Szendrei a Paschingban

Szurkoljunk neki, hogy ne arra a sorsra jusson, mint a két Gábor, Bukrán és Torma, az egykor szintén tizenévesen a profivilágba csöppenő két labdarúgónk, vigye többre, mint ők. Bukránt és Tormát annak idején óriási tehetségnek kiáltották ki idehaza, ma már inkább mint örök ígéretek kerülnek szóba. A 19. születésnapját a jövő hónapban ünneplő Szendrei talán nem akkora talentum, s ennek megfelelően sohasem kapott akkora publicitást (sőt semennyit sem…), mint nevezettek – Ausztriába igazolása is szép csöndben, mondhatni, fű alatt zajlott.
Pedig már június 16-a óta az osztrákok vendégszeretetét élvezi, és az új idényt beharangozó ottani sport-, illetve futballmagazinok hasábjaira is felkerültek a legfontosabb adatai, a neve és a fotója. Mi több, a Sport Zeitung még egy mondatot is szentelt az érkezésére: "Nem sokat tudunk az ügyes magyarról.” Mi tagadás, ezzel nem csak nyugati szomszédaink vannak így. Annyi csaknem fejből tudható, hogy korábban sem a juniorbajnokságban, sem az NB I-ben nem lépett pályára. Kis nyomozás után derült ki róla, hogy bal oldali középpályás a posztja, a legutóbbi két évadban a Ferencváros ifjúsági A-csapatában szerepelt – az idén harmadik lett a zöld-fehérekkel –, és kétszer meghívták az U18-as válogatott keretébe is. Zoran Kuntics, az FTC ifigárdájának edzője szerint: "Szendrei György tehetséges srác, technikailag képzett, intelligens labdarúgó.”
Nyilván ez szúrt szemet a Pasching elöljáróinak. A történet bő másfél évvel ezelőtt kezdődött. "Édesapám Ausztriában dolgozik, és az egyik kollégája, aki látott a Fradiban futballozni, beajánlott Stefan Reiternek, a paschingiak menedzserének. Reiter úrnak megtetszett a játékom, s azon nyomban szólt is, hogy igazoljak a csapatába. 2001 szeptemberét írtunk akkor – elevenítette fel a kezdet kezdetét Szendrei. – Az Üllői úton azonban hallani sem akartak a külföldre távozásomról, így hát maradtam. Lehúztam két szezont az ifi A-ban, majd amikor az idén nyáron kiöregedtem, a családom megint felvette a kapcsolatot Reiter úrral. Játszhattam volna a Fradi-juniorban, de én inkább vándorbotot ragadtam. A menedzser örömmel vette a jelentkezésemet, és elhívott az együttes hathetes obertrauni edzőtáborába. Rögtön az első edzőmeccsen játéklehetőséget kaptam, amit két gólpasszal háláltam meg. A klub erre azonnal szerződést ajánlott.”
Mielőtt legyintenénk vagy fanyalognánk, hogy már megint egy uli-buli külföldi együttesbe került egy magyar, siessünk leszögezni: a kis Paschingban sokkal profibb állapotok uralkodnak, mint bármelyik honi labdarúgóklubban! (És most hagyjuk az osztrák és a magyar futballmiliő közti különbséget…) Jóllehet az együttes két vereséggel rajtolt a bajnokságban, eközben három kanyart ment az UEFA-Intertotó-kupában, amelyben éppen Lisztes Krisztián Werder Bremenjével készül összecsapni. A paschingiak története igazi sikertörténet. A klub anyagilag szilárd lábakon áll, elnök-tulajdonosa a szállítmányozó kereskedelmi céget működtető Franz Grad, aki 1993-ban lett a Pasching első embere, és azóta hatalmas összeget fektetett be az akkor még sehol sem jegyzett, ma már élvonalbeli egyesületbe. Amelyet 1946-ban alapítottak, és amely ezt megelőzően mindössze egy idényben harcolt az elitligában, a 2002–03-asban, és amely 1996–97-ben – az azóta csodatrénerré avanzsáló, a minap (egészségügyi okokra hivatkozva) mégis távozó Georg Zellhofer irányításával – még az ötödosztályban vitézkedett!
Az SVP-ben jelenleg olyan ismert nevek kergetik a labdát, mint a 21-szeres válogatott Christian Mayrleb, az 1999-ben gólkirályi címet szerző mesterlövész, Edi Glieder, az Austriában is megforduló nigériai születésű George Datoru, a 40-szeres válogatott, 1990-ben vb-résztvevő Michael Baur, a Sturmmal a BL-t is megjáró kapus, Josef Schicklgruber, vagy az FC Tirolban csaknem tíz évet lehúzó Alexander Hörtnagl. (Apropó, Tirol: a 2002-ben eladósodott, majd gyakorlatilag újjáalapított klub egykori játékosai közül mások is menedéket találtak a Paschingnál.) Szendrei szavai híven tükrözik, hogy a Linzhez közeli kisváros csapatában milyen komolyan veszik a munkát: "Az itteni állapotokat össze sem lehet hasonlítani az otthoniakkal. Mint az együttes legfiatalabb játékosával, velem külön foglalkoznak, mert még rengeteget kell fejlődnöm fizikailag. Főleg a csípőmet erősítik, ám úszás is szerepel az erősítő programomban.”
Az osztrákok – információnk szerint – szabadon igazolhatták a ballábas középpályást, azzal a feltétellel, ha bármikor megválnak tőle, az eladásából származó összeg harminc százalékát átutalják a Fradinak. Szendrei boldog, és nagy előrelépésnek tekinti, hogy a T-Mobile Bundesligában folytathatja karrierjét. A hivatalos papírjai közül csak a munkavállalási engedélye hiányzik, az orvosi igazolása már megvan, és az MLSZ-től is megkapta a játékengedélyt. "Fél éven belül, de legkésőbb egy év múlva stabil kezdő ember szeretnék lenni” – vázolta közelebbi terveit a paschingiak 2-ese, hozzátéve, minden héten szeretne játszani. Akár a második csapatban is.
Szendrei György hozzáállása máris "paschingi”. Várjuk a folytatást.