Magasba emelt kezek – Kovács Erika jegyzete

Az ember óhatatlanul a szívébe zárja a bajnokokat, az igazi sportembereket, hiszen ők azok, akik amellett, hogy a sportágukban kiemelkedően sikeresek, emberként is bizonyítanak.
Újra meg újra.
Újra meg újra.

Újságíróként persze sokszor jó megtartani a három lépés távolságot, de van, amikor egész egyszerűen nem lehet, éspedig azért nem, mert az emberi tettek és megnyilvánulások elfeledtetik ezt az íratlan szabályt.

És én vállalom ország-világ előtt, hogy ha van csapat, amelyikkel szemben elfogult vagyok, akkor az a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott.

Ez így volt már tizenöt évvel ezelőtt, és így van most is.

Az intervallummal korántsem arra akartam utalni, hogy repül az idő (és mindannyian öregszünk...), sokkal inkább arra, hogy ez a mára már nem is olyan kis család telis-tele van igazi sportemberekkel.
Példaképekkel.

Olyan nagyságokkal, akik nemcsak a jégen, hanem a palánk innenső oldalán is rendre bizonyítanak.

Sokszor éltem át a csapat mellett könnyes pillanatokat, jórészt a sikereknek köszönhetően, de időről időre meghat valami olyan is, amiről lehet, hogy a sportágért szurkolók mit sem tudnak – merthogy az is ennek a (kis) családnak a jellemzője, hogy nem állnak ám minden egyes pillanatban a színpadra és mesélik el, mennyire összetartanak, mennyire figyelnek egymásra, és mi mindent tesznek meg a másikért.

A csapatért.

Kétsége persze ne legyen senkinek, itt is akadnak nehézségek, akár „ordítozós” percek, órák is, nem lengi körül rózsaszín köd a bázisként szolgáló Gyakorló Jégcsarnokot, ám az élet mindig hoz olyan fordulatot, amely megmutatja, a válogatottat igazi sportEMBEREK alkotják.

Ezt a mostani fordulatot, pontosabban az első felvonását persze egyáltalán nem vártuk, hiszen azért fohászkodtunk, hogy a pekingi olimpikonjainkat kerülje el a koronavírus – nem sikerült...

Liu Shaoang megfertőződött, s miután kiderült, hogy pozitív a tesztje, rögvest felemelte a kezét két short trackes, tegyük hozzá, hogy az olimpiai csapatból kimaradó két short trackes: betartva minden szabályt, figyelve a legapróbb részletre is, ők bizony vállalják, hogy a fiatalabbik fivérrel dolgoznak, amíg nem utazhat a többiek után Kínába.

Kell ehhez bármit is hozzátenni?

Könnyes szemmel mondom: az (arany)érem mindannyiunk szívét megérinti, de az igazi bajnokok nem mindig csak a jégpályán mutatják meg, milyenek is valójában.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!