ismerkedni kezdenénk a Garonne-parti gólüzem majdani működésével, kanyarodjunk a Girondins tulajdonosi irodája felé, hiszen akik felelősek azért, hogy Elie Baup edző majdnem sírva fakadt a kellemetlenül felduzzadt bordeaux-i csatárállomány láttán, azok bizony odabent ülnek. Nicolas de Tavernost, a Bordeaux-t tulajdonló M6 televíziós társaság feje egyértelművé tette, hogy cége "optimista hangulatú” futballcsapatot szeretne, ha már négy év alatt megduplázta annak költségvetését, és "legalább egy kis lelkesedést szeretne látni az edző arcán”, hogy ilyen remek kis játékoskeretet hozott neki össze.Az általában a védekezésre összpontosító, a gondtalan és fesztelen támadófutball helyett a sziszifuszi építkezésben hívő Baup viszont továbbra is ráncolja a homlokát. "Eddig a kigondolt taktikához választhattam magamnak játékosokat, most meg felsorakoztattak elém egy rakás futballistát, hogy nosza, találjak nekik megfelelő hadrendet” – háborgott a minap a tréner, hozzátéve: ez egyáltalán nem az a csapat, amelynek kedvéért ő szerződést hosszabbított a tavasszal. Mi több, akivel ő megegyezett, már nincs is a csapatnál: Jean-Louis Triaud ügyvezető elnök átadta a helyét Dominique Imbault-nak, aki – szegény Baup… – saját bevallása szerint harminc esztendeje olvassa a francia sportsajtót, de a futballoldalakat csak kinevezése óta falja. A reklámszakmában sikeres, ám onnan érzése szerint kiöregedő (52 éves) Imbault mindazonáltal tényleg lökést adhat a nem a látványos játékáról híres csapatnak, hiszen amit vall – "egy futballklub élén álló embernek inkább kell értenie egy gazdasági társaság működtetéséhez, mint a foci szakmai részéhez” –, legalábbis megfontolásra érdemes.Az is igaz persze, hogy az esetleges profi gazdasági látásmód még nem oldja meg a mester csatárgondjait. Pontosabban, nem is a csatárokkal van baja a gironde-iakat lassan öt éve irányító Baup-nak, sokkal inkább az okoz gondot neki, hogy felbillent a csapaton belüli egyensúly: túl sok a csatár, ellenben kevés a védő és a szervezéshez értő játékos. Mert hiába egészíti ki egymást még oly kiválóan is a bevezetőben említett Pauleta és Darcheville – az edző szerint "egészen eltérően helyezkednek, egészen más a játékstílusuk” –, ha egyszerűen nem jut el hozzájuk a labda.
Bármily furcsa, a bordeaux-i egyensúly felborulásának okai a portugálok gyenge világbajnoki szereplésében is keresendők. A francia csapatnál ugyanis úgy számítottak, hogy a gólkirály Pauletára remek ajánlatot kapnak majd a nyáron, és ha sikerül őt eladniuk, akár több támadó középpályást is vásárolhatnak az érte kapott pénzből. Pauletának aztán csak egy jó mérkőzése volt Ázsiában (három gól a lengyelek ellen), így elmaradt a fizetőképes kérők rohama, és a portugál támadó egyelőre nem ment sehová – miközben szép lassan érkeztek mellé a többiek.
Darcheville, alias "Gronaldo” szerződtetését még tavasszal nyélbe ütötték, és nem volt titok: visszatér a kölcsönből Pascal Feindouno és a brazil Christian is. A kiismerhetetlenül cselező guineai három éve bajnokságot érő góllal örvendeztette meg a bordeaux-i publikumot, és lorient-i inasévében sem okozott csalódást (6 gól, az élvonal huszadik helyére feljogosító 3.39-os osztályzatátlag a France Footballtól), így, ha szándék a frissítés, őt nem lehet hosszú távon mellőzni. Christian is nagy örömmel és bizonyítási vágytól feszülve tért viszsza a Palmeirasból, ahol tizenhárom mérkőzésen nyolc gólt szerzett.

És akkor még nem beszéltünk Christophe Dugarryról. Duga az elbaltázott világbajnokság után lemondott a válogatottságról, mondván, mostantól csak szeretett klubja előmeneteléért kívánja megfeszíteni meglehetősen sérülékeny izmait. A hűségnyilatkozattal egy időben azonban azt is kijelentette, hogy ő bizony nem szívesen futkározik a középpálya bal oldalán, sokkal inkább végezné azt a munkát, amit a természet rótt rá – vagyis riogatná a kapusokat főállásban.
Az egyensúly ellen hat az is, hogy a Lyon visszarendelte villámléptű középpályását, a legutóbbi idény java részét Bordeaux-ban töltő Vikash Dhorasoót. Az aktuális elképzelések szerint Baup négy vagy öt középpályást játszat majd a Pauleta, Darcheville kettős mögött. Dugarry és a roppant tehetséges Camel Meriem feladata alapvetően a támadások segítése lenne (Duga óhaja tehát részben meghallgatásra talált), míg a két brazil, Eduardo Costa és Miranda gyűjtené nekik a labdát. Bonnissel vagy a középpályán, vagy hátul, a Jemmali, Afanou, Sommeil triót kiegészítve, védőmunkát végezne.
Külön kell foglalkozunk Alain Roche esetével. Az egykor a válogatottban alapembernek számító, Párizsban és Marseille-ben is megforduló Roche sokadik súlyos sérüléséből lábadozik, és a baj most olyan nagy, hogy a hátvéd még azon a barátságos mérkőzésen sem tudott pályára lépni, amelyen a róla elnevezett stadiont avatták fel egy Bordeaux-hoz közeli településen. Bár a szíve szakad bele, a 35 éves középső védő nagyjából két hetet ad még magának arra, hogy eldöntse, folytatja-e a pályafutását.
Lassan írásunk végére érünk, és nem szóltunk még a bordeaux-iak egyik legféltettebb kincséről, Ulrich Raméról. A kapus ott volt a világbajnokságon, ám egy percnyi játéklehetőséget sem kapott Roger Lemerre szövetségi kapitánytól. Ennek ellenére még a Barcelonát is emlegették, mint pályafutása már nyáron aktuálissá váló következő állomáshelyét, de egyelőre úgy fest, Ramé ezt az évadot is Bordeaux-ban tölti. Reményei szerint előbb-utóbb nemcsak a klubjában, hanem a válogatottban is biztos pontnak számít majd.


