Garantált telt ház a pokolban

Támadás!
Ezekben a vérzivataros napokban egy újság címlapján az ilyesfajta felkiáltó mondat jó kövér, vastag betűkből kiszerkesztve enyhén szólva is idegességet szül, ám most – fogalmazzunk így – Lengyelországban a szó pozitív értelmezése a lényeges: mindezen parancs az Európa-bajnoki selejtezőre készülő futballválogatottra érvényes.
Támadnak a lengyelek – persze mi, magyarok pontosan tudtuk ezt, már jóval azelőtt, hogy elindultunk Chorzówba, hiszen a Pawel Janas gardírozta együttes az életéért küzd. Ha a vendéglátók kikapnak (és bízzunk is abban, hogy a mieink örülhetnek a szombat esti selejtező lefújása után) legfeljebb a matematika tarthatja életben a reményeiket az Eb-döntőbe jutást illetően – márpedig a számok a legritkább esetben sietnek egy futballcsapat segítségére.No, de ne ezen merengjünk, hanem – merthogy ezért jöttünk – inkább tegyünk egy kis kirándulást, és kukkantsunk be a Swierklaniecben készülő lengyel válogatotthoz.
A környezet festői: hatalmas park, gyönyörű tó és egy mesekastély – itt készülnek a nagy meccsre Jerzy Dudekék. Az előző napok híreit olvasó-hallgató vendég hihetné, hiába a madárcsicsergés, még a lelket nyugtató miliő ellenére is csupa feszült, mogorva, goromba ember múlatja itt a napjait, ám a helyzet ennek éppen az ellenkezőjét mutatja: az öreg kastély falai között a vidámság az úr. A csapat tagjai elszántak (lásd fentebb: támadásra készek), és úgy tűnik, a kapitánykodása alatt az első igazán nagy próbatételére készülő Pawel Janas sem oly bizonytalan, mint korábban. Az összeállítás (amelyet a 3. oldalon böngészhetnek) az előzetes híresztelések ellenére már huszonnégy órával a kezdő sípszó előtt is megvolt, mi több, a taktikai variácók is elkészültek. A lengyel kapitány nem csinál titkot a hadrendből, így nem csoda, hogy a helyi sajtó munkatársai szinte lépésről lépésre pontos vázlatot készítettek, amelyben a 4-4-2-es szisztémából kiindulva eljutottak a 4-2-3-1, illetve a 4-4-1-1-es felállásig. E variációk alapján elmondható: egész meglepő kunsztokra készülnek a hazaiak, s gyaníthatóan az eredmény alakulásától függően még az is előfordulhat, hogy a Schalke 04 együttesében is középső védőt játszó, Tomasz Hajto jobbhátvédként tűnik fel.

És itt álljunk is meg egy pillanatra, ugyanis a nagy idill közepette ez a trükközés jelzi, hogy azért még sincs minden oly nagy rendben a lengyel válogatottnál. A védősor – ha valóban azt a csapatot adta meg Pawel Janas, amelyik kifut a Slaski-stadion gyepére – a sok sérülés miatt igencsak vegyes összetételű, hogy mást ne említsünk, az a Miroslaw Szymkowiak játszhat most jobb oldali védőt, aki a Wisla Kraków együttesében a középpályán villogtatja tudását. Persze mindez csak abban az esetben válik hangsúlyossá, ha kiderül: a lengyel kapitány jobban kavargatta a kártyáit az öszszeállítást illetően, mint Gellei Imre, ha a hadrendmódosítás becsődöl, akkor oly mindegy, hogy ki milyen szerepkörben futballozta végig a meccset (és tegyük hozzá: a magyar válogatottnál Gyepes Gábor sérülése miatt is hasonló gondokkal kellett a szakvezetésnek szembenéznie a hátvédsor összeállítását illetően). Oda kell figyelni viszont a Hertha BSC lengyel légiósának, Bartosz Karwannak a véleményére, aki nem udvariaskodik, ha az egyik magyar csapattársára, Király Gáborra terelődik a szó. A futballista tömörített szakvéleménye imígyen szól: Király Gábor minden meccsen egyszer hibázik egy nagyot, és ezen kívül sok esetben csak a szerencse menti meg a hálóját a góltól – márpedig a szerencse forgandó.
Karwan tehát Fortuna kegyeire apellál, de ez legyen az ő dolga, talán nem ismeri a magyar grundok egyik aranyszabályát: a jó kapusnak szerencséje is van.
Mindenesetre a hazaiak nemcsak a kiszámíthatatlan tényezőkre építenek, hanem rengeteg embert mozgósítottak a nagy meccs sikeres megvívása érdekében. A neves művészek közül azok, akik arról is ismertek, hogy roppant hatásosan lelkesítenek, vállalták, hogy buzdításra sarkallják a népet. Az egykori síbajnokok, korábbi labdarúgók pedig sportolói oldalról a győzelem lehetséges módozatait ecsetelik a készülő futballistáknak címezve, és megelőlegezve a sikert is.
Hát, azért ne olyan lelkesen…
Mert bár tény, hogy a lengyel és a magyar futball minősége és eredményessége között van különbség (sőt, tagadhatatlan, hogy a szombati meccsre nagyobb győzelmi odds adható a házigazdáknak), de a statisztika… Az bizony keservesen lehangolhatja a helyi optimistákat: a lengyel válogatott a futballtörténelme során összesen annyi gólt – szám szerint nyolcvankettőt – ugyanis még nem kapott nemzeti csapattól, mint a magyartól. A statisztikákat bőséggel ontó honlap, a www. mlsz.hu az erről érdeklődő lengyel újságíróknak is bizonyságul szolgált, és ők láthatták, hogy a szívüknek oly kedves válogatottjuk ellen Puskás Ferenc lőtte a legtöbb gólt, nyolcat, míg egy mérkőzésen (mégpedig 1949-ben, Debrecenben) a legtöbb gólt – ötöt – Deák Ferenc rámolt be a hálójukba. Aztán említhettük, hogy Chorzówban magyar futballválogatott még nem kapott ki (utoljára 1979-ben a Lakat Károly vezette csapat játszott 1–1-et a városban), és hogy közelítsük a múltat a jelenhez, 1948-ban, illetve 1958-ban a soros szövetségi kapitányuk állásába került a mieink elleni vereség.
És most a lengyelek nem botolhatnak, mert azt a csapatot a vb-re kivezető Jerzy Engel, majd a néhány meccs után lemondó Zbigniew Boniek után rövid ideje dolgozó Pawel Janasnak nem bocsátanák meg…
Summa summárum: a házigazdáknak van mit veszíteniük, és bár a viselkedésük nyugalmat áraszt, a feszültség egy-egy ilyen összehasonlítás során rögvest tapinthatóvá válik.
Ami biztos: nagy meccsre van kilátás. A katowicei, chorzówi (a sziléziai városok szó szerint összenőttek, és legfeljebb egy villamosmegálló választja el ezeket a településeket egymástól) fiatalok, akiket az utcán megkérdeztünk, roppant lelkesek voltak, és a maguk kedvességével mondták nekünk: pokoli lesz a hangulat a Slaski-stadionban. Igazuk lehet, mert az arénába zsúfolt házat, ötvenezer nézőt várnak a rendezők. Ez azért meghökkentő, mert a korábbi hírek szerint a hajdani százezres stadion manapság alig több mint negyvenezer férőhelyes (hivatalosan), így az előzetesre kalkulált létszám valóban előrevetíti: itt tüzes lesz a hangulat. (Ezzel együtt jó hír a magyar drukkerek számára, hogy akár még szombat reggel is érdemes lesz útra kelniük, hiszen a Slaski-stadion egyik jegypénztára kinyit még a meccs előtt is, és ott a vendégszurkolók vehetnek belépőket. Egyébként a magyar szövetség kezdeményezte, hogy a szerdán elhunyt neves rádióriporter, Molnár Dániel emléke előtt tisztelegve egy fekete zászlót is húzzanak fel az arénában. Sőt, amennyiben az UEFA-ellenőr a szombati technikai értekezleten erre áldását adja, akkor gyászszünet is lesz a szpíker emlékére, aki eredetileg közvetítette volna a chorzówi összecsapást.)
Erre a nem könnyű csatára készül(t) fel angyali nyugalommal a magyar válogatott. A szövetségi kapitány, Gellei Imre péntek délelőtt rövid szóbeli eligazítást tartott a Novotel Szállóban (a képes szemléltetéshez beállított videomagnó ugyanis "nem volt hajlandó” végigpörgetni a lengyel vereséggel végződött Lettország elleni csata kínos részleteit…), majd sétára indult a kezdő csapat tagjaival, míg a cseréknek a Zaglebie-pályán tartottak átmozgatást a segítők.
Kétségtelen: több mint huszonnégy órával a sorsdöntőnek is mondható Európa-bajnoki selejtező előtt a magyar csapat tagjai tetszettek nyugodtabbnak, persze izgulni ráérnek akkor, ha a lengyel futballisták az ígéretekhez híven elkezdik a támadásukat…