Férfi kézi: Az olimpia előtt jöjjenek haza a válogatottak - Mocsai L.

„Az Eb-nek jövőre ugyanúgy vágunk neki, mint az utóbbi években a világversenyeknek: mindig kijutottunk és mindig a legnehezebb két csoport valamelyikébe sorsolódtunk. A csoportküzdelmeken eddig is túljutottunk, most is ezt várom a csapattól. Nem állítok olyan célokat, hogy vébét kellene nyerni, de úgy küzdünk majd, hogy minél tovább állva maradhassunk, úgy készülünk fel, hogy utána hellyel-közzel tudjak aludni is” – mondta Mocsai Lajos.Mocsai Lajos.

„A válogatott jövőjéről annyit: három-négy olyan fiatal játékosunk van, aki a nagy generáció mögötti közbülső tíz év felhozatalából nemzetközi szintű kézilabdázó lehet. Az időseket megkértem, tartsanak ki a riói olimpiáig, és nem utasították vissza, jó a társaság morálja, összetartása. A gond az, hogy a nemzetközi és hazai klasszisok számát illetően vékony jégen járunk a világ legjobb tizenkét csapatával összemérve. Folyamatosan ezeket a hátrányokat lépi túl ez a társaság” – vázolta a kapitány.

Hozzáfűzte: „Nem vagyok biztos abban, hogy a válogatottságot lemondó Fazekas és Iváncsik tartósan marad távol. Megjelennek a nagy magyar szponzorok a hazai kézilabdában, s ezek a cégek rossz néven vennék, ha magyar sportolók nem vennének részt a válogatottban. Az ilyen kimaradásokat időlegesnek tartom, a klubvezetők arra fogják sarkallni a játékosokat, hogy a nemzeti csapatban való fellépést erkölcsi kötelességnek érezzék.”

„A nagyobbik baj nem a légiósok szaporodása, hanem hogy a magyar válogatott játékosok zöme nem tud a két magyar élcsapatban, sőt az első négy gárdában sem koncentrálódni. Annál büszkébbek ezek a kézilabdázók, mintsem elszerződnének itthon a két nagy után következőkhöz, inkább elmennek külföldre. Egy olimpiai évben százkét napot dolgoztunk együtt, míg egy külföldi klub majd harminc napra adja oda a játékost, ez pedig egy komoly válogatottbéli krízist is hozhat. Jobban örülnék, ha az olimpia előtt a magyar válogatottak kilencvenkilenc százaléka az első hat magyar klubcsapatban kézilabdázna” – mondta el egyik legfőbb gondját Mocsai Lajos.

„Lehetne panaszkodni a külföldi edzők beáramlására, de én nem teszem, miután egykori németországi trénerkedésem idején a Bundesligában alig volt német edző, aztán most lassan megint szaporodnak. Ugyanakkor nem lepett meg, hogy a Szeged spanyol mesterével nem jutott a BL-be, mert ismertem a másik oldalt, a macedónok anyagi erejét, a szegedieknek pedig érési időre van szükségük. A Veszprém jutott el most arra a pontra, amit a magam részéről öt veszprémi évem alatt már vártam: a világ élvonala polarizálódott, a spanyolok java fejre állt, a Kiel ereje is mérséklődött, vagyis a magyar bajnok most tud visszakerülni Európa négy legjobb csapata közé. A Veszprém számára azért volt szükséges most annyi külföldi játékos, mert viszonylag olcsón hatalmas képességű játékosokat tudött így koncentrálni a mai helyzetben” – vélekedett a kézilabda-kapitány.

„Hogy zavar-e, hogy a veszprémi éveim után jelenleg nem én arathatok? Egyáltalán nem. Én még egész más költségvetéssel építhettem csak csapatot, miközben recesszió közepén jutottunk el addig, ahova a Veszprém az új trénerével most tavasszal, vagyis szerényebb kondíciókkal sikerült nekem is a Final Four küszöbéig vinni a csapatot, így szakmailag nem vagyok elégedetlen” – válaszolta Mocsai.

Mocsai Lajos beszélt az általa irányított akadémiai szisztémáról is: „A nemzeti kézilabda-akadémián olyan tananyagot állítottunk össze, amely alapján az egész országban a sportág oktatása során ugyanazokat a magyaros kézilabdára jellemző jegyeket tanítják majd. A kisiskolás kortól a junior korosztályig egymásra épülő, egységes tanításban részesítjük majd az utánpótlást. A világ ma olyan sebességgel kézilabdázik, hogy a stratégiai elemeken belül kell célfilozófiát, magyar kreatív stílust tanítani. El kell érnünk, hogy a skandinávokhoz hasonlóan egy olimpiai ciklus alatt egy csapatra való kiemelkedő fiatal kinevelődjék.”

Hozzátette: „Az a törekvésünk, hogy a korosztályok nagy törés nélkül lépjenek egyre feljebb, csússzanak át egymásba, hiszen most a harminc feletti, harminc körüli generáció mögött tízéves űr tátong, azóta nem volt magyar utánpótlás-válogatott világbajnokságokon az első hatban.”

Szóba került Kovács Péter utánpótlás-kapitány menesztése is: „A játékosok képzetlenségéből is következett, hogy a Kovács Péter által irányított juniorválogatott most is csak a tizedik lett a vébén, az eredményt most elemezzük a szövetséggel. Elmaradtunk a világ élvonalától, főleg dinamikában és a taktikai gondolkodás terén. Egyébként a sportágnak Kovács Péterre szüksége van, csak kérdés, működnek-e a pedagógiai módszerei a fiataloknál: nagyon szigorú, szókimondó, tisztességes magyar ember, de az a fontos, hogy a mai közegben megfelelő stílust megtaláljuk. Miután őt a szövetség megfosztotta az utánpótlás-kapitányságtól, az akadémia csapatedzője sem lehet. Én viszont szeretném a sporttudományos csoport vezetőjeként megtartani őt.”