Nem volt foci, de a győri kézisek ismét mosolyognak

Ambros Martínnak fogy az ideje.

Most nem úgy értjük, ahogy gondolják, hogy értjük – amúgy is mosolygósabb, kisimultabb a spanyol mester, mióta elült a levegőben lógó, majd tényleg bejelentett távozása okozta szakmai és lelki vihar.

Most más volt a probléma.

Most nem volt foci.

Pedig a Győri Audi ETO KC kézilabdázónői ugye szertartásosan kispályázással melegítenek be, állandó keretekkel, vérre menő küzdelemmel. És az van, hogy az a csapat, amelyikben Ambros Martín szerepel, mostanában többet veszít, mint amennyit nyer. Viszont a szezonból, következésképp a tréner győri focipályafutásából már nincs túl sok hátra, vagyis minden foci nélküli nap egy elszalasztott lehetőség a felzárkózásra. Martín szeme össze is szűkült a felvetésre, hogy hat év után még a végén vesztesként távozik az ETO-tól, legalábbis ebből a szempontból mindenképp, aztán egészen felvillanyozódott a lehetőségtől, hogy mivel egyelőre még ő hozza a szabályokat, akár három gólelőnyt is adhat meccsenként a sajátjainak, végül elnevette magát: „Vagy az is lehet, hogy csak túl öreg vagyok már a focihoz.”

Mindez legalább annyit elárul, hogy az ETO edzője is tudja már iróniával és humorral szemlélni a maga mögött hagyott viharos időszakot, és a csapat is lerázta magáról a feszültséget. Nyilván nem ártott mindehhez, hogy az utóbbi két Bajnokok Ligája-találkozón álomjátékkal legyőzte a nagy rivális román CSM Bucuresti-et és valami hasonlatossal a dán Nyköbinget is, de tény, hogy oldottabb hangulatban gyakorolnak mostanság a lányok, mint mondjuk három hete.

Mindez az apróságokból látszott. Yvette Broch azon nevetett, hogy Nycke Groot milyen komikus mozdulattal próbált a saját tenyere mögé elrejtőzni az interjúlehetőségek elől. Jana Knedlíková azon somolygott, hogy a pálya szélén az alapesetben videoelemző szerepkörben stábtag Hlavaty Tamás hajösszegumizóként még hagy maga után kívánni valót, de összességében egész jól elboldogult a vakszos keze miatt segítségre szoruló Stine Oftedal copfjával. Görbicz Anita az ifjú Fodor Csengének adott mosolyogva taktikai tanácsokat, Tomori Zsuzsanna meg két labdával zsonglőrködve mutatta, hogyan dadogott az imént a kezében egy harmadik, aztán védekezésnél a fülénél fogva őrizte Grootot ártatlan képpel. És már a foci helyetti játékos bemelegítő kondimunka közben is volt minden a kacagva szaladgálástól a másik hátára felugrásig, még ha közben izzadt is mindenki rendesen.

Úgyhogy Ambros Martín is elégedetten járt-kelt a félpályánál a foci helyetti bemelegítés előtt, de azért akkor került igazán elemébe, amikor egy óra elteltével végre eljött az ő ideje, alakzatba állította a játékosait, és nekiállt a taktikát gyakoroltatni.

„Szuper, szuper, ilyen nyugodtan! Még egyszer! Nagyon jó! Bravó! Braaaavó!” – kiabálta szinte folyamatosan a spanyol és spanyol akcentusos angol szavakat, egy igazán látványos támadás és Tomori betöréses gólja után pedig még egy ékezetek nélküli magyar „Szep jatek!” is kiszakadt belőle. És összességében az övéhez hasonló energiával dolgoztak a lányai is, gyorsan járatva a labdákat, keményen odaszúrva a lövéseket és folyamatosan beszélve, tárgyalva és egyeztetve. Stine Oftedal például nem tudott úgy leülni a kispadra bármelyik ivószünetben, hogy ne kezdjen el valami taktikai variációt magyarázni szélsebesen pergő nyelvvel.

Végül egyórányi lendületes taktikázás után Ambros Martín véget vetett a tréningnek, de előbb még némi szituációs gyakorlásra is jutott idő, ha már hétvégén a szlovén Krim Ljubljana ellen zárja a BL-középdöntőt az ETO, méghozzá a csoportelsőségért küzdve. („És mondjon bárki bármit, az még nincs meg” – közölte gyorsan Martín, lepöckölve az előre elkönyvelhető papírforma győzelem koncepcióját.) De aggodalomra semmi ok, a modellkísérletben a meccs utolsó két percét egygólos előnyben váró Győr a legtöbb próbálkozásból legyőzte az egyenlítésért kapus nélkül támadó „Ljubljanát”, vagyis gyakorlatilag önmagát.

Ami tulajdonképpen elég jó összefoglalása is a győriek elmúlt egy hónapjának.