Nem megy a szomszédba egy-két ütős, olykor jó humorú beszólásért Lékai Máté, a Veszprém válogatott kézilabdázója, aki együttese korábbi botlásait pozitív szemlélettel kommentálva azt mondta, nyugalom, a tyúkokat este számolják. Ezzel arra utalt a pályafutása csúcsa felé közeledő játékos, akit immár a világ legjobb irányítói közé sorolnak, hogy a legjobb formát, a legtöbb erőt az idény végén kell mutatni, illetve a kiemelkedő eredményeket ekkor kell elérni – ezek számítanak, ezeket írják az évkönyvekbe. Az összes többi, szerényebb és feledhető előzmény nem fontos. Ha este a tíz tyúkból mind a tíz megvan, akkor minden a legnagyobb rendben, hátra lehet dőlni. Ha a Bajnokok Ligájában és a bajnokságban magasba emelheti a díszes trófeát Lékai és csapata, akkor senki sem fogja emlegetni az aranykapuig vezető út kisebb döccenőit.
Különben pedig – mert az ember már csak ilyen – máris érezhető a jótékony amnézia a szakmai és szurkolói berkekben… A BL-ben újra, sorozatban negyedszer négyes döntőbe jutó, a hét végén újra álomkézilabdát játszó Veszprémről már nem a károgó, hanem magasztaló hangok az erősebbek. Tegyük hozzá, teljes joggal. Halványul a tavalyi BL-finálé borzalmas emléke – az agyonnyertnek látszó meccsen kilencgólos előnyből veszített a Veszprém –, és az örökké és megújulóan reménykedő sportbarátokban ismét magas hőfokon izzanak a remények, hiszen Lékai, Nagy László, Mikler Roland, Aron Pálmarsson és társaik szinte a mennyországba repítették szurkolóikat a montpellier-i meccs második félidejében mutatott fantasztikus játékukkal, a 19–10-re megnyert harminc perccel. Ilyen produkcióval – ebben biztosak vagyunk – június elején újra döntőbe juthatnak Kölnben, a sportág Mekkájában, ahol az elődöntőben a Barcelona, a PSG vagy a Vardar Szkopje vár rájuk.
Ez persze még csak a tyúkok terelgetése lesz hazafelé…
A számolás az ól előtt a fináléban következik – ugye, Máté?
A remény tartománya – Thury Gábor jegyzete
Visszaút – Somogyi Zsolt jegyzete
Bosman harminc éve – Somogyi Zsolt jegyzete