Ők is készülnek

BASTIA
Mi tagadás, Gérard Gili megadja a módját a viszszatérésnek. A szakmát öt év után újrakezdő, a kilencvenes évek elején a részét három marseille-i bajnoki címből is kivevő sikeredző erős csapatot vett át elődjétől, Robert Nouzaret-tól. Bár igaz, hogy Beneforti, Nalis és Tony Vairelles személyében fontos játékosok távoztak a korzikaiaktól, legalább ennyi, akár azonnal a kezdőcsapatba állítható futballista érkezett. A spanyolországi légióskodással felhagyó csatár, a többek között a PSG-ben és az OM-ben is járt Florian Maurice, a pengés breton középpályás, Jocelyn Gourvennec, valamint a metzi kölcsönből visszatérő Patrick Moreau egyaránt sokat tapasztalt játékos, a nantes-i Hasan Ahamada, valamint a PSG által megvett, de egyből a Bastiának kölcsönadott kameruni Nicolas Alnoudji – az utóbbi olimpiai bajnok! – a fiatal nemzedék jeles képviselője. A "fekete fejesek” a legutóbb a 11. helyen végeztek, viszont döntőt játszottak a Francia Kupában – nem lenne meglepő, ha a következő évadban is kiugranának valamelyik fronton.

GUINGAMP
A bretonok nem tétlenkedtek a holt idényben, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen a legutóbb éppen csak bennmaradtak, ráadásul most jön élvonalbeli kalandjuk kritikus harmadik éve. Ez utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert amikor Guingamp legjobbjai először vitézkedtek az élvonalban (1996–98), a harmadik évad végén szálltak alá a másodosztályba. Most szeretnék elkerülni az akkori hibákat, ezért is szerződtettek rutinos játékosokat: a kapus Le Crom (Auxerre), a védő Jean-Louis Montero (Sedan) és a középpályás Le Roux (Rennes) mellett magukhoz édesgették a Nantes-ban szabaddá váló, egykori argentin válogatott Nestor Fabbrit is. A "kanárik” eddigi csapatkapitánya nem fiatalodik, de Guingampban úgy vélik, 35 évesen is a liga legjobb középső védői közé tartozik. Guy Lacombe edző helyett az élvonalbeli vezetőedzőként újonc Bertrand Marchand irányítja a csapatot, amellyel kapcsolatban előszeretettel emlegetik, hogy hazai mérkőzésein néha több a néző, mint ahányan Guingampban laknak. Utóbbiak nyolcezren vannak.

MONTPELLIER
Mai "alsó négyesünk” egyetlen olyan klubja, amelynél nem történt edzőcsere az utóbbi egy esztendőben. Nem is lett volna miért: az egy kisebb megszakítással 1985 óta a Montpellier szakmai irányításában dolgozó Michel Mézy pontosan tudja, hogyan kell navigálni egy kis költségvetésű klub törékeny hajóját a veszélyes sziklák szorításában. Az izgalmas újoncévet követően is a bennmaradás a déliek legfontosabb célja. A kulcsjátékosok közül a szenegáli Aliou Cissé anyaegyesületén, a PSG-n át Birminghambe igazolt, a kapus Vercoutre pedig a Lyon kispadjára ült. A bajnokcsapattól érkezett az öregedő, ám sok tapasztalatát még könnyedén kamatoztató Pierre Laigle (képünkön), és befutott a legutóbb Nantes-ból idény közben távozó Victor Bonilla is. A kolumbiai néhány éve ontotta a gólokat a Toulouse színeiben, hátha egy másik dél-franciaországi csapatnál is megszállja az ihlet – vallják Montpellier-ben. A vb-n járt kameruni Tchatót egyelőre "tartja” a Mézy-alakulat.

SEDAN
A tavaly ősszel "menet közben” munkába álló Henri Stambouli kezdi a maga képére formálni az Ardennek csapatát. Vajon megérte-e anynyi pénzt ölni a klub körüli infrastruktúra fejlesztésébe, érdemes volt-e új stadiont építeni? – a kérdésekre a választ egy megfiatalított alakulatnak kell megadnia. A kupadöntőbe és az élvonalba jutást kiharcoló 1999-es csapatból Sachy kapus abbahagyta a játékot, Satorra eligazolt, elment Montero és Céldran is, Mionnet, Elzéard és a pöttöm kameruni támadó, N’défi csupán hírmondónak maradt meg ama legendás "Ardennek-i vaddisznók” közül. Az újonnan érkezők közül egyedül Hamada Jambay neve csenghet ismerősen, az egykori marseille-i védő egy év kihagyás után jut ismét játéklehetőséghez. Ami reményt adhat a kiesés elleni harcra, az a népes szenegáli "küldöttség” jelenléte: Henri Camara svédeknek lőtt két vb-góljára bizonyára sokan emlékeznek, a három N’diaye közül a legtöbbet foglalkoztatott Moussa szintén itt űzi az ipart, és bár a Liverpoolhoz szerződött, decemberig továbbra is Stambouli edző csapatát erősíti Salif Diao.