Debreczeni-Klivinyi Kinga azzal kezdte, kislánya már nagyon várta, hogy hazaérjen.
„Nyilvánvalóan jó lett volna még ott maradni a világbajnokságon, mert úgy terveztük, később jövünk haza, de hazajönni mindig jó” – mondta az átlövő.
„Visszanéztem az utolsó tizenöt-húsz percet, mert nem voltak meg a részletek, és ugyanaz az érzésem volt, mint meccs közben, hogy: »Ezt hogy csináltuk?« Nézve is érthetetlen volt, ami a pályán történt” – elemezte a horvátok elleni mérkőzést a Budaörs magyar válogatott átlövője, Debreczeni-Klivinyi Kinga. „Merítettünk abból egy kis erőt, hogy emberelőnybe kerültünk, egy-két könnyű gólt lőttünk, Blani (Böde-Bíró) is elkezdett nagyon jól védeni és egy csapatnak nagyon sokat számít, amikor mögötte a kapus ziccereket fog és nagy védései vannak, mert abból tudjuk, hogy lehet menni előre, támadásban nem húztuk az időt és már lőttük is a gólt, úgyhogy nagyon gyorsan pörögtek az események” – tette hozzá a Horvátország elleni világbajnoki mérkőzésről a győztes gólt szerző balátlövő.
„Kinéztem Vovára (Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány) és bemutatta azt a figurát, amit előző nap gyakoroltunk edzésen, csak egy kicsit módosítottunk rajta és nem a szélső futott be, hanem a beálló és a két belső ember kettő kettőzött középen és láttam, hogy Simon Petra jól összeléptette a két belső hármast és a kettes védő – akinek ott volt a beálló is – rám helyezkedett, én bemutattam egy passzcselt, elugrott előlem és akkora minimális rés volt, hogy úgy voltam vele, hogy beugrok. Veszítenivalóm nyilván volt, de akkor nem jutott eszembe, hogy nem lövöm be vagy mi történhet, szóval beugrottam és lőttem” – jegyezte meg Debreczeni-Klivinyi, hozzáfűzve, hogy szerencséje is volt a gólnál, mert a kapus lábai közé lőtt.
A balátlövő az interjúban beszélt a bizalomról, kispadról, örömről, vezérszerepről, összeomlásról és a csapatról is.
