Kinek lesz mesés a kelet-európai rangadó Egyiptomban?

A csehek veretlenül, második helyen léptek tovább az E-csoportból. Ausztráliát 2–1-re, Costa Ricát 3–2-re verték. Előbbiek ellen Michael Rabusic, majd büntetőből Tomas Pekhart talált a kapuba, utóbbiak hálóját Jan Chramosta kétszer, Jan Vosahlik egyyszer zörgette meg. A két találkozó között gól nélküli döntetlent játszottak a minden korosztályban vitán felül erős csapatot kiállító Brazíliával. Ne feledjük, a dél-amerikaiak 2014-ben felnőtt vb-t rendeznek, az Egyiptomban szereplő generáció legjobbjai addigra a csapat meghatározó játékosai lehetnek.

A jó fizikai alapokra építő cseh válogatottban a játékosok között láthatóan nagy az összhang. Taktikai fegyelemben pedig megelőzik a korukat. Döntően ennek köszönhetik korosztályos sikereiket, no meg annak, hogy immár öt éve együtt dolgozik a csapat, ráadásul az edző, Jakub Dovalil személye sem változott.

A kiváló erőkből álló generáció három éve hallatott magáról, akkor a Luxemburgban rendezett U17-es Eb-n döntőt játszhattak az oroszokkal, igaz, végül tizenegyespárbajban elbuktak. A rend kedvéért jegyezzük meg: mi a csoportmeccsek során 1–0-s vereséget szenvedtünk az oroszoktól. Érdekes, az ott elődöntőbe jutó négy csapat közül csak a tornagyőztes oroszok nincsenek Egyiptomban, a másik három együttes – Csehország, Spanyolország, Németország – a csoportkört is „túlélte" a mostani korosztályos vb-n.

A cseh sikerek egyik kulcsfiguráját – a tavalyi, hazai rendezésű Eb-n hozzánk hasonlóan bronzérmet szereztek – a kispadon találjuk, ő Jakub Dovalil. A szakember fiatalon a tanulás vagy sportolás kérdés feltevésekor előbbi mellett döntött. A Slavia Praha ugyan a felnőtt keretében is foglalkoztatta volna, ő azonban mégis az iskolapadot választotta. Nem döntött olyan rosszul, ezt bizonyította, hogy a prágaiak 24 évesen utánpótlástrénerként alkalmazták. Igaz, akkor már a kölni labdarúgó akadémián is túljutott egy tanéven, ami igencsak jó ajánlólevélnek számít a szakmában. Négy évvel idősebben és tapasztaltabban már a cseh szövetség is felfigyelt munkájára és képességeire, amikor megbízta őt az U16-os válogatott korosztály irányításával. Harminc évesen került annak az U17-es csapatnak az élére, amellyel azóta is egymás után veszi az akadályokat.

A keretben nemcsak nálunk, hanem a cseheknél is találunk olyan kiugró tehetségeket, akik kortársaik előtt járva felkeltették tehetősebb külföldi klubok érdeklődését. Ondrej Mazuch 2007-től számít a Fiorentina játékosának, nyártól kölcsönben az Anderlechtben futballozik. A remek felépítésű, gólerős támadót, Tomas Pekhartot 2008-ban igazolta le a Tottenham, hogy előbb a Southamptonnak, majd 2009-től a Slavia Prahának adja kölcsön. Jan Moravek a Schalke légiósa. Rájuk lehet az alapokat építeni.

Még úgy is, hogy legismertebb játékosuk, a CSZKA Moszkva fiatalja, Tomas Necid hiányzik a csapatból. Pedig neki már a nagyválogatottból is van rutinja, nem is akármilyen: 2008-as premierjén rögtön gólt szerzett, jelenleg öt mérkőzésen három találatnál jár.

Amíg a magyarok egyre javuló, addig a csehek kiegyensúlyozott formát mutattak eddig a tornán. A két csapat futballmúltja igen tekintélyes, no persze úgy, hogy idevesszük a Csehszlovákia ellen megvívott ütközeteinket. Kiemelendő az 1962-es, chilei vb negyeddöntője, amelyben a csehszlovákok meglepetésre 1–0-lal bizonyultak jobbnak az esélyesebb magyaroknál.

A visszavágásra nem kellett sokat várni, pontosan két évet, az 1964-es tokiói olimpia döntőjében a magyar együttes 2–1-re győzött. És még egy számunkra fájdalmas emlék: az 1969-es vb-pótselejtezőn Marseille-ben 4–1-es vereséggel vettünk búcsút a mexikói utazástól. A felnőtt válogatottunk ezidáig utolsó, Csehországgal közös emléke szintén egy vereség: 2002 februárjában Larnacában felkészülési mérkőzésen 2–0-ra kaptunk ki. Jó lenne már ismét revánsot venni, fiataljaink előtt adott a lecke és a lehetőség.