Van-e tökéletes labdarúgó-akadémia?

Vágólapra másolva!
2011.11.29. 14:24
null
Tamás Krisztián már a milánói akadémia növendéke (Fotó: utanpotlassport.hu)
Címkék
Magyarországot a 21. századra „elözönlötték" a bentlakásos módszerrel labdarúgókat képző akadémiák, míg Európában éppen mostanság kezdik úgy gondolni, hogy mégsem ezek a fajta utánpótlás-műhelyek a legmegfelelőbbek. Az akadémiák nem azonos módon működnek, a magyarok egymástól és külföldi társaiktól is jó néhány dologban különböznek. Hogy miben, ennek járt utána az utanpotlassport.hu.

Az itthoniak közül négyet emeltünk ki: az először alapított Sándor Károly Akadémiát, és az újabb hullám első követeit, a Magyar Futball Akadémiát, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát és az Illés Akadémiát.

Az NB II-ben szereplő MTK agárdi műhelye az egyetlen, amely nyíltan vállalja, hogy elsősorban a külföldi piac számára képez játékosokat. Talán ennek is tudható be, hogy 2011 tavaszán a csapat kiesett az első osztályból. A Sándor Károly Akadémiát tehát jelentős profit reményében hozták létre, ami viszont elmaradt. Ettől függetlenül jó néhány jelentős sikert könyvelhet el, mint amilyen az MTK bajnoki címe, vagy az U20-as válogatott egyiptomi világbajnoki bronzérme; mindkét csapat gerincét az innen kikerült játékosok adták.

Természetesen a többi műhely sem zárkózik el teljesen a tanulók külföldi értékesítésétől, de az elsőrendű cél az, hogy az első csapatot töltsék fel minőségi játékosokkal. Ezen felül az már plusz, ha külföldre is sikerült egy-két játékot eladni, mint ahogy a szombathelyinek nemrég Tamás Krisztiánt.

Abban az összes akadémia megegyezik, hogy bentlakásos módszerrel képzik a gyerekeket. Az MFA tulajdonosa, George F. Hemingway szerint a kispesti akadémia ebben a legteljesebb, hiszen náluk minden egy helyen van, a lakószobától az ebédlőn és a futballpályákon túl a tanteremig. A Budapest Honvéd még valamiben különbözik jelentősen a többitől – legalábbis Szalai László igazgató szerint: sokkal nagyobb súlyt helyeznek a tanulásra. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nemrég együttműködési szerződést kötöttek a gödöllői Szent István Egyetemmel, ezzel biztosítva azoknak a fiataloknak a továbbtanulást, akikből esetleg nem lesz profi labdarúgó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a felcsúti Puskás Akadémiának már egy ideje megvolt a kontraktusa ugyanazzal a felsőoktatási intézménnyel.

Az MFA növendékei az NB II-ben
Az MFA növendékei az NB II-ben

És ha már a felcsúti akadémia jött szóba: az Orbán Viktor alapította intézmény rendelkezik a legnagyobb éves költségvetéssel, ebből kifolyólag az infrastruktúrája is jelentősen különbözik a többitől. A legnagyobb a területe, s a legtöbb gyakorlópályával, összesen kilenccel rendelkezik. Van fedett tesztpályája (Mezey György saját fejlesztése), amelyen remekül nyomon lehet követni a játékosok fejlődését. Van harminc partnercsapata, ahonnan azonnal értesítik a bázis szakembereit, ha kiemelkedően ígéretes játékos szúr szemet nekik. Van saját televíziós csatornája, amely 15 környező településen és interneten is fogható, így Felcsút vonzáskörzetében minden gyereket megpróbálnak elérni.

Ezen kívül itt állítanak egyedül megfelelő példaképeket a gyerekek elé. Először is a névadó Puskás Ferencnek is hatalmas kultusza van (nemrég a legismertebb magyar hagyatéka is ide került, ami ellenérzést váltott ki a Honvéd-szimpatizánsokból). Ezen kívül a jelenkor magyar sztárjait is rendszeresen elhívják Felcsútra előadást tartani, többek közt a válogatott fiatal támadója, Szalai Ádám járt náluk. Az Illés Akadémia még az, ahol ezzel foglalkoznak, ami nem nehéz, hiszen a két tulajdonos, Illés Béla és Halmai Gábor a közelmúlt magyar labdarúgásának kiemelkedő egyénisége volt.

