Kilencven éves Laurencz László, a női kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya
Jellemző Laurencz László humorára, hogy amikor négy évvel ezelőtt, 2020-ban a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) szerződést bontott a női kézilabda-válogatott akkori kapitányával, a dán Kim Rasmussennel, az akkor 85 éves mesteredző felhívta a szövetséget, és így szólt a telefonba: „Itt Laurencz. Először is: vállalom.”
A legendás kapitány 1990 és 1996 között 175 mérkőzésen irányította a női nemzeti együttest, ebből 121-et megnyert, a C-csoportból újra az elitbe juttatta, majd világbajnoki ezüstérmet (1995) és olimpiai bronz- (1996) szerzett vele. Nemcsak szókimondó és karakán vezetőként, de keménykezű edzőként is őrzi az emlékezet, aki nem ismert megalkuvást, és megvoltak a maga módszerei. Előfordult például, hogy a félidei szünetben nem engedett be senkit az öltözőbe, hanem edzést vezényelt a lányoknak a pályán a két félidő között, mert elégedetlen volt a csapat teljesítményével és hozzáállásával.
„A szélsőséges esetekre szélsőséges választ kell adni. Nem mondom, hogy ez a követendő példa, de amikor egyszer a dél-koreaiak ellen játszottunk, a meccs előtt lelkesen felkészítettem őket, mindent átvettünk a mágnestáblán, erre a félidőben nyolc góllal vezetett az ellenfél – emlékezett vissza lapunknak 2020 július 18-án, amikor Csepelen sportcsarnokot neveztek el róla. – Elöntötte az agyamat a vér, a szünetben letéptem mindent a tábláról, és a második játékrészre kimentünk négy balkezessel. Az ellenfélnek a szája is tátva maradt, mondjuk a mi lányainknak is, mert többeknek olyan poszton kellett játszaniuk, ahol azelőtt soha.”
Laurencz László 1962-ben kezdődött edzősködni, 2010-ben állt fel végleg a kispadról, de a sportágtól sosem távolodott el. Az osztrák válogatottal hatodik lett az 1984-es olimpián, a magyar nemzeti együttest hét világversenyen irányította, az Építőkkel kétszer nyerte meg a magyar, a Hypobankkal pedig egyszer az osztrák bajnokságot, és fontos szerepet vállalt a Dunaferr 1995-ös KEK-győzelmében is. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, 2010-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a szövetség pedig 2015-ben a legrangosabb szakmai díjjal tüntette ki, megkapta Török Bódog-életműdíjat.
