Ahol nincs szükség tüzes ostorra

A bajnoki rajtot megelőző időszakban látogatást tettünk az élvonalbeli csapatoknál – a bajnokság előtti napokban azonban kivételesen még inkognitóban. Arra voltunk kíváncsiak, mely együttesek hol, mikor, milyen intenzitással készülnek az előttünk álló évadra. Egyúttal osztályoztuk is (1-től 10-ig) többek között a szorgalmat, az edzői pedagógiát, s mindemellett hangulatjelentéssel szolgálunk a felkészülésről. A bajnoki címre is esélyesnek tartott MTK pénteken a Videoton ellen játszik, éppen ezért azt figyeltük meg: Egervári Sándor irányításával milyen munka zajlik a kék-fehéreknél.Legutóbb, a Ferencváros edzéséről készült beszámolónk alkalmával némi malíciával jegyeztük meg, hogy mennyire kevés néző tekintette meg a foglalkozást. Azóta viszont kilátogattunk a Salgótarjáni útra, ahol ugyebár az az MTK készül a bajnoki rajtra, amely nem éppen a vérmes szurkolótáboráról híres. A hétfő délután hatkor kezdődő foglalkozás előtt e sorok írója úgy érezte magát, mint aki a Marsról pottyant a nyolcadik kerületbe. A felnőttcsapat tréningje előtt fiatal lányok (!) futballoztak, s szúrós szemmel figyelték a hívatlan vendéget (amúgy ezen azért nem lehetett csodálkozni, mert égen-földön nem volt egyetlen drukker sem a közelben…).Aztán eltelt néhány perc, és érkezett a kékek profigárdája. Ami rögvest szembeötlött: Egervári Sándor labdarúgói roppant fessül festenek. A futballisták mintha most lépnének ki valami sportkatalógusból, ahol a legfrissebb kollekciót mutatták be. Mindegyikük kezében labda, csillognak a futballcsukák – tán most van rajtuk először? –, a mezek simára vasalva, szinte érezni a mosópor illatát. Ez igen, így kell kinéznie egy első osztályú együttes tréningszerelésének. Innentől az a kérdés, hogy csak a dresszek idézik-e a Nyugatot vagy az edzés nívója is?Egervári Sándornak elegendő normál hangerővel elmagyarázni az első gyakorlatokat. Az edzőpálya távol esik a város zajától, nem zakatolnak légkalapácsok, nem visítanak szirénák, nincs dudaszó, sem kocsiablakból kihajoló ideges emberek üvöltése, itt csak Egervári hangja hallatszik, aki nemcsak mondja, be is mutatja, mi a feladat: "Két-három percig dekázgass, trükközzél! Mozogj egyfolytában. Ha kész, két sorban sorakozz fel az oldalvonalnál, a felező mentén.”A mesteredző eztán gimnasztikáztat, látni itt szökelléseket, rövid sprinteket, lábemelést meg guggolást, majd jöhet a nyújtás, lábfelhúzással, térdhajlítással. Az MTK régi-új szakvezetője alaposan bemelegítteti az izmokat, néha magyarázattal szolgál, miért fontos, hogy kellőképpen végezzék a játékosok a tréningnek ezt a részét is. Később Egervári Sándor a pálya egyik sarkába vonul, s elsőre úgy tetszik, összevissza rakosgat bójákat meg szivacsokat a talajra. Ám amint a játékosok végeznek az adott munkával, s elindulnak edzősarokba, valamelyest tisztul a kép: a társaságot hármas csoportokra osztja a szakember, s az egyik triónak a bóják között kell cikkcakkban intenzív futásokat végeznie, a másiknak az oldalirányú sasszék után magasba emelkedve fejelést imitálni. S mindegyik brigád efféle feladatokat végez, amelyek fejleszthetik az irányváltoztatást, a rövidt ávú mozgás dinamikáját, az indulósebességet.A játékosok egy mukk nélkül teszik azt, amit tenniük kell. Ha viccelődnek is egymással, akkor halkan kuncognak, bár ez ritkaság. Inkább maximális fegyelemmel dolgoznak, noha Egervári Sándor nem csapkodja őket tüzes ostorral. Időközben Egervári a kapura lövést gyakoroltatja a brigáddal, mégpedig úgy, hogy a kapufától oldalirányba állítja sorba Zavadszky Gáborékat, velük szemben két játékos, akiknek kényszerítőátadás után kell a lövést előkészíteniük. A kapuban Hajdu Attila és Fülöp Márton fölváltva röpköd ide-oda. A mesteredző ügyel mind a tempóra, mind a helyes kivitelezésre, s rendre hajtogatja, minél jobban igyekezzenek oldalra kitenni a labddát, vagy arra figyelmeztet, hogy gyorsabban rohanjanak a lövés előtt a játékosok. "Hol látsz olyat egy meccsen, hogy ilyen sebességgel készülődhet az emeber a lövésre?! Gyorsabban, gyorsabban!” A szakember aztán dicsér is, kivált akkor, ha fifikás megoldást választ valaki. Illés Béla finom elcsavarásánál például visszhangzik a bravózás! Amint pedig végeznek ezzel a penzummal, meglepődöm, mert azt hallani, hogy Ferenczi István erőteljesen ellenkezik: "Mester, még van egy kör, én még hátravagyok!” No, akkor pluszpont a szorgalomhoz.E helyütt kell megjegyezni, hogy a keretnek csak az egyik fele végzi ezt a gyakorlatot, a többiek a másik kapunál jókorákat stukkolnak: egy-egy játékos a kapufa mellől dobál mintegy tízméternyire a "ketrec” előterébe, s a társaság tagjai fölugorva igyekeznek gólt szerezni – felemás sikerrel.Ha kész, jöhet a helycsere, majd a kapura lövés bal lábbal. Végül labdás edzés gyanánt Egervári Sándor azt kéri, hogy miután egymástól cirka húsz méter távolságba húzták a kapukat, s a nyolcfős csapatok fölálltak – ketten-ketten a kapu oldala mellé –,a játékba hozott labdát egy mélységi passz után lehet csak kapura küldeni. Továbbra is csönd honol, néhány forduló után azonban a szakvezető fölemeli a hangját, míg a labdarúgók a térdükre támaszkodva lihegnek. "Kérem, tisztességesebben végezzük a munkát, mert ha valaki lazsál, az a többieknek is árt.”A pálya mellől nem tűnt föl, hogy miért haragudott meg az edző, ám a figyelmeztetés megtette a hatását, s a következőkben már senkire sem lehetett panasz. Úgyhogy a levezető kocogásig nem is nagyon volt miért szólni. Maradt tehát a jótékony csönd…