Félig teli kupa – Deák Zsigmond jegyzete

NYERNI JOBB, mint veszíteni, ezzel, azt hiszem, a megrögzött mazochistákon kívül mindenki egyetért, s ha egy patinás trófeát is adnak érte (még ha replika is), nem beszélve a pénzdíjról és a nemzetközi szereplés lehetőségéről, akkor különösen. A labdarúgó Magyar Kupának immár 116 éves története, 84 kiírása során fény és sötétség egyaránt bőven adatott, jelenleg, kopogjuk le, lokális zenitnek lehetünk tanúi. Van némi alapom, hiszen a hétközi negyeddöntő meccsei közül kettőt élőben a nézőtéren, egyet a televízióban láttam, s természetesen tisztában vagyok a hiányosságokkal is. Ha a szereplők, valamint a döntéshozók szintén tisztában vannak vele, s megpróbálnak jó irányban változtatni rajta, már megérte.

Sokan úgy állnak hozzá az MK-hoz, hogy ha a kedvenc klubjuk már nincs versenyben, akkor legyen meglepetés, jusson minél tovább egy-egy kis hal, s erre bizony itt van esély. Persze más ország kupaküzdelmeiben is, a németeknél például a harmadosztályú Bielefeld lesz az idei döntő egyik résztvevője. Nálunk épp most, a nyolc között vérzett el az utolsó nem NB I-es gárda, a (még) NB II-es Kisvárda a Pakstól kikapva, a címvédő tolnaiakon kívül ott van még a legjobb négyben a 2023-ban diadalmaskodó ZTE, a 24 kupagyőzelmével csúcstartó Ferencváros és az MK-örökranglistán második MTK. Már a sorsolást is megejtették, ennek alapján összejöhet a tavalyi döntő, ha a Paks és az FTC legyőzi a zalai, illetve a fővárosi kék-fehéreket.

S hogy mire alapozom az említett lokális zenitre utaló megállapításomat? Például arra, hogy a csodás nemzeti stadion, a Puskás Aréna 2019 őszi átadásával végre méltó kulisszái lettek a mindenkori MK-finálénak. Bár az elején a koronavírus-járvány „bekavart”, 2022-ben már mintegy negyvenezren nézték meg élőben az akkori Fradi–Paksot, rá egy évre a ZTE és a másodosztályú Budafok első blikkre nem túl közönségvonzó meccsére is kimentek 25 ezren (Budafokról alkalmi különvillamossal…), a tavalyi újabb zöld-fehér összecsapást pedig csaknem 55 ezren nézték meg a helyszínen. A szakmai értéket növeli, hogy a végső győztes az Európa-liga selejtezőjében próbálkozhat, így van egy javítási lehetősége a Konferencialigában, s odaérhet egy kontinentális főtáblára, legutóbb a Paks az utolsó lépcsőfokban botlott el.

Az idei negyeddöntő meccsei közül nyilván az FTC–Újpest derbi emelkedett ki hangulatával, nézőszámával, de azt sem rossz tapasztalni, hogy a többi három elődöntős alapvetően magyar játékosokra alapozva jutott el idáig. S jut majd legalább egyikük még tovább. Szerintem szerep­osztásról függetlenül érdemes lesz május 14-én elzarándokolni a Puskás Arénába.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!