Női kézilabda: Szamoránsky legyőzte a félelmét
Pedig korábban nem mozgott annyira magabiztosan, és nem is terhelhette nagyon a lábát: a tavaly decemberi Európa-bajnokság első mérkőzésén még 47 percet töltött a pályán, az utolsó két összecsapáson, Norvégia és Franciaország ellen viszont már a mackófelsőjét sem vette le.
„Azonban mostanra végre sikerült legyőznöm a félelmemet – mondta Szamoránsky Piroska. – Már nem óvatoskodom, nem aggódom, csak játszom, ahogyan tudok. Van persze, hogy megfájdul a térdem, legutóbb múlt héten, a Bergen elleni második KEK-meccsen például bemelegítettem, ám nem játszottam, és az ülés sem esett jól. De összességében nem panaszkodhatok, már porcerősítő tablettát sem szedek, ráadásul Elek Gábor, az edzőnk is tekintettel van az állapotomra; kapok némi könnyítést az edzéseken, meg nem állok be focizni, szóval vigyázok is magamra. És az sem mindegy, hogy most már nagyrészt a támadásban kapok szerepet, védekezésben legtöbbször Soós Viktória vált ki. Így több energiám is marad a támadásokra."
És ez látszik is: a Ferencváros játékában kulcsszerepe van a mozgékony beállónak, aki góljai mellett hétmétereseket is kiharcol és remekül csinál helyet a társaknak. A szeptemberi Bajnokok Ligája-kiesést lassan kiheverő Fradi pedig most már hasonlóan játszik, mint legszebb napjaiban.
„Jó formában vagyunk, jó tempóban, magabiztosan kézilabdázunk már hetek óta – vélte Szamoránsky is. – Valójában egyetlen mérkőzésünk nem sikerült jól, sajnos éppen a Győr elleni, és ez azóta is bosszant. De ez van – remélem, áprilisig-májusig, amikor jön a végjáték a KEK-ben és a bajnokságban is, kitart a formánk, és azokon a meccseken is úgy sikerül majd játszanunk, ahogy mostanában."
Addig is vannak azonban még feladatok, elsőként mindjárt az Érd elleni, szombat esti rangadó, amelyen az FTC beállósának az NB I egyik legmagasabb, legerősebb védőfalában kell majd helyt állnia.