Ezek tehát a főbb jellemzők, amelyek beférnek egy cikk véges kereteibe. És most nézzük, hogyan működik mindez a ma fejlettebb futballkultúrával bíró országokban! Összehasonlításunk első állomása Olaszország, mégpedig Milánó. A már említett Tamás Krisztián foglalta össze nekünk, hogy az elmúlt két évben milyen különbségeket figyelt meg:

„Mi hotelben lakunk, együtt húsz-huszonöt légiós. A milánóiak otthon, a szüleikkel. Az edzőközpont ugyan csak tíz percre van tőlünk, de mindig külön busszal visznek minket edzésre és suliba. Szerintem Szombathelyen is remek körülmények között kaptunk magas színvonalú képzést, de azért vannak különbségek. Az edzések például mások, itt maximálisan koncentrál mindenki az elsőtől az utolsó percig, és jóval nagyobb iramban folynak, mint otthon. Nagyobb hangsúlyt fektetnek az erősítésre, viszont az is fontos szempont, hogy mindig frissek legyünk, ezért nem futunk olyan hosszú távokat, mint otthon, inkább a sprintek jellemzőek. A pályák száma jóval magasabb, Milanellóban van tizenegy, és még egy edzőközpontban plusz kilenc. Az orvosi háttér elképesztően fejlett, nekem pár hete egy húzódásomat mindössze három nap alatt hozták helyre, ez otthon azért nem ment volna.

Itt tehát nincs minden egy helyen, külön van az edzés, a szállás és az iskola. A pályák száma messze meghaladja a nálunk legfejlettebb Puskás Akadémiáét, és az orvosi háttér is jóval fejlettebb. Az, hogy az edzéseken mindenki maximálisan koncentrál, nyilván mentalitásbeli különbség. Mégis: ez lehet az, ami miatt Nyugat-Európában már nem erőltetik annyira a kollégiumi rendszert: nem kell a sportolót non-stop ellenőrizni, mert kialakítják benne a profi mentalitást.

Erre a legjobb példa Hollandia, elsősorban az Ajax, amelynek az utánpótlás-műhelyére „minden akadémia atyjaként″ tekintenek. Amszterdamban azok a gyerekek maradhatnak otthon a családjukkal, akik 60 kilométeres körzeten belül laknak. Azokat pedig, akik ennél messzebb élnek, nevelőszülőkhöz költöztetik a városban. Előbbieket és utóbbiakat is Ajax-taxi szállítja mindennap edzésre, iskolába és haza. De Németországban a Bayern München is megpróbálja visszaadni a családi légkört azzal, hogy a kollégiumban nevelőszülők laknak a srácokkal. Napjaink legsikeresebb akadémiájának a kollégiumába, a barcelonai La Masíába pedig csupán azokat a gyerekeket költöztetik, akik tényleg nagyon messze, több száz kilométerre laknak a várostól.

Infrastruktúrában az utóbbi akadémiák is lepipálják a magyarokat, de ez egyértelműen a jóval nagyobb költségvetésnek tudható be. A legnagyobb különbség mégsem pusztán anyagi okokra vezethető vissza: elképesztően nagy kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. Az Ajax például 60 általános iskolával tartja a kapcsolatot, és csap le azonnal a tehetségekre, míg a Milannak hasonló okokból 90 (!) testvér egyesülete van.

Ami a példaképeket, vagyis a gyerekek számára az inspirációs tényezőt illeti, Tamás Krisztián elmondása szerint a Milanban ezzel olyan nagyon nem foglalkoznak, habár túl nagy szükség sincs is rá, valószínűleg elég a gyerekeknek, ha megnézik élőben az első csapat mérkőzését. Az Ajaxban viszont megadják a módját, szinte kivétel nélkül a klub korábbi legendáit veszik fel edzőknek, így az emberpalánták csakugyan azt érezhetik, hogy a legjobbaktól tanulnak. A Bayernben is ez a tendencia, de Münchenben még arra is figyelnek, hogy a 15 évesnél fiatalabb gyerekekkel csak 30 év alatti trénerek foglalkozzanak, a könnyebb kommunikáció érdekében. Még a legfiatalabbak is ugyanolyan szerelésben játszanak, mint a felnőttek, ezzel próbálják erősíteni bennük a klubhűséget.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy nincs két egyforma akadémia, egyedüli recept sincs, hiszen ha csak a külföldieket nézzük, a Milan, az Ajax, a Bayern és a Barcelona is elképesztő sikereket tud felmutatni. Magyarországon a Sándor Károly Akadémián kívül – ahol a kezdeti sikerek után most kisebb visszaesés tapasztalható – egyelőre nehéz mérni az eredményességet, mert a többi műhelyből még csak most kerülnek ki az első végzős osztályok tanulói.

További korosztályos hírek, tudósítások, interjúk az utanpotlassport.hu-n!

További cikkek a sportág fiataljairól az utanpotlassport.hu LABDARÚGÁS aloldalán.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik