Hosszabbítás: Lovasi András megtanult döntéseket hozni

– Sportol még valamit?
– Csak úszom, vagy biciklizem a Rátgéber Lacitól kapott szobakerékpáron, és közben megnézek egy jó filmet. Sajnos a térdem elég tropa, már nem bírja a futást. Tavaly az Adrián nyaraltunk, futottam a parton, és óriásit pereceltem a kávézók mellett a sétányon, sikeresen megnevettetve a vendégeket.

– No és mi a helyzet a kosárlabdával?
– Régen játszottam én is, irányító voltam, szerettem is, de a pontszerzéssel bajban voltam. A feleségem is több kosarat dobott, mint én, amikor Orfűn egymás között streetballoztunk.

– Ön írta és szerezte a Pécsi VSK női együttesének indulóját, amely igen népszerű nóta lett, ám mostanában keveset hallani, hiszen a klub, amely Európában is letette a névjegyét, abban a formában már nem létezik.
– Szomorú ez, mert a kilencvenes évektől Pécsről sok embernek a fantasztikus női együttes jutott az eszébe. De mint a popzenében, a sportban is a sikerszériának van egy élettartama. Felejthetetlen volt a Sopron–Pécs vetélkedés, de az élet mást hozott a klubnak és a városnak, amelynek azóta a sportban nincs meg az a kohéziója, amilyen akkoriban volt a Rátgéber-csapat kapcsán, hogy mindenki magáénak érezze a hozzátartozást, a kötődést. Vegyük a Real Madrid és a Barcelona rivalizálását. Az még nagyon sokáig eltart majd, mert már olyan erős a társadalmi beágyazottsága a párviadalnak, olyan erős alapokon áll a két klub, hogy nem fenyegeti a veszély, hogy az egyik sokkal jobban meggyengülne, mint a másik.

Hogy mi a véleménye Lovasi Andrásnak a Kossuth-díjról, a Kispál és a Borz együttes megszűnéséről, a filmszereplésről, a költői ambíciókról, az életrajzi könyvéről és a Fishing on Orfű fesztiválról, arról bővebben a Nemzeti Sport szombaton megjelenő Hosszabbítás című mellékletében olvashat.