NS-klub: Görbicz Anita ma már büszkén gondol a vb-ezüstre
„Akkor kezdtem Győrben kézilabdázni, és az egész pályafutásomat itt játszottam le – emlékezett vissza a kezdetekre Görbicz Anita, az ETO és a magyar válogatott korábbi irányítója. – Az iskolában indult egy kézilabdás osztály, negyedikesek voltunk, összeszedtek minket és a testnevelésóra kézilabdázásai mellett bevezették a délutáni edzéseket is.”
Aztán 1999. április 7-én „Görbe” mindössze 15 évesen három góllal mutatkozott be az élvonalban a Spartacus ellen 36–19-re megnyert mérkőzésen.
„Már az is megtiszteltetés volt, hogy a felnőttekkel edzhettem, nem is gondoltam rá, hogy pályára küldenek. Amikor az edzőnk szólt, hogy bekerültem a csapatba, nem is tudtam aludni a meccs előtti este. Hatalmas élmény volt bemutatkozni, de nagyon izgultam. Aztán amikor pályára léptem, már nem volt probléma.”
A 233-szoros válogatott játékos 2001-ben junior-világbajnoki, 2003-ban pedig felnőtt-világbajnoki ezüstérmet ünnepelhetett, bár akkor kevésbé volt vidám, mint amikor más emlékeiről kérdeztük.
„Fantasztikus érzés volt annyi idősen hazai pályán, zsúfolásig telt csarnokokban játszani a junior-vb-n. Habár akkor szomorúak voltunk az ezüst miatt, mindenki megmutathatta magát” – folytatta.
„Emlékszem rá, amikor «Elvesztettük...» címmel, az én sírós fotómmal jelent meg a címlap a felnőtt-vb-döntő után. Nincs mit szépíteni, azt a mérkőzést mi buktuk el nagy előnyről. Akkor hatalmas kudarcnak éltük meg az ezüstöt, de azóta nagyon megszépült, és büszke vagyok rá” – így Görbicz, s hozzátette: teljesnek érzi a pályafutását.
„Egy olimpiai érem még jó lett volna, de nem vagyok telhetetlen. El tudom mondani magamról, hogy azt csináltam, amit szerettem, és büszke vagyok arra, amit elértem. Habár az összes cikk nincs meg, ami rólam készült, édesanyám sokat őriz belőlük, és a párom is eltette őket, főleg a címlapsztorikat” – tette hozzá.
