Spanyol-dán és szerb-horvát meccs az elődöntőben

Dánia pont nélkül érkezett a középdöntőbe, mégis a négy között van (fotó: Action Images)

FRANCIAORSZÁG–IZLAND

1. félidő

Hogy nem fulladt teljes érdektelenségbe és hangulattalanságba a pekingi olimpia döntő kvázi visszavágója, arról a kéttucatnyi drukkerből álló, a rajt óta lelkesedéséből csupán minimális erőt veszítő francia tábor gondoskodott. Kedvüknek azonban nagyon nem tett jót, hogy „elalvó″ kedvenceik gólt sem szerezve a második perc végére háromgólos hátrányba kerültek (3–0). A motiválatlan franciák a folytatásban sem tudtak ráhangolódni a meccsre, védelmük átjáróház volt – Thierry Omeyer is ritkán találkozott a labdával –, támadójátékuk meg erőtlen. A 11. percben Izland ötgólos előnyénél (9–4) Claude Onesta szövetségi kapitány nem bírta tovább: csapata vesszőfutását látva kikérte az idejét. Omeyer néhány bravúrja, és a kispadról nagy kedvvel érkező csereember, William Accambray góljai (4/4 – hat perc alatt) kellettek a franciák felzárkózásához, így Björgvin Gustavson hiába védett átlagon felül (12/24) az izlandi kapuban, csapata korábbi hatgólos előnye az első félidő végére megfeleződött (12–15).

2. félidő

A Montpellier balátlövője a folytatásban sem lassított, és mivel csatlakozott hozzá övéi közül a szintén a kispadról beszálló Cédric Sorhaindo is, a Barcelona kilóra is meglévő beállójával kiegészülve a 37. percben már átvették a vezetést a franciák (17–16). Az izlandi szövetségi kapitány, ahogy a tornán eddig mindegyik mérkőzésen, úgy ezúttal is védői összes szabálytalanságánál a támadók műesését mutatta a bíróknak. Nem sok eredménnyel... Neki legyen mondva: ha ő kapna fele akkorát az izlandi falban, mint az ellenfél játékosai, alighanem átértékelné a szimulálás fogalmát. Izland támadásban továbbra is sematikusan erőltette a beállós játékot, ami csak részben járt sikerrel, így döntően már neki kellett kapaszkodnia a franciák után. Utóbbiak harmadik számú beállója, Gregoire Detrez is jól mozgott üres területre az izlandi hatoson, könnyen megtalálható volt a labdákkal, amelyeket rendre gólra, vagy éppen büntetőre váltott. Az 50. percben már három gól (27–24) volt a lendületbe jövő franciák előnye az egyre inkább fáradó, sablonosan játszó izlandiak ellen. Izland támadásban mégis elő tudott húzni néhány váratlan, addig nem látott dolgot – úgy mint átlövés –, így a hajrá ismét kiegyenlítetté vált, az 57. perc végére egalizáltak is az izlandiak (28–28), és Omeyer gátolta meg őket abban, hogy a vezetést is átvegyék. A 60. perc közepén Izland büntetőből egyenlített, de támadhattak a franciák, Onesta 13 másodperccel a vége előtt kért időt, de hiába, nem jött össze a győztes találat (29–29).

SPANYOLORSZÁG–SZLOVÉNIA

1. félidő

Kimondottan nagy gondban lettek volna a csapatok, ha a találkozót a szurkolóiknak kellett volna megvívniuk. A szlovének kispadja igen rövid lett volna, a spanyolok ellenben már annak is örülhettek volna, ha a kezdő kompletten összejön. És akkor még nem is beszéltünk a koedukáció nehézségeiről... Kiegyenlítetten indult a nem túl nagy iramú és hőfokú mérkőzés, a spanyolok abból sem tudtak maguknak előnyt kovácsolni, hogy Luka, majd Miha Zvizej is kiszállt a játékból két-két percre. A spanyolok középső emberei lassan és így eredménytelenül támadták a falat. Ezért idővel inkább a szélen próbálkoztak, de akkor jött az ellenünk is parádézó Gorazd Skof kapus. A szlovének a tőlük látott betöréses, bejátszásos, lerohanásos játékból profitáltak, annak kapkodós hátrányaival. Előfordult, hogy a kapott gól utáni középkezdésnél egyből odaadták a labdát a gólszerzés után még csak visszafutó, éppen a félpályához érő spanyolnak, Raúl Enterríosnak. Harmincpercnyi játékot követően igazságosnak tűnt az eredményjelzőn lévő döntetlent (15–15).

A hangulat csupán akkor költözött percekre a csarnokba, amikor a 22. percben feltűnt, és felült a lelátóra a magyar válogatott néhány tagja.

2. félidő

Luka Zvizej volt a szlovének vezére a szünet után, gólerős játékával néggyel (21–17) megléptek, a spanyolokon már érződött, egyetlen porcikájuk sem kívánja ezt a mérkőzést. A 37. perc végén Valero Rivera szövetségi kapitány elérkezettnek látta az időt, hogy felhívja játékosai figyelmét: kezdjenek el végre játszani is. Ezt a 6–2-es etapot talán a szurkolóik is hozták volna... Felrázta a spanyolokat az időkérés – nemkülönben a csarnokba lassan beszivárgó magyar tábor, amelynek bemelegítését kihasználva nem először kapott már erőre Spanyolország a tornán –, gyorsítottak a tempón, és a 43. percben José Manuel Sierra védett büntetőjét követően egyenlítettek (24–24). Új meccs kezdődött tehát a hátralévő időben, amelyen az akkor már lendületbe jövő spanyolok tűntek esélyesebbnek a győzelemre. Aztán az 5–1-es periódust követően a 49. percben már vezettek is a spanyolok, akiknek előnye két gól volt öt perccel a vége előtt (30–28). A szlovénektől ezúttal hiányzott az átlagon felüli kapusteljesítmény, hogy kifogják a szelet a spanyol támadásokból – Skof a hajrára át is adta a helyét cseréjének, Primoz Prostnak –, Iker Romero pedig ezúttal is biztos kezű ítéletvégrehajtónak bizonyult. A végjátékra nem maradt izgalom (35–32).

A MAGYAR–HORVÁT MECCSRŐL ITT OLVASHAT!