Kézilabda: Mocsai szerint a véd- és dacszövetség volt a női válogatott sikereinek egyik titka

A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) hétfőn díszebéden köszöntötte a 25, illetve 20 évvel ezelőtti világversenyen dobogós csapat játékosait, edzőit, illetve a vezetőket.

Mocsai Lajos felidézte, hogy amikor tíz év után hazatért a német férfi élvonalból, választhatott, hogy a magyar férfi vagy női válogatott irányítását veszi át. Élete egyik legfontosabb döntésének nevezte, hogy a nőket választotta, mert az volt a megérzése, hogy velük komoly munka végezhető, és nagy előrelépés várható.

A mesteredző emlékeztetett rá, hogy a következő időszakban az év végi pontértéktáblázaton a magyar női válogatott többször is az élen végzett, vagyis a világ legeredményesebbje volt.

Hangsúlyozta, férfias kézilabdát, más típusú felkészítési rendszert, más típusú stratégiát vezetett be. A siker egyik összetevője az volt, hogy a vezetők megteremtették a szükséges feltételeket, ő pedig megszüntette a „hatod-hetedrendű csapatok” elleni játékot, és leggyakrabban a franciák, az oroszok, a norvégok, a dánok, vagyis a világ legjobbjai ellen készültek. Ugyancsak nagyon fontosnak nevezte, hogy évente több mint negyven napot töltött együtt a keret, és el tudta végezni azt a munkát, amit az ellenfelek. A kondicionális munkát jól jellemzi, hogy gyakran napi négy edzésük volt, márpedig manapság „a felét sem végzik el” ennek.

„Saját kézilabda-filozófiával rendelkeztünk, nem majmoltuk a norvégokat, a dánokat, vagy a koreaiakat. Taktikailag, stratégiailag olyan kézilabdát játszottunk, hogy például a norvégoknak esélyük sem volt ellenünk az olimpián, pedig világ- és Európa-bajnokként érkeztek” – utalt a 2000-es sydneyi olimpia 28–23-ra megnyert elődöntőjére.

A napjainkban a Nemzeti Kézilabda Akadémia sporttudományos és szakmai főigazgatójaként is tevékenykedő Mocsai úgy fogalmazott, mindenki tehetséges, kiemelkedő képességű ember volt a csapatban, akikkel véd- és dacszövetséget kötöttek a munkában, az edzésekben, ami hihetetlen közösséget jelentett.

Hangsúlyozta, bármennyit is fejlődött azóta a sportág, azokat a meccseket bárkinek meg lehet mutatni, ennyi év után is, hiszen meghatározó kézilabdát játszottak a világ élvonalában.

„Olvastam egy edzőkolléga hosszú nyilatkozatát, hogy a dánokat és a norvégokat kell példának tekinteni. Nem! Benneteket kell példaként tekinteni, akik elvégezték a munkát és elverték a világot. Nem kell mást utánozni!” – mondta korábbi játékosainak a volt kapitány.

„Köszönöm a velem együtt dolgozó kollégáimnak, hogy azokat a makacsságokat, amiket én fafejűként elkövettem, a hátam mögött kiegyenlítették, támogatták” – mondta egykori segítőinek.

Novák András, az MKSZ operatív igazgatója úgy fogalmazott: a siker titka, szükséges feltétele, hogy jó egyéni teljesítmények legyenek, és ilyen karakterek, ilyen kiváló egyéniségek, mint a 25, illetve 20 évvel ezelőtti válogatott tagjai.

„Szuper kézilabdázók, akiket a címer tisztelete, óriási elszántság, kiemelkedő sporterkölcs jellemzett. Nagy szükség van rá, hogy bárhol jártok, és találkoztok a sportági szereplőkkel, azt az energiát, azt a tiszteletet közvetítsétek feléjük. Ügyes játékosok vannak a válogatottban, de talán egy-egy ilyen típusú gondolat rájuk fér” – mondta Novák.

Az 1998-ban Európa-bajnoki bronzérmes válogatott tagjai

Balogh Beatrix, Deli Rita, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita, Németh Helga, Pádár Ildikó, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Simics Judit, Siti Beáta, Takács Gabriella. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

A 2003-ban világbajnoki ezüstérmes válogatott tagjai

Bohus Bea, Farkas Ágnes, Ferling Bernadett, Görbicz Anita, Kirsner Erika, Kulcsár Anita, Lovász Zsuzsa, Mehlmann Ibolya, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Radulovics Bojana, Siti Eszter, Sirina Irina, Sugár Tímea, Szrnka Hortenzia, Tóth Tímea. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.