MKSZ: Dunaszerdahelyen kezdődött a határon túli edzőképzési sorozat

Október 12-én, Dunaszerdahelyen elstartolt a Magyar Kézilabda-szövetség által létrehozott és működtetett edzőképzési program, amelynek hivatalos megnevezése „határon túli”. A résztvevőknek, a felvidéki, délvidéki, partiumi és erdélyi trénereknek, hallgatóknak azonban nehezen áll rá az agyuk és a szájuk e terminológiára – ők inkább a határtalan kifejezést használnák. Juhász István, az MKSZ sportszakmai igazgatója és Elek Gábor, az egyik állandó előadó is sokkal többet lát e kezdeményezésben szűken vett sportszakmai feladatnál.

Elek „Az edzői munka eredményességét meghatározó tényezők” címmel adott elő, Varga Márta, az 1990-es évek válogatott klasszisa pedig „Az egymás melletti védők tevékenysége (védőpárok, védőhármasok), 6:0 területvédekezés oktatása” témakört taglalta. Az elmúlt hétvégén Kárpátalján folytatódott a rendezvénysorozat; a régió alig egy éve elképesztő lendülettel és lelkesedéssel kapcsolódott be a magyar kézilabdás vérkeringésbe, mondani sem kell, embert próbáló körülmények között. Az október 14-15-i beregszászi eseményre például volt, aki azért nem tudott elmenni, mert útközben két ellenőrző ponton is át kellett volna haladnia, és fennállt a veszélye, hogy ha fennakad, már viszik is – nem edzőnek, hanem a háborúba, katonának.

Október 30-án, a Partiumban, Mezőfényen már Bakos István, „Nyuszi” is csatlakozik, és nem meglepő módon „A kapusposztra történő kiválasztás, képességfejlesztés a 10–14 éves korosztályú kapusoknál” felütéssel mutatkozik be. November végén Székelyudvarhelyen és Adán folytatódik a képzés, ismét Elek Gáborral és Varga Mártával, valamint a Délvidéken egy újabb közelmúltbeli, válogatott átlövővel, Laluska Balázzsal.

Elek Gábor, az Esztergom jelenlegi, a Ferencváros 2008–2023 közötti trénere a Fradival annak idején már edzőtáborozott Sepsiszentgyörgyön, szövetségi kapitányként pedig a tokiói olimpia előtt Székelyföldre vitte a válogatottat – a helyi gyerekek visszautasíthatatlan kérésére nemzeti együttesünk első olimpiai „felkészülési mérkőzését” a szentegyházi bitumenpályán vívta, a helyi zenekari és kórustagokkal –, mindezek ismeretében érthető, hogy így beszél új szerepköréről: „Ezen a felkérésen nem kellett sokat gondolkodnom. Pontosabban semennyit sem. Ilyen jellegű programban egyébként sem most veszek részt először, ennek elég régi az előtörténete. Évekkel ezelőtt megkeresett egy ismeretlen a Népligetben, és felvázolta elém egy Fradi-Szatmár együttműködés tervét. Ennek a megvalósítása akkor annyira reménytelennek tűnt, hogy azt gondoltam magamban, ez az ember nyilván őrült, de olyan kedvesen megszállott, hogy adjunk neki egy esélyt. Ő volt Kiss Zoli, a program pedig nem csak megvalósult, de igazi sikertörténet is lett. Amikor például idén meghívtak Szatmárnémetibe, a magyar napokra, egy kerekasztal-beszélgetésre, a helyi edzőkollégákkal már régi ismerősként köszönthettük egymást. Most Dunaszerdahelyen kezdtünk, nyugodtan mondhatom, a szakmai töltet mellett igazi családias hangulatban, légkörben. Úgyhogy hasonló várakozással, örömmel megyek majd a Partiumba, Székelyudvarhelyre és Adára is.”

Csakúgy, mint a két fő szervező az MKSZ részéről, Juhász István és Horváth László EHF-mesteredző, képzésiközpont-vezető. Juhász Elekéhez hasonló alapállásból vallja: „Ez a program nekem sokkal többről szól, mint arról, hogyan kell futni, dobni, kézilabdázni. Ez nem szűken vett sportszakmai, hanem nemzeti ügy. Ahogyan a kollégák is mondják, nem határon túli, hanem határtalan. Ha ebből a partiumi, székelyföldi, felvidéki és délvidéki edzők az összetartozás érzése mellett új szakmai ismereteket, értékes tudást is nyernek, az nekem inkább hab a tortán, de a programnak ez természetesen alapvető célja. Az pedig már az igazi win-win szituáció, ha a kollégák olyan játékosokat is nevelnek, akik évekkel később a magyar válogatottat erősíthetik.”

Ez utóbbi már nem is remény, hanem tény. Elegendő csupán a magyar kézilabda legdélebbi bástyáját, Adát említenünk. Innen indult többek között a felnőtt női válogatottal az év végi világbajnokságra készülő, már az előző vb-n is szerepelt Albek Anna, a nyári, junior Eb-n győztes magyar csapat kulcsfigurája, a torna legjobb kapusává választott Zaj Klára, valamint a junior vb-ezüstérmes, a felnőtt nemzeti együttesben is egyre meghatározóbb Ilic Zoran. Az adai utánpótlás is biztosítottnak tűnik, a 2010-es korosztály idén ugyanis szerb országos bajnoki címet nyert. Ami ott bravúr, az a Felvidéken szinte alapvetés, hiszen a Dunaszerdahely a női szakágban minden korosztályban indít együttest a szlovák bajnokságban, és azok meg sem állnak a dobogóig. Az idén először szlovák bajnok felnőtteknek tehát van honnan, miből meríteniük. A székelyudvarhelyi fiatalok ugyancsak a román bajnoki végjátékok sikeres résztvevői, a partiumiak pedig, kihasználva az anyaország földrajzi közelségét, azzal vészelik át a regionális román utánpótlás-versenyrendszer hiányát, hogy a legjobbak a magyar sportakadémiai rendszerhez csatlakozhatnak Debrecenben, vagy az MKSZ képző központjához Hajdúnánáson.

A trianoni határokon túl több mint 1700, a magyar kézilabdához kötődő, igazolt sportolót tartunk nyilván, a mennyiség minőséggel, és nehezen leírható, a kézilabdán, a sporton messze túlmutató érzelmekkel párosul. Így egyáltalán nem túlzás a partiumi és székelyföldi utánpótlás nevelésének elősegítésére létrehozott alapítvány neve: Együtt növünk fel.