Férfi kézi: válogatott szélsőnk fájó szívvel nézte az Eb-t, de nem sietteti a visszatérést

Hornyák Péter még szeptember 25-én, az NB I 3. fordulójában, Egerben szenvedett súlyos térdsérülést, elszakadt az elülső keresztszalagja, így nagyon hamar véget ért számára az idény.

„Vagy ötszázszor visszanéztem azóta az esetet, de még mindig nem látom, hogyan történt. Senki nem volt a közelemben, beugrottam ziccerben, és a leérkezésnél elment a térdem, pedig ezt a mozdulatot már milliószor megcsináltam életemben. Már egyből tudtam, hogy ez egy komoly sérülés. Lefeküdtem a földre, és kinyújtani valamint behajlítani sem tudtam a lábamat, ebből világossá vált, hogy a keresztszalaggal van baj” – mondta a Nemzeti Sportnak a Grundfos Tatabánya 26 éves jobbszélsője.

Az előtte lévő időszakban stabil válogatott kerettagnak számított, ezért különösen rosszkor jött a sérülés, mert így lemaradt a januári, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságról. „Akkor tudtam feldolgozni, hogy kilenc hónapig nem fogok játszani, és a hazai rendezésű Eb-n sem leszek ott, amikor a többiek már a versenyre készültek. Előtte nagyon gyorsan történtek az események, egy szombati napon sérültem meg, szerdán már meg is műtöttek” – folytatta Hornyák, aki a televízióból nézte a mieink csoportmérkőzéseit.

„Fájt, hogy nem vehettem részt az Eb-n. A csoportkör után terveztem kimenni a meccseinkre, az eredmények azonban úgy alakultak, hogy erre már nem került sor. Szétvágott az ideg, hogy nem jutottunk tovább, és én sem tudtam segíteni. Kívülről nem tudom megítélni, mi lehetett a probléma, azonban egy biztos, tévén keresztül is leírhatatlan érzés volt, hogy ennyi magyar szurkolt nekünk.”

A válogatottal kapcsolatban hozzátette, Chema Rodríguezt jó szakembernek tartja, ezért örült annak, hogy őt bízta meg a szövetség a kapitányi poszttal. Az Eb ugyan rosszul sikerült, de a csapat elindult egy úton, amin végig kell mennie.

A rehabilitációban most jár a hetedik hónapban, a múlt héten állhatott vissza kontakt nélkül edzeni. Ütközést még nem csinálhat, de posztról lövések, felugrások, kitámasztások már mennek neki.

„Úgy érzem, erősebb a lábam, mint valaha. Az elmúlt fél évben kis túlzással többet edzettem, mint előtte összesen. Most vagyok abban az időszakában a rehabilitációnak, hogy már játszanék, miközben tudom, hogy nem tehetem, mert a kilenc hónapot mindenképpen ki kell várnom. Nem akarok amiatt esetleg újra megsérülni, mert korán jöttem vissza. Június végén fog letelni a kilenc hónap, addigra már vége az idénynek. Nem látom annak értelmét, hogy egy-másfél hónappal előbb visszaálljak néhány meccs kedvéért, megadva az esélyét egy sérülésnek” – magyarázta a jobbszélső, akinek június végén lejár a szerződése Tatabányán.

„Egyelőre nem tudom, hogyan alakul a sorsom, a sérülésem miatt most nem tudok a pályán olyan teljesítményt nyújtani, hogy »eladjam« magam. Ebben is türelmesnek kell lennem. Nem zárkózom el a tatabányai folytatástól sem, és ha külföldről futna be egy érdekes ajánlat, azon is elgondolkodnék. Szeretnék természetesen visszakerülni a válogatottba is, ám az elsődleges szempont, hogy a lábam rendbe jöjjön.”