Férfi kézi Eb: „Nem csak a dánoktól, önmagunktól is elmaradtunk”

„Adtam esélyt magunknak, mert láttam már jó csapatokat rossz napot kifogni, a magyart meg szívből játszva erőn felül teljesíteni – nyilatkozta az edzőként korábban a válogatott mellett is dolgozó Buday Ferenc a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában. – Ez most nem így történt, a realitás jött ki a mérkőzésen, ráadásul az is erősebben valósult meg. Már az ötödik percben látni lehetett, hogy teljesen más ritmusban játszik a két együttes, mi viszont nemcsak az ellenfelünktől maradtunk el, hanem önmagukhoz képest is. A második félidő elején volt olyan hőfoka a játékunknak, ahogyan kezdenünk kellett volna, majd azt végig meg is tartani. Azt nem tudom, hogy ezt a hiányt mi okozta. A fiatalok megilletődöttsége, vagy a nem megfelelő ráhangolás. Dujsebajev a mérkőzéseken ezer fokon égő edző, az időkéréseknél is hevesen magyaráz, de azt kívülállóként nem tudjuk megítélni, hogy a kommunikációja mennyire megy át a játékosaihoz.”

„A fiatalítás mindig kétélű fegyver, mert a jövőre nézve nyilván van benne perspektíva, ám közben azért a világ élvonalával kell felvenni a versenyt. A fiatalokban óriási a becsvágy, hogy megmutassák magukat, de mivel a csapategység, a taktikánk nem annyira kiforrott, mindez azt eredményezi, hogy rendre egy az egy elleni játékszituációkba bocsátkoznak bele. Ebben viszont a dánok messze előttünk járnak, így sokat hibáztunk, ők pedig ezt kihasználva sorra lőtték a góljaikat indításokból. A fiatalok közül beállóban megtaláltuk végre azt a játékost, aki nemzetközi szinten is felveszi a versenyt. Bánhidi abszolút felnőtt a feladathoz már ezen az Eb-n is. Hozzá hasonlóan Faluvégi és Bodó is igyekszik, nekik azonban még több rutint kell szerezniük ezen a szinten, illetve több segítségre lenne szükségük a társaktól egyes játékhelyzetekben.”

„Nyilván sokat várunk a válogatott legrutinosabb emberétől, Nagy Lászlótól, akinek azért a mostani szintén nem a legsikeresebb világversenye. Az ő rutinjára és tudására hatvan percen át lenne szüksége ennek a megfiatalított válogatottnak, ami viszont nem életszerű elképzelés. Védekezésben egyenesen nélkülözhetetlen, így viszont támadásban nem tud annyit hozzátenni a csapat eredményességéhez és játékához, hiszen ritkán van fenn. Arról nem is beszélve, hogy neki sem az az erénye, hogy álló helyzetből, saját magának teremt lövőhelyzetet. Az ő erőssége akkor érvényesül igazán, amikor keresztmozgás után, nagy lendülettel érkezhet az ellenfél falára, jó passzt és zárást kap a társaktól, így átlőhet, vagy egy lövőcsel után betörhet. Tehát még neki is segítségre lenne szüksége.”