Kalmár Zsolt hálás azoknak, akik segítették újabb visszatérésében
KALMÁR ZSOLT TUDJA, hogyan kell visszatérni. Az elmúlt években számos súlyos sérülésen és rehabilitáción átesett, amelyek miatt két Európa-bajnokságot is ki kellett hagynia, de szeptember végi felépülése óta egyre több játékpercet kap Pető Tamástól, és vasárnap a Kecskemét ellen megszerezte első gólját az idényben. Hatalmas változást hozott pályára lépése a második félidőben – természetesen a csereként duplázó Nicolás Stefanellit is érdemes megemlíteni –, három perccel a becserélése után már vezetett a Fehérvár, s 6–1-es győzelmet aratott, így megelőzte a tabellán az ETO-t, és tapad a felsőházra.
„Fontos győzelmet arattunk, mert leszakítottuk a mögöttünk elhelyezkedő csapatokat, s felzárkóztunk az első hathoz – értékelt a mérkőzés után Kalmár Zsolt. – A meccs elején passzívan, kivárásra játszottunk, ám a második gól után a kezünkbe vettük az irányítást. Fantasztikus érzés, hogy hosszú idő után gólt szereztem, és hogy a pályán töltött minden percet élveztem. Nehéz leírni, mit jelent ez a lelkemnek, kemény időszakon vagyok túl. Rengeteg munkát fektettem abba, hogy százszázalékos állapotba kerüljek, már jó erőben érzem magam. Lehet, sokan leírtak, de bíztam magamban, hogy vissza tudok térni harmadszor is.”
A 36-szoros válogatott középpályás rendkívül hálás azoknak, akik ebben a lelkileg megterhelő időszakban mellette álltak és segítették a felépülését.
„A csapat önbizalmának fontos volt ez a hét, hiszen volt egy negatív sorozatunk a bajnokságban, ám a Ferencváros ellen elkezdtünk más rendszerben játszani, s amióta mindenki megtalálta a helyét, remek teljesítményt nyújtunk. A győzelmek mellett a mutatott játék is jó volt, megérdemeltük ezeket a sikereket. Fiatal, tehetséges és motivált játékosokból áll a csapat. Ami a sérülésemet illeti, néhányszor sajnos már végigjártam ezt az utat, sokszor tértem vissza, és lőttem újra gólt. Ebben az időszakban ez a fontos, egyre jobb erőben vagyok, és bizonyítom magamnak is, hogy jó irányba haladok. Meg akarom köszönni mindenkinek, aki valamilyen formában mellettem állt a nehéz időszakban. A szüleimnek, a testvéreimnek és persze a feleségemnek is, ő úgy ápolt, mint egy kisbabát, amikor nyolc hétig nem tudtam lábra állni. Mindent megtett, hogy visszatérjek, és szeretném megköszönni a Győrben dolgozó szakembereknek is, akik sokat foglalkoztak velem, valamint a Fehérvár FC vezetőségének, az edzői stábnak és a klubnál dolgozó fizioterapeutáknak, akik a szabadnapokon is itt voltak velem és segítettek a visszatérésemben!”
