Kolonics máris edzésbe állt

Kolonics György alapoz és nyílászárókat illeszt a helyére. Kétszeres olimpiai bajnokunk természetesen nem keverte össze a házépítés fázisait: kenusként – a számára balsikerű szegedi Európa-bajnokságot követően – pótalapozást rendelt el magának, családi házán viszont már tényleg az utolsó simításokat végzi.– Ha fordítva lenne, valamivel jobban érezném magam – magyarázta a csepeli klasszis. – A ház felhúzásával tényleg jól haladok: az edzőtáborozások miatt a nyáron ugyan kicsit lelassult az építkezés, de október elsején a barátaimmal valószínűleg már ott ünnepelhetjük meg – egy házavató keretében – sydneyi győzelmünk második évfordulóját. Egy évvel ezelőtt Kammerer Zoliék gödi lakásszentelője jelentett hasonló apropót. Úgy emlékszem, akkor jobb hangulatban koccintgattam.– Október még igen messze van…– A mostani szezonom sajnos már így is, úgy is nyögvenyelős. A bokasérülésből, megfázásokból, arccsonttörésből és ínhüvelygyulladásból álló pechsorozat széttördelte az alapozó időszakot, következésképp a makulátlan erőnlétre – ami a technikám mellett korábban mindig biztonságot nyújtott – mostanság nem hagyatkozhatom. A kenuzáshoz márpedig nem csak fittség, iszonyú munkabírás is szükségeltetik: az ezres futamok egy világversenyen olyannyira fájdalmasak, hogy a rajthoz kizárólag maximális felkészültséggel térdelhet oda az ember.– A kontinensbajnokság előtt még hitt abban, hogy sikerült pótolnia a lemaradását?– Pontosan tudtam, hogy az ezres távon kevés esélyem lesz, csakhogy itthon "félkész” állapotban sem szorítottak meg. Válogatót nyertem, vagyis kutya kötelességem volt elindulni. A hetedik helyezésre persze nem lehetek büszke, ám ezúttal ennyit bírtam.– Miért nem választja az optimista megközelítést? Ötszázon épp csak lemaradt a dobogóról, a kétszázas négyessel pedig végül ezüstérmet szerzett…– Való igaz, a fél kilométeres távon csakis azok előztek meg, akik évről évre hozzám hasonlóan teljesítenek… Persze nem az idei évemre gondolok.– Hiába nyert Szegeden Makszim Opaljev, a tizenkét vb-elsőséggel, három olimpiai éremmel, közte két arannyal ékesített "kolonicsi piedesztától” még nagyon messze van az ifjú orosz.– Ha így folytatja, előbb-utóbb utolér. Nem is az zavar, hogy most győzött, hanem az, ahogyan győzött. Olyan időeredményeket lapátolt, hogy az egyszerűen félelmetes.– Már az atlantai és a sydnyei olimpia között is ijesztgette a nagyokat, a milánói vb-n például mindhárom egyest nyerte, mígnem Ausztráliában a két profi, Andreas Dittmer és Kolonics György nyakába akasztották az aranyat. Avagy netán tévednék?– Szerencsére nem, az olimpiákon valóban kiválóan teljesítettem, s ezeket a sikereket már nem veheti el senki. Ez ideig a világbajnokságokon sem ment rosszul, bár egyesben még sosem nyertem vb-aranyat. Szomorú, hogy most sem várom jó esélyekkel a versenyt, hiába maradt több mint egy hónapunk a sevillai rajtig.– Példás szorgalma azonban a hírek szerint máris vízre csalta. Jók az informátoraink?– Elvileg ez a hét a pihenésé, a válogatott java része nyaral, Hüttner Csabával kettesben azonban már szerdán délelőtt és délután is kenuztunk négy-négy kilométert. Ezt azért nem kell hőstettnek tekinteni, pusztán arról van szó, hogy mindkettőnk komolyan gondolja a vb-részvételt, s javítani akar.– A világbajnokságon is elindul ezer méteren, vagy csupán az ötszázas fináléra koncentrál?– A jövő héten kezdődik a közös edzőtáborozás Dunavarsányban, majd ott megbeszélünk mindent az edzőmmel, Ludasi Róberttel és Angyal Zoltán szövetségi kapitánnyal. Az amúgy biztos, hogy nem egyetlen egy számban indulok: a kétszázas négyessel is jobb helyen kell végeznünk. Elvégre a két másik távon startolt kvartett győzött Szegeden, így mi sem adhatjuk alább.