Angyalföldi becsület – Vincze András jegyzete

TAGADHATATLAN, a Vasas megkerülhetetlen tényező a magyar labdarúgásban. Hogy mást ne említsek, néhány napja jelent meg főmunkatársunk, Csillag Péter cikke Az olasz Vasas igaz története címmel, amelynek bevezető sorai minimum libabőrös múltidézést is jelentenek a szívlélek hazai futballrajongó számára: „Angyalföldtől majdnem 1300 kilométerre, egy délolasz kisvárosban 1965-ben megalapították a Vasas Anziót, a 2000-es évek elejéig működő klub csapata megmérkőzött a budapesti anyaegyüttessel és a magyar olimpiai válogatottal is...” Vagy idézhetek a minapi sportalos interjúból, amelyet exkollégánk, Pietsch Tibor készített az ötszázadik NB I-es meccsére készülő Böde Dániellel, aki meglepő vallomással avatta be az olvasót, hogy miért a 13-as mezszámot választotta: „Váczi Zoltán miatt. Ő volt az egyik kedvencem, amikor a Vasasban parádézott, tizenhármasban játszott.” És még sorolhatnám, de talán elég annyi, néha tényleg az az érzésem, nincs olyan szeglet a világban, ahonnan ne köszönne rá az emberre Vasas-drukker… A futballmúlt miatt jól is van ez így: generációk nőttek fel a piros-kékben szereplő klasszisokon, és ez még akkor is igaz, ha valaki a zöld-fehér, lila-fehér, kék-fehér, piros-fekete klubszínekért lelkesedett (és ehhez az ilyen merengős írásokban mindig hozzáteszem, hogy a fővároscentrikus futball semleges tizenegyedik kerületében a bitumenes BEAC-pályán gyakorta lehetett driblizni az angyalföldi cselgéppel, Izsó Ignáccal is a hétfő esti grundmeccseken, ami fantasztikus élmény volt még a Fradi- vagy éppen Honvéd-szurkoló kölyköknek is).

De én ezt az egészet most csak azért írom, mert kedd késő délután jött a hír, hogy az NB II-ben a BVSC elleni, 96. percben 2–1-re elveszített bajnoki után a Vasas vezetősége további bizalmat szavazott a meccset követően igencsak keserűen nyilatkozó (kvázi a lemondását felajánló) vezetőedzőnek, Pintér Attilának, aki (szintén nem mellékesen) a jelenkori magyar klubedzők között a legeredményesebb a bajnoki címeket és kupasikereket tekintve. Ha lehet ilyet írni, a fenti példák (olaszországi Vasas, Böde Dániel mezválasztása, az újbudai grundélmény és még milliónyi Vasas-sztori) csak ráerősítenek az angyalföldi szakmai döntésre: ugyanis a Fáy utcai szertárból szerelést vételező modern kori labdarúgókat a klubmúlt kötelezi. 

Mondhatni, esetükben az eredményes játék becsületbeli ügy.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!