Hiába az edzőváltás, a Diósgyőr is elvitte a három pontot Fehérvárról

LABDARÚGÓ NB I
22. FORDULÓ
Mol Fehérvár–Diósgyőri VTK 1–3 (Stopira 9., ill. Grozav 60., 61., 89.)

SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS ITT!

Átmeneti állapot…

Talán ez volt a legjellemzőbb a Mol Fehérvár FC-re, amely a héten elköszönt Márton Gábor vezetőedzőtől – a szóban a bajnoki címet megcélozó együttes messze a várakozások alatt szerepelt tavasszal, így váltásra szánta el magát a klub vezetősége. Az utód kiléte továbbra sem ismert, több nevet lehetett hallani, magunk is beszámoltunk arról, hogy Juhász Roland vagy a korábbi ferencvárosi szakvezető, Thomas Doll ülhet le a kispadra (és előkerült még néhány név), de döntés nem született eddig, így ideiglenesen Szalai Tamás irányította a fehérváriakat.

A DVTK a tabella aljáról próbál visszakapaszkodni és elkerülni a kiesést, így még az a kevéssé hízelgő felvezetés is elhangzott, hogy két, mostanában gyenge formában lévő csapat találkozik.

Ehhez képest kimondottan jó futballt, mozgalmas játékot hozott az első félidő. A vendég Diósgyőr az utóbbi időben látott ötvédős, kétcsatáros játékkal kezdett és a Mol Fehérvár is hasonló hadrendben, három belső védővel vágott neki a mérkőzésnek. A borsodiak mostani formáját jól jellemezte, hogy az első, kapujuk elé ívelt labdából rögtön gólt kaptak. Aki az elmúlt években akárcsak egyetlen bajnokiját látta a fehérvári csapatnak, az pontosan tudhatja, hogy Stopirára nagyon kell figyelni, ő az egyik legveszélyesebb fegyver a szögleteknél, oldalról elvégzett szabadrúgásoknál. Nos, lehet, hogy ezt a diósgyőriek is tudják, a védők mégis nagyon elfeledkeztek a Vidi védőjéről, aki közelről nem is hibázta el a ziccert.

Arra lehetett számítani, hogy a bizonyítási vágytól fűtött Mol Fehérvár FC a vezetés tudatában megnyugszik, irányítja a mérkőzést, és egyre-másra alakítja ki a helyzeteit – de nem ez történt. Mondjuk, az igaz, hogy helyzetekben nem volt hiány, ám azok a hazai kapu előtt alakultak ki, és ha csak a nagy lehetőségeket vesszük számba, egyáltalán nem túlzó a kijelentés: a DVTK a félidő közepén már vezethetett volna két góllal is.

Ugyanakkor az is kiderült, miért kínlódik ennyire a Diósgyőr: ziccerekből sem tudtak a kapuba találni a vendégek játékosai. A legnagyobb helyzetet Hegedűs János alakította ki, mert bár tiszta lövőhelyzetet teremtett magának, kiváló rúgótechnikáját ismerve mindenki lövést várt tőle, ő finoman David Vaneceket hozta játékba, aki szemben a kapuval átvehette a labdát, a vendégek már szinte ünnepelték az egyenlítést, ám Kovács Dániel nagyszerű mozdulattal védeni tudott. A DVTK-ba most érkező albán Odise Roshi rengeteg fejfájást okozott a hazai védőknek, de az ő biztató bemutatkozása ellenére sem javult a borsodiak helyzetkihasználása.

Mondhatnánk, hogy a második félidőben jött a nagy fordulat – no, de az első félidőben is diósgyőri lehetőségekről értekeztünk, így nem történt más, csak annyi, hogy Zoran Zekic pályára küldött egy embert, aki szombat délután képes volt a kapuba találni.

Nem is egyszer. Nem is kétszer…

Gheorghe Grozav az 55. percben lépett pályára, hét perccel később már a második gólját fejelte a fehérvári kapuba – mindkét alkalommal a fehérvári védelem bal oldalát verte meg a DVTK, és ugyancsak mindkét esetben kifogástalan beadást követően bólintott a kapuba, az egyébként sokat bírált román légiós.

A házigazda mindent egy lapra feltéve rohamozott az ideiglenes edző ekkor már Nikolics Nemanját is harcba küldte, de a DVTK hősiesen állta a rohamokat, szívósan bekkelt és az utolsó pillanatokban sikeresen végigvitt egy kontratámadást, amelyet Grozav csaknem szemtelen könnyedséggel értékesített.

A DVTK továbbra is nehéz helyzetben van, pedig 2021-ben győzött a Groupama Arénában 1–0-ra az FTC ellen, és most Székesfehérváron is, és ez a két siker nyilvánvalóan nem NB II-es teljesítmény.

A Mol Fehérvár FC problémáit pedig az edzőváltás egyelőre nem tudta orvosolni.