Női kézi: Görbicz Anita a biankó csekkre is nemet mondott

„Egy másik kézilabdavárosban, Veszprémben születtem, de csak rövid ideig éltünk ott. Édesapám a helyi klubban futballozott, de hamarosan visszaköltöztünk Győrbe. Nekem ez a szülővárosom, és szerencsésnek érzem magam, hogy nem kell máshová mennem kézilabdázni” – nyilatkozta Görbicz Anita, akiről az ehfcl.com írt kisebb portrét a hétvégi final four előtt.

„Sohasem éreztem szükségét annak, hogy menedzserem legyen. Volt egy barátom, aki a papírmunkát és a könyvelést intézte, de miután nem akartam távozni, nem kellett senki, aki segített volna egy új klub keresésében. Szerencsés vagyok, mert imádom a várost, és akadt egy olyan klub, amelyben mindenki szeretett volna játszani. Miért hagytam volna el?” – mondta.

Azt azonban nem tagadja, hogy a legjobb európai klubok megkeresték, de ő minden ajánlatot visszautasított. „Egyszer azt ajánlották, hogy kapok egy biankó csekket, és olyan összeget írok rá, amilyet szeretnék. De nem érdekelt.”

Tizennégy évesen csatlakozott a győri klubhoz, azóta hű is maradt hozzá. Ugyan hét európai kupadöntőt elveszített a csapatával, de a tíz bajnoki arany, a tizenegy Magyar Kupa-győzelem és a két Bajnokok Ligája-elsőség kárpótolta.

Győr kedvence megtanulta, hogyan kell kezelni a nyilvánosságot és a rajongókat. „Olyan vagyok, mint a szomszéd lány. Sétálok a városban, bevásárolok, moziba megyek. Nem bánom, ha a szurkolók autogramot vagy közös fotót kérnek. Nem mindig kellemes, hiszen akadnak olyan emberek, akiknek más a véleményük, de azt hiszem, jól kezelem ezeket a helyzeteket. Ez a munkám része” – tette hozzá.

„Nagy öröm, de egyben komoly felelősség is, hogy az emberek példaképként tekintenek rám. Tisztában vagyok vele, hogy ez mit jelent, egykoron én is olyan kislány voltam, akit megbabonáztak a pályán lévő bálványok.”