Klub-vb: csak az arany elfogadható a címvédőnél

MANCHESTER CITY

A saját mércéjével mérve nem zárt jó idényt a FIFA-klubvilágbajnokság címvédője, a Manchester City. Az égszínkék mezesek azon kívül, hogy az évad eleji angol szuperkupában 1–1 után tizenegyesekkel legyőzték a városi rivális Unitedet, semmilyen trófeát nem tudtak begyűjteni, ami azok után, hogy Pep Guardiola érkezése óta a Bajnokok Ligáját, a klubvilágbajnokságot és az UEFA Szuperkupát egyszer-egyszer, a Premier League-et hatszor, az FA-kupát kétszer, a Ligakupát négyszer, az angol szuperkupát háromszor nyerték meg, bizony igencsak soványka eredmény a világ egyik leggazdagabb klubjától. Nem csoda hát, hogy a klub-vb-n résztvevő több csapathoz – Inter, Dortmund, Real Madrid – hasonlóan a manchesteriek is úgy tekintenek az első ízben harminckettes mezőnnyel rendezett klub-vb-re, mint lehetőségre, hogy megmentsék az idényüket. Ráadásul címvédőként – 2023-ban a Fluminensét verték meg 4–0-ra a döntőben – kötelező lenne jól teljesíteni, s a torna ragyogó alkalmat kínál arra is, hogy új szerzeményeiket beépítsék.

Guardiola ugyanis generációváltást akar levezényelni a Citynél, s már meg is jöttek az első „fecskék”: a június végén – minden bizonnyal a Napolihoz – távozó Kevin De Bruynét a Milantól megszerzett holland Tijjani Reijndersszel pótolja a katalán mester, de átigazolták a Lyon 21 éves, francia válogatott szélsőjét, Rayan Cherkit is, aki szintén a klubvilágbajnokságon debütálhat az angolok játékosaként. A City kerete így jelenleg a Transfermarkt becslése szerint 1.26 milliárd eurót ér, amellyel a Real Madrid mögött a második helyen áll a klubvilágbajnoki mezőnyben. Ezt az „ezüstérmet” még alighanem készséggel elfogadnák Guardioláék, ám a tornán egyértelműen a nemesebb fémből készült medált célozzák meg – a menedzser szakmai tudásán, a klub pénzügyi potenciálján és a keret erején aligha múlhat a siker és a vele járó dicsőség.

JUVENTUS

Olaszország rekordbajnoka (36 bajnoki cím) évek óta nem a klub hagyományainak megfelelően teljesít, legutóbb öt évvel ezelőtt, 2020-ban nyerte meg a Serie A-t, azóta csak két Olasz Kupa-győzelmet sikerült felmutatnia. Ez arrafelé édeskevés, ráadásul az idei bajnoki 4. hely tükrözi is az erőviszonyokat, ugyanis a bajnok Napoli, valamint az Inter és az Atalanta is egyértelműen jobb csapat lett az évek folyamán a „zebráknál”. Ez már önmagában is elfogadhatatlan a fehér-feketék szurkolói számára, azt figyelembe véve pedig különösen kínos, hogy a Juve kerete csaknem a dupláját éri, mint a nápolyiaké, s a bergamóiakén is jó 150 millió euróval túltesz. A nagy áttörést persze balgaság lenne a „csoporttárs” Manchester Cityhez hasonló dúsgazdag klubokat felvonultató klub-vb-től várni, de egy esetleges elődöntős szereplés mindenképpen arról árulkodna, hogy szakmailag jó irányba halad az Igor Tudor irányította csapat.

A klubvilágbajnokság, amelyre a hetedik legjobb négyéves UEFA-együtthatóval került be a Juve, még új terep az „öreg hölgy” számára, ám az Interkontinentális Kupát – csakúgy, mit a BEK/BL-serleget – már kétszer is a magasba emelhették a torinóiak. Első ízben 1985-ben, az Argentinos Juniorsszal mérkőztek meg a trófeáért az olaszok, akik Michel Platini és Michael Laudrup révén kétszer is betaláltak a döntőben, de ugyanennyiszer volt eredményes az ellenfél is, így tizenegyesrúgásokra került sor – a szétlövést 4–2-re a Juventus nyerte meg. Másodszor, 1996-ban is argentin riválissal kellett szembenézniük a torinóiaknak Tokióban, az ellenfél ezúttal a River Plate volt, amelyet egy igencsak jól eltalált Alessandro Del Piero-bombával sikerült térdre kényszeríteni. Az idei tornán a csoportkör aligha teszi próbára Paolo Rossiék kései utódait, ám ha a papírformának megfelelően a City mögött a 2. helyre futnak be a négyesben, a nyolcaddöntőben a Real Madrid jöhet szembe.

VIDAD CASABLANCA

A papírforma alapján a G-csoport két nagymenőjének dolgát legfeljebb megnehezítheti a huszonkétszeres marokkói bajnok. A Vidad Casablanca országos bajnoki címein kívül a Marokkói Kupát kilencszer, a CAF-szuperkupát, a CAF Kupagyőztesek Kupáját és az Afroázsiai Nemzetek Kupját egyszer-egyszer, az afrikai Bajnokok Ligáját háromszor nyerte meg. Utóbbi sorozatban legutóbb 2022-ben diadalmaskodott, ennek köszönheti részvételét a klubvilágbajnokágon, ahol harmadszor szerepel. A 2017-es tornán a negyeddöntőben kapcsolódtak be a küzdelmekbe a marokkóiak, akik hosszabbítás után kaptak ki 1–0-ra a mexikói Pachucától, majd az 5. helyért vívott mérkőzésen az Urava Red Diamonds ellen maradtak alul 3–2-re. A valójában 2023 februárjában megrendezett 2022-es klub-vb-n az Al-Hilallal ütköztek meg a második fordulóban, s 1–1 után tizenegyespárbajban veszítettek, ami egyben a torna végét is jelentette a marokkóiak számára.

A Vidad hazája bajnokságát legutóbb a 2021–2022-es idényben nyerte meg, a most befejeződött kiírásban a 3. helyen végzett. A csapat három jelenlegi válogatottal büszkélkedhet, a középső védő Dzsamal Harkassz és a kapus El Mehdi Benabid a marokkói, a középcsatár Selemani Mwalimu a tanzániai nemzeti csapat keretének tagja – Harkassz és Benabid egyben a klub két legértékesebb játékosa is. A Vidadnál aligha fűznek vérmes reményeket a tornához, a két európai ellen gyakorlatilag esélytelenek, de az Al-Aint azért szeretnék megelőzni.

AL-AIN

Az Egyesült Arab Emírségek legeredményesebb futballklubját 1968-ban alapították, s indulása óta 14 bajnoki címet, hét országos kupát, öt szuperkupát és két ligakupát nyert hazájában, kétszer az ázsiai Bajnokok Ligájának, egy ízben a Perzsa-öböl-menti országok BL-jének lett a győztese. A dúsgazdag arab klub az ázsiai klubfutball legértékesebb trófeáját legutóbb 2024-ben nyerte el – ennek köszönheti a meghívását az idei klub-vb-re –, előtte pedig 2003-ban diadalmaskodott. A tornán eddig egyszer vett részt az Al-Ain, mégpedig 2018-ban, amikor a rendező ország képviselőjeként a selejtezőből indulhatott. Az első mérkőzésen az új-zélandi Wellingtont 3–3 után tizenegyesekkel győzte le az arab csapat, majd az Espérance de Tunist verte meg 3–0-ra. Az elődöntőben a River Plate-tel találkozott, s 2–2 után szétlövésben az argentinokat is búcsúztatta. A fináléban azonban minden igyekezetük hiábavaló volt, a Real Madrid ugyanis 4–1-re legyőzte az Al-Aint – az ezüstérem azonban így is több mint szépen csillogott...

A legutóbbi hazai bajnoki szezon nem úgy jött ki az Al-Ainnak, ahogy azt klub elöljárói szerették volna, a csapat ugyanis csak az 5. helyen végzett a bajnokságban. A középcsatár, a togói Kodjo Laba azonban így is örülhetett, 20 góljával ugyanis ő végzett az első helyen a mesterlövészek versenyében. Laba nyilván tagja hazája nemzeti csapatának is, rajta kívül az arab klub még tizenkét futballistát delegál a különböző válogatottakba. Közülük a leghíresebb a portugál kapus, Rui Patrício, rajta kívül Rami Rabia az egyiptomi, Szufian Rahimi a marokkói, Kaku a paraguayi, Pak Jong Vu a dél-koreai színeket képviseli, a többiek pedig az emírségek válogatottjának tagjai. Nem rossz névsor, meg is előzhetik a casablancaiakat, de a Juventusszal és főleg a Manchester Cityvel nem vehetik fel a versenyt.

G-CSOPORT 
Június 18., Philadelphia, Lincoln Financial Field
Manchester City (angol)–Vidad AC (marokkói)
Június 18., Washington, Audi Field
Al-Ain (egyesült arab emírségekbeli)–Juventus (olasz)
Június 22., Philadelphia, Lincoln Financial Field
Juventus (olasz)–Vidad AC (marokkói)
Június 22., Atlanta, Mercedes-Benz Stadion
Manchester City (angol)–Al-Ain (egyesült arab emírségekbeli)
Június 26., Orlando, Camping World Stadion
Juventus (olasz)–Manchester City (angol)
Június 26., Washington, Audi Field
Vidad AC (marokkói)–Al-Ain (egyesült arab emírségekbeli